Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
23 „Erant praeterea paulo occultius consilii huiusce participes nobiles“, tehát csak tudomásuk volt a tervről. Az ifjúságról pedig csak azt mondja: „Juventus Catilinae inceptis favebat.“ Abból, bogy Catilina beszédje végén előadja programmját, szintén nem következik, hogy a beszéd a kevésbbé beavatottakhoz lett volna intézve, mivel Sallustius, midőn ezt irta, nem a Catilina hallgatóira gondolt, hanem saját könyvének olvasóira. A beszéd tartalmát a hallgatósággal összhangba hozni nem lehet azzal az állítással sem, hogy Catilina hallgatósága proletárokból állott. Ez esetben csak a beszéd első részének van értelme, mely a pénzügyekről, az egyenlőtlen birtokviszonyról szól; a többi, a mi a politikai jogok egyenlőtlen felosztására vonatkozik, semmi értékkel nem bir az olyan emberek előtt, a kik politikai pályafutás helyett csak pénzügyeik megjavítására gondolnak. Fel kell tehát hagynunk azzal, hogy Catilina beszédében a résztvevőknek megfelelő vonatkozásokat keressünk. Sallustius ezen beszéddel csak Catilinát és társait, mint oly tipikus alakokat akarta feltüntetni, kik a pénzszükségtől nyomva és a hiúságtól ösztönözve a társadalmi forradalom útjára léptek. Fontosabbak a chronologiai okok, a melyek magának a beszédnek lehetősége ellen szólnak. Legkevésbbé sem illenek Catilina szájába a politikai jogtalanságról szóló phrasisok, mert ő akkor praetor volt és tanúsága szerint biztos kilátása volt a consulságra; az is nevetséges lett volna, ha Catilina elitéltetések miatt panaszkodott volna, midőn nyilvánvaló bűnei daczára a consul védelme folytán felmentették; nyomorról sem panaszkodhatott, mert akkor tért vissza megrakodva Afrikából. Az okszerű összefüggés is hiányzik a Salustius előadásában előforduló beszéd és cselckvény között. A beszéd czélja nem új társak szerzése volt, sem arra való buzdítás, hogy megválasztása érdekében működjenek, a mi pedig Catilinára nézve fődolog volt, hanem felhívás a jogért és szabadságért való közdelemre, a mi abban az időben egyszerűen lehetetlen volt. Egy ilyen beszéd elképzelhető a novemberben P. Laecánáí tartott
