Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1894

— 85 — és Sopronban; az utóbbit Thököly hivei 1683. jul. 16-án, az előbbit pedig 18-án vették el a jezsuitáktól rövid időre.

1) A jezsuiták azonban csakhamar visszatértek Kőszegre, Sopronba s folytatták munkásságukat. Midőn mintegy száz év múlva, a jezsuiták eltörlése után, az ország gymnasiumainak nagy része tanárok nélkül szűkölködött, Mária Terézia királyasszony a jezsuiták több gymnasiumát ajánlotta föl a benczés rendnek ; a megindult hosszú tárgyalások azzal végződtek, hogy a rend átvette a komáromi gymnasiumot. Nem áldozhatott ekkortájt a rend szive szerint a hazai közművelődés oltárán, nem fogadhatta el egyelőre a fölajánlott kőszegi gymnasiumot sem, mert tagjainak tanítani még tudó fiatalabb részét úgyis a komáromi intézet ellátására küldötte, még tanuló fiatalságára pedig egész biztosan nem számíthatott. Siettette-e a rendnek ezen akkori állapotából érthető eljárása a rend fölé fenyegetően gyülekező sürü nehéz felhők zivatarának kitörését, egész biztosan nem tudni ; hiába siet VI. Pius pápa II. József császár önkényes egyházi intézkedéseinek megakadályozására Bécsbe, hiába ajánlotta ez alkalommal a pápa a magyar benczés rendet az esztergomi érseknek, valamint a győri püspöki helyettesnek e szavakkal : „Commendo tibi, Venerabilis Fráter, carissimos meos filios de monte Pannoniae", eredménytelen hangzott el s maradt minden közbenjárás. II. Józsefnek sok régi intézményünkre viharos uralkodása a benczés rendet is eltiporta; a főapátság az 1786. nov. 14-én kelt rendelettel, a többi benczés apátság a következő év első hónapjában szűnt meg élni ; a rend vagyona a vallásalapot gyarapította, a rend tagjai munkabiróságuk szerint lelkipásztorkodásban vagy tanításban töltötték napjaikat. A mint a József halálával szabadabban lélekző nemzet szenvedett sérelmeit az országgyülésen gyógyítani kezdte, sérelmei közé számította a benczés rendnek el') Osepregben, a későbbi Draskorics-birtokon, a 17. azázad közepe után Olasz István bakonybéli apát, Mátyássi Orbán ós Móricz Mihály benczések, kiket a szomorú viszonyok kizavartak otthonukból, plébáuoskodtak ; kik nyerták meg a horvát azulvtéaű, de igaz magyar érzésű főúr jóindulatát a benczás rendnek, nem tudni még. Farkas ; Csepreg mezőváros története. 446 — 9,