Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

32 4. Zene. A jövendő szónoknak szükség-e van a zene ismeretére is ; mert ebből tanulhatja meg a szavaknak és a test mozdulatainak szabályos mértékét. A zene tanít arra, hogy a különböző érzelmeket miképen kell szavakkal kifejezni.

1) A rómaiaknál a zenét nem nagyon művelték ; a görögökhöz képest nagyon alsórangú szerepet játszott náluk. De hogy nem volt teljesen elhanyagolva, tudjuk Catótól, ki leirja, hogy a vendégségekben, lakomákban evés alkalmával hősöket dicsőítő énekeket zengtek fuvola mellett.

2) S épen ilyen zenét akart Cicero is, Quintilianus is. Olyat, mely a nagyok tetteit költőileg versbe szedve zengi, hogy dicső emlékük mindig fenmaradjon, s hogy ezek hallatára az ifjúság is felbuzdulj ou. 5. Számtan, geometria és csillagászat. Valamint a zenét, ép úgy a számtant, geometriát és csillagászattant is csak szónoki tekintetekből tanulták. Nem sok gondot fordítottak rájuk. Míg a görögök nagyou sokat foglalkoztak e tudományokkal, addig a rómaiak csak kóstolgatták, de csak annyit, a mennyi épen szükséges volt. 5) De Quintilianus igen hangsúlyozza szükségességöket. Mert ha a geometria első elemeiben még a csekélyebb műveltségű embereknek is jártasaknak kell lenniök, menynyivel inkább kell egy szónoknak, kinek ügyeiben ugyan sokszor kell a geometriával foglalkozni. Továbbá a geometriában vagy a csillagászatban tapasztalható rend meg fogja tanítani a leendő szónokot arra is, hogy szép rendben hozza fel bizonyító okait.

4) Tehát mindezeket csak a szónokra való tekintetből tanulták az iskolában. S midőn a növendék mindezekben kellő jártasságra tett szert, a grammaticus iskoláját elhagyva a rhetorhoz került, hogy még jobban előkészítse magát a szónoki pályára. 1) Qu. I. 10. 31. — 2) Cic. Brut. 19. Tusc. Quaest. I. 2. — 3) Cic. Tusc. Quaest. I. 2. — 4) Qu. I. 10. 35.