Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1892

42 a kisebb terjedelem s mindkettő emelné a könyv értékét. A magánolvasmány veszélyei abból is származnak, hogy a tanulók korán kezdik és sokat olvasnak. Ré­szemről nem adnék magánolvasmányt a gyermek kezébe, míg 10—12. évét be nem töltötte. Ez természetesen a szellemi fejlettségtől is függ; de lia a fiatalabb tanulónak munkát ad a, társaival haladás, a magánolvasmány nem neki való. Átalában pedig annyit olvasson a tanuló, a mennyit szorosan vett kötelességei, a szükséges mozgás megengednek s olvasson lehetőleg napvilágnál. De ne használja minden szabad idejét olvasásra, ne éjje­lezzen, hagyja félben az olvasást, mihelyt figyelme megernyedt. A sok olvasás megfosztja czéljától az ol­vasmányt s azért sokszor inkább fékezni kell a tanulót, mint buzdítani. Fékezni kell, valahányszor még le sem tette iskolai könyvét, már olvasmányba kezd. Bármennyi szabad ideje van is a tanulónak, nem olvashat sokat, ha­csak nem gyorsan. Ez esetben nein teheti magáévá az olvasottakat, legalább tartósan nem. Pedig ne azért ol­vasson, hogy éppen csak az idő múljék, hanem hogy szelleme tárházát gyarapítsa s mellette kellemesen szóra­kozzék. A sokat olvasásnál a lélek előtt elvonuló képzetek ködbe vesznek, a tanuló elfelejti az olvasást, sőt gyöngíti emlékezőtehetségét.') Képtelen gondolkodva olvasni, nem élvezi a legszebb olvasmányt s meg-megszakadó lélek­zettel csak a végét várja. Elszokik a komoly olvasmány­tól, csak az izgatót fogja keresni. „Ki könyvek között csak a regényt, a regényben csak a mesét, a mesében csak az érdekfeszítő bonyodalmat, izgalmas jeleneteket keresi : az már előre lemondott minden hasznáról az olva­sásnak." ) Innét van, hogy sokan dicsekesznek az elol­vasott könyvek számával, de ha megkérdezzük őket, hogy mit olvastak, vagy hogy maguktól tudnák azt értékesíteni, legjobb esetben csak czimét tudják a műveknek. Mi czélja, mi haszna lehet az ilyen olvasásnak? Oly drága az idő, hogy egyátalán oktalanság eredmény nélkül töl­teni, holott az olvasás szórakozásával megbecsülhetetlen szellemi kincseket is gyűjthetünk. ') Trötscher, i. m. 3. 1. 2) Kisfaludy i. m. 99. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom