Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1892

35 tartson az ifjúság mértéket, a korának megfelelő élvezetekben részesüljön, főleg azokban, melyeknek hatásától épül, szive-lelke emelkedik.

1) Ilyenek a tudomány, művészet, természet szépségei nvujtotta élvezetek, ilyenek a társas életből származó szórakozások. Ezekre pedig módot s alkalmat az említettem utazások, kirándulások, látogatások stb. szolgáltatnak. A fölnőttek szórakozásai, mulatságai nem valók a tanuló ifjúságnak. Hogy mit tart ilyennek az iskola, mit nem enged meg, arról a szülő az iskola törvényeiből könnyen tájékozhatja magát. Hogy az iskolai törvényekhez mennyiben kell alkalmazkodnia, már az 5. lapon érintettem. Ne engedjen meg semmit, a mit az iskola megtilt; ne adjon engedélyt föltétlenül semmire, a mit a törvény föltételhez köt. Az engedélyhez kötött élvezetekre, mulatságokra nézve is lépjen érintkezésbe az iskolával, hogy a bizonyos kornak átalán adott engedélyt menyiben szabad s tanácsos specialis esetben fölhasználni. Ezen élvezetek, mulatságok a szinház, circus, a különböző mutatványok, táncz ; fölsőbb osztálybeli tanulóra a dohányzás, vendéglők látogatása, kártyázás s mint edző játék első sorban a tekézés. Ez utóbbira nézve az iskola sem engedélyt nem ad, sem tilalmat ki nem bocsát. Hiányzanak ugyanis azon helyek, hol a tekézés korcsmalátogatás nélkül lehetséges volna. így hát tilalma csupán az utóbbira vonatkozik. Magában a tekézés nagyon ajánlatos, testedző, kellemes szórakozás. S a hol az ifjúság a rokonok, ismerősök kertjeiben hozzá jut a pályához, mely nem közös, nem korcsmával összekötött, szives készséggel használja föl. De zárja ki a nyerészkedést, elégedjék meg ügyessége, nagyobb ereje által szerzett erkölcsi győzelmével. A „szinház — mondja Hermann i. in. 17. lapján oly tökéletes előadását nyújtja a költeménynek, hogy általa szemünk láttára, fülünk hallatára egy pillanatra mint valóságos élet játszódik le, melynek mi tanúi vagyunk, melyben mi is résztveszünk. A költői teremtő szellemnek alakítását nem csupán képzelő tehetségünk elé állítja, mint a költemény ; nemcsak a lapos, élletelen váiz') Dr. Th. Hermann, i. m. 14. 1. 3*