Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1892
22 Iá s, a szabad idő helyes eltöltése ajánlja, hanem az élet maga is. Nemcsak az, hogy minden hasznosat jó tudni, hanem az átalános kötelezettség, mely minden alkalmas egyént a haza védelmére szólít, kívánatossá teszi az evező, kormányrúd kezelésében a jártasságot. Csak a tengerészekre, utászok- s hidászokra figyelmeztetek. Az utóbb említett gyakorlatok alatt kipiheni magát a lélek, uj erőt gyűjt a majdan következő tanulásra, melyhez ily testmozgás után nemcsak szívesen lát, hanem annak szükségét érzi minden figyelmeztetés, biztatás nélkül. Ezek által a tanuló ügyességet szerez, rendes, correct testtartáshoz, cselekvényeiben élénk mozgékonysághoz szokik, s mindenekfölött szinte észrevétlenül oly tapasztalatokat szerez, melyeknek az élet sokféle eshetőségeiben nagy hasznát veszi. Ne féltsék a szülők gyermekeiket, hogy talán valami szörnyűséges nagy bajuk támad, mihelyt a szülői háztól így eltávoznak. De szoktassák őket korán testi-lelki fejlettségüknek megfelelő szabad mozgásra. Csupán gondos őrszemeiket ne vegyék le róluk. Míg az ily őrködés mellett szabad mozgáshoz szokott gyermek bátor, a viszonyokat mérlegelni tudja s ereje önbizalmának jól ismert mértéke, addig az örökké kézen vezetett, négy fal közt nevelt gyermek mindenben tapogatódzó, könnyen megzavarodik, ügyetlen s a legkisebb bajjal szemben fejét veszti. A helyes mértékkel használt szabadság, szabadon mozgás igen kedvező befolyást gyakorol a gyermek egész erkölcsi valójára s testi fejlődésére.*) A séta magában egyoldalú testmozgás, a semmi mozgásnál mégis jobb. A mennyire ajánlatos a tanulóra nézve társaival, akár felnőttek kíséretében, akár a nélkül, éppen oly mértékben mosolyogni tudok a tanulón, ki lépteit méregetve, lassú komolysággal lézeng a poros ucczákon s tapossa a kövezetet, mikor módjában volna s ideje, érkezése is van, hogy a legkedvezőbb sétahelyeket használja, hogy kiránduljon. A kirándulások, különösen természetrajziak, nagyobb gyaloglások, melyek szinte utazás számba mennek, a ') Kraraerius, i. m. 26. 1.
