Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1892
15 kitartással, odaadással végzett játék szinte észrevétlenül tereli a gyermeket a jól rendezett, kitartó, odaadó munkára. *) Egy lépés a gyermek szabad, önálló, lelki szükség követelte munkájához vezet. „Az ember előtt élete minden szakában, tevése minden tokán van oly kör, bár a legkisebb is, melyet erejével betölteni óhajt. Az erőt a kör középpontjából úgy irányítani kifelé, hogy a kerület minden pontját hatalmába ejteni kedvet kapjon, a nevelésnek nemcsak végczélja, de már kezdettől fogva komolyan erre kell törekedni. A hajlandóság a kör betöltésére kezdettől fogva megvan az emberben, és az élet minden öröme, létezésünk szülte minden jó érzés erőgyakorlás, erőnk működése. Az alkotás öröme, — s az alkotás képességét Istentől nyertük teremtő ereje másául, — abban áll, hogy mindent, mi a lélekben van, az ember szavában, tettében külsőképpen is kifejezze." 2) A jól rendezett, terv szerint végzett munka lehetővé teszi, hogy a tanuló pihenés után, (idülten, fogékony lélekkel foglalkozzék, hogy ideje legyen magát kialudni, hogy a déli és esti étkezés után sem nehezebb szellemi muukát, sem erősebb testi mozgást ne végezzen. Ez utóbbira is jut máskor elég szabad ideje, melyet a test edzésére, szellemi látóköre tágítására, mint utóbb tárgyalni fogom, nagyon változatosan fölhasználhat. Előbb még egy megjegyzést kell tennem. A tervtelen munkán, munkátlanságon kivül az iskola működésének megfelelő eredményt koczkáztatja egy nagyon megrovandó visszaélés a tanulók, egy, még eddig le nem győzhető balvélemény a szülők részén. Némely tanuló restségből, figyelem vagy tehetség híján nem maga készíti el házi feladványait, mások helyett meg a magán tanítóknak kellene úgy szólván tanulnia. A csempészéssel ugyan megkiméli eszét a gondolkodás fáradságától, kikerüli a büntetést, de nem ér czélt s megtanul megengedett czélokat meg nem engedett eszközökkel érni el. A tanár tudomására jut a dolognak. Kellő tekintettel a gyengébbekre, a dolgozatok tárgyának ') u. o. 2) A. W. Grube, idézve Th. Hermann 8—9 11.
