Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

6 Évenkint meglátogatta intézetünket, liogy személyes tapasztalatból szerezzen tudomást összes anyagi és szellemi állapotairól. Ünnep volt az a nap, a melyet körünkben töltött. Az iclén elmaradt a látogatása. Mert ö már nem a mienk, hanem az országé; nem a pannonhalmi szentbenedekrend, hanem az ország első egyházmegyéjének kormányozása van reá biz va. Az egykori pannohalmi főapát, az ország legkisebb egyházmegyéjének, a szentmártoninak főpásztora, most esztergomi érsek és Magyarország liercegprimása. Neve nem volt ismeretlen eddig sem az országban ; ismertté tették már jóval ezelőtt történelmi tankönyvei és közzé tett tanulmányai, ujabban kiváltságos állása, melyet mint a pannonhalmi szentbenedekrend főapátja elfoglalt. Az ország figyelme azonban csak most fordult valójában feléje, midőn hercegprímássá kinevezték. Fővárosi és vidéki lapok hozták az ő életrajzát, közölték életének minden nevezetesebb mozzanatát, találó és kevésbbé sikerült vonásokkal kiszinezve. Akár sikerültek ez életrajzok, akár nem, annyi bizonyos, hogy érdeklődéssel olvasták mindenütt, mert mindenki óhajtotta ismerni azt az életet, a melyuek kezdete oly szerény volt s fokról fokra olyannyira magas polcra emelkedett. — Ez a természetes érdeklődés a kiváló férfiak élete iránt adta a kezembe a tollat. Természetes, nem a közönségnek szántam e sorokat, hanem tanitványaimnak, a kiknek tanulságos olvasmányt akartam nyújtani. Okuljanak. épüljenek e rövid életrajzon. Merítsenek belőle bizalmat maguk iránt, merítsenek lelkesedést, hogy ernyedetlen kitartással folytassák megkezdett tanulmányaikat, a melyek nekik az élet különféle viszonyaihoz képest lelki örömöt, vigaszt, kenyeret, biztos és talán fényes jövőt nyújtanak. Közlöm ezt az életrajzot, hogy olvasásakor kedvet kapjon minden tanuló a tanuláshoz, egyelőre egyedüli kötelessége pontos és lelkiismeretes teljesítéséhez, mert szent igazság, hogy a kötelesség pontos és lelkiismeretes teljesítése elengedhetetlen kelléke minden embernek, a ki egyházának és hazájának számottevő polgára akar lenni. De közlöm azért is itt, e helyen, mert megtanulhatja belőle minden tanuló azt, a mire nagy szükségünk van az életben, de a mit mégis oly ritkán találunk : az igazi szerénységet és