Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

23 november 21-én irt Esztergom város polgármesterének. Értesülvén ugyanis arról, hogy Esztergomban nagy előkészületet tesznek, hogy mentől fényesebb módon fogadhassák szeretett érseküket, rögtön irt a város polgármesterének s a többi között ezeket irta .... „tudja kedves Polgármester úr, hogy napjainkban mennyi köny szárítható fel, mennyi inség enyhíthető, mennyi nyomor csillapítható néha kevés költséggel is, mig jelentékenyebb összegeknek egy órai ünnepélyre terméketlen, mulandó kiadása szívem sugallja — nehezen illeszthető anyagi gondokkal is küzködő városunknak . . . szegénységi keretébe. Igen szépen kérem tehát tek. Polgármester urat, kegyeskedjék odahatni, hogy a fogadtatásomra nagylelkűen szánt összeg emberbaráti jótékony célra fordíttassék." — Több mint 3 évtizedig szolgált a tanügynek; igen természetes, hogy ragaszkodik még most is a tanári pályához, a melytől nem tud még most sem elszakadni. „En 32 évig voltam tanár," így szólt a november 20-án nála tisztelgő tanáregyesületi küldöttséghez, „nem tudok elszakadni attól a pályától, melyen oly hosszú ideig működtem A közoktatás érdekében eddig is megtettem, a ini működésem körébe esett, de sokat nem tehettem Most megváltozott helyzetemben első kötelességeim közé sorolom a közoktatásügy állapotának fejlesztését; határozott szándékom, hogy ezen a téren ezután különös gonddal fogok működni." Valóban tanár ő most is; csakhogy kathedrája fényesebb, hallgatóinak száma nagyobb, szava messzebbre hat. Csak egyben nem változott. Előadását ugyanazon lángoló hazaszeretet jellemzi, mint ezelőtt. Vagy kell-e hazafiasabb, szebb oktatás annál, melyet kinevezése alkalmával a nála tisztelgő egyetemi ifjakhoz intézett: „Midőn tanítottam a hősök erényeit, nem hallgattam el azok vétkeit! Most, midőn egy ezer éves mult határánál és bizonytalan jövő küszöbénél állunk, azt hiszem, hogy a legőszintébb óhajtást fejezem ki, midőn azt mondom, hogy az apák bűneit temessük közös sirba. Legyenek a feledéséi ; az erények legyenek emlékezetünkben, melyekkel a múltban nemzetünk fennállásáért küzdöttek és hazánkért martyromságot haltak. Si íjaikra tűzzék a béke olajágát." —