Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

25 az ugyanazon osztályba járó növendékek néha nagyon is különböző képzettség-foka, m*elvben és nemzetségben való egyenlőtlenség, az ifjúnak magával hozott silány alapismeretei stb. Ilyen s hasonló félreértések elkerülésére legalkalmasabb a növendékek s tanítók között való barátságos és szeretettel teljes érintkezés. Ahol darabos szigorúság és keménység uralkodik, ott a félreértések elkerülhetetlenek. Eddigelé a tanulók oly hibáit, fogyatkozásait szemléltük, melyek inkább azok tudományos előhaladására hatnak kártékonyán ; lássuk most azon sajátságokat, melyek az ember karakterére, erkölcsére nézve veszedelmesek. A. viselet dolgában a következő hibák fordulnak elő a tanulóknál : 1. A durvaság, nyerseség. Némely ember már természeténél fogva durva ; minden mozdulata, egész magatartása, beszéde, felelete — vad. Néha talán a házi nevelés az oka, gyakran természeti hajlandóság is. A nyers fiatal embert e rút hibájáról lassankint ugy szoktathatjuk le, ha hivatkozunk arra, mennyit nyer az ember a társaságban való szelid magatartása által, míg a durvaság a legszebb tulajdonságokat is elhomályosítja, esetleg értéktelenekké teszi. Hozzunk fel utánozandó példa gyanánt jól nevelt, mindenkitől szeretett gyermeket, ez bizonyára nem lesz hatástalan ; nem akarván ugyanis amaz hátra maradni, lassankint őt is megszállja a finomság után való vágy. Hisz senkisem hallja szívesen, lia gorombának, durvának tartják. A darabos ember nyerseségét rendesen szabadságnak mondja, nem gondolván meg, hogy az igazi szabadság csak kellemes, általánosan bevett formákhoz van kötve és hogy a nyers erővel való dicsekvés, nyilvánuljon az akár tettben, akár szóban, műveletlen belsőnek csallntatlan bizonyítéka. Illő formában a legcsipősebb igazságokat is kimondhatjuk, de a durva szó — sért. A tanulót, ameddig érzi oktatójától függő viszonyát, e téren igen könnyen megjavíthatjuk, föltéve, ha észrevesz^