Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888
21 saját szerencsétlenségökre, az állam és társadalom kárára az úgynevezett. iskolázott pályákra lépni." (Trefort Bdp. Szemle, 1887. szept. 13.) Természetes, hogy nem mindig érhető el, hogy minden tanuló minden alkalommal tisztán, világosan értse meg a tárg} rat. Hogy a módszertől sok függ, bizonyos ; és ha valakinél, ugy a fölszínesnél szükséges mindenek előtt, hogy hozzászoktassuk az óra alatt való feszült figyelemhez, hogy ne riadjunk vissza a mindig megújuló s talán unalmasnak tetsző ismétléstől, s így az iskolának folyton fülében esengő echója segítségével hézagos ismereteit kiegészítheti. Megtörténhetik, hogy pedansságról, szigorúságról vádolnak; de hagyján ! Legyen csak működésünk eredményes! És ha ily módon hozzászoktatjuk növendékeinket a fölszínesség kerülésére, nagy jót gyakoroltunk velők, mert később korban is pontosan, alaposan, lelkiismeretesen s épen ezért biztosan és megbízhatóan végzik majd kötelességeiket. Csak az alapos válhatik okos, bölcs emberré, mert a dolgokat nem egy oldalról vizsgálja, hanem azok egyes tulajdonságait, megjelenéseiket s a körülményeket egyesítve mérlegeli s így helyesen megítéli. A növendékeit alaposságra s a dolgok több oldalról való felfogására segítő tanító tehát okossá teszi őket, már pedig ez azon jó oldal, mely által a müveitek a műveletlenektől különböznek. 10. Van képzelődő tanuló is, aki azt hiszi, hogy tudja azt, amit tulajdonképen nem tud. Alig győzzük meg az ilyent tudatlanságáról, máris abban a nézetben van, hogy máskép kellett volna őt kérdeznünk ; bizonyára tudta volna, ha máskép kérdezzük, s néha-néha odasúg valamit szomszédjának, hogy annak legyen látszata, hogy valamit tud. Az ilyenek közönségesen többre becsülik magukat: mentegetik hibájukat, a lehető legfeltűnőbb módon fitogtatják kis tudományukat, elismerést követelnek, méltánylást igényelnek, s lia nem ismerjük el képzelt tudományukat, feljajdulnak s önmagukat igazolni akarván, a nevelőt, a tanítót szeretetlenségről, igazságtalanságról vádolják. Ez önhittséget, képzelődést