Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

11 b) A másik az, midőn az irás és olvasás tanítását összekapcsolják. Ez esetben ismét külömbséget tesznek az u. nevezett irva-olvasás és az elemző vagy olvasást és irást tanitó módszer között. Az irva-olvasás módszere azon az elven alapszik, hogy czélszerübb mindjárt előjáróban az iráson kezdeni a betű ismertetését. Minthogy azonban a kétféle alphabetum megtanulása nehézséget okozhat a kezdőnek, azért eleinte csak az irott betűk olvasását is irását tanitják. Hogy továbbá a tanítás kevesebb nehézséggel járjon, olyan betűkből álló szókat választanak, a melyek leirása a lehető legkönnyebb. így például a németben a Lüben-féle olvasó könyv a betű ismertetést az Ei, ein, mein, sein s a t. szókkal kezdi. A mi »A-B-C« könyveink is részben ugyan ebből az elvből indulnak ki, s azért arra fektetik a fősúlyt, hogy az olvasás tanítás első fokán, a gépies oktatásnál főkép arra kell ügyelni, hogy azok a betűk forduljanak elő legelőször, a melyeket a legegyszerűbben utánozható vonásokkal alakítunk, ezután, lépésről lépésre tovább haladva, következnek a nehezebben alakítható s végre az összetett betűk. — Ha a gyermek ismeri már a betűket, a kicsinyeket és nagyokat egyformán, a tanító előmutat egy táblát, a melyen minden egyes irott betű mellé oda van állitva a megfelelő nyomtatott betű. Miután ezeket is mind ismeri következik az összefüggő olvasás. Minden jelessége mellett sem szűkölködik hiányok nélkül ez a módszer. Ez azonnal szembe ötlik, ha fontolóra vesszük, a mi különben magából a dologból következik, hogy más sorrendben következnek a betűk a kiejtés, másban az irás könnyebbségét tekintve. Már pedig elvitázhatatlan dolog, hogy a helyes kiejtés elérése egyik fő feladata az elemi oktatásnak; s azért a betüismertetésnél nem az Írással járó technikai nehézségek elhárítására, hanem a hang keletkezése és kiejtése könnyebbségére is kell tekinteni. Sőt erre jobban kell figyelni, mint az előbbire, mert az végre is nem tartozik a hang lényegéhez könnyen alakithatom-e betűjét vagy nem. Hogy hangtani szempontból milyen helytelen dolog, ha a betüismertetésnél csak a technikai nehézségek eltávolítására törekszenek, azonnal világos lesz, ha a Németországban elterjedt Lüben-féle »A-B-C« könyveket kezünkbe vesszük és a tanításnak kiindulásul szolgáló: Ei, nein s a t. szókat hangtanilag elemezzük. A felhozott szók a kiírás tekintetében jól vannak választva, de nincsenek jól választva a kimondás tekintétében. Valamennyiben benne van az ei szótag, a mely e- és -i hangokból áll, e szerint ei-nek kellene kiejteni, pedig ugy hangzik, mint ái. Lehetetlen hogy ez zavarólag ne hasson a kezdő olvasóra. A betüismertetés az a rendszere, mely az u. n. normalszavakkal kezdődik, a melyet Németországban Böhme — nálunk Molnár Adolf — könyvei szerint alkalmaznak szintén hiányos. E szerint az elemi ok-