Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1885

14 ték össze, hogy utóbb sietve a király seregéhez csatlakozzanak, találkozva a kunokkal, igen kemény harcba kezűének velők, s nem birván nekik ellenállni úgyszólván mind fegyver által vesztek el. A püspök azonbon kevesedmagával, kocsin fekve betegen, mig a csata tartott, távolabbra vitetett. A kúnok pedig, miként a tatárok, pusztítva utóbb a fáidét, és együvéjövén azon részről a Dunán átkelének, s így pusztítva a határszélre kezdének sietni. Tudván pedig azt ama határszéliek, összegyűltek, és eléjök kivonulva megütköztek velők a határszél végein, s legyőzetve általok egyik a másikat előzte meg a futásban, s ekkép a kúnok elkezdék a határszéleket alávaló módon dúlni, urok halálát kegyetlenül megboszulva. Ugyanis, mikor a magyarokat. ölték, így szólnak vala: Nesze c csapás Kuthenért ! Es elpusztítván a kiválóbb városokat, t. i. Szabadfalvát, Monostor-Sz.-Máríont, és egyebeket, és sok pénzt, lovat és barmot összeszedvén, a földet pusztítva Bulgáriába menének át. Ilogyau szedték reá a tatárok a váradi püspököt. (27.) Ami Benedek, váradi püspököt illeti, ő a király parancsára nagy sereget gyűjtvén össze, annak segítségére szándékozván, megérté, hogy a tatárok Eger várost lerombolták, a városbeli s egyéb emberek közül, kik védelmére összejöttek, némelyeket megégetvén, másokat kardra hányván zsákmányul a püspök és egyház kincseit onnan elhordották. Ahonnan bártorságot meritve azért, mivel pár nappal előbb közülök néhánynyal megütközött volt, és őket meggyőzte, gyorsított seregével utánok kezde sietni, hogy magának a hulladékokat összeszedhesse, nehogy elvesszenek. Ezt a tatárok észrevevén azt színlelek, mintha tovább mennének, s mcgállának. S mivel igen sok lovuk volt, magok meg kevesen valának, efféle cselt rendeztek. Csináltok pedig igen sok csodás vázat, azokat gazdátlan lovakra illesztve, mintha harcosok volnának, s ama lovakat bizonyos halom tövében kevés szolgát hagyva velők hátra ott hagyták, megparancsolván nekik, hogy mikor ők a magyarokkal ütközetre kelnek, csatarendben vonuljanak elő, s lassanként tartsanak szembe velők, s magok a síkságon várják vala a magyarokat. A kik midőn megérkeztek, Bokli ispán, és néhány más, kiket Magyarország derekabb vitézei közé soroztak, kik a püspökkel jöttek vala, meglátván őket, féket eresztve, velők a legkeményebb harcra keltek. S mivel a tatárok számra nézve kevesebben valának, tettetve, hogy hátrálnak elölök, a halom irányában kezdének visszavonulni. S amig azok a vázakkal a hegy alatt kijövének, még pedig az előleges megbeszélés szerént csatarendben, a magyarok ezt látva, s azt vélvén, hogy csel vettetett.