Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1884
- 8 — ban, egyúttal a szab. kir. városi Tanács kérelmére az elemi osztályokhoz kapcsolt alreáliskolában is elvállalván az egész tanéven át az elemi mennyiségtan megörült tanszékét. 1860-ik évi augusztus havában már Pannonhalmon találjuk őt, ahova a bibliai tanulmányok rendes tanárává nevezte ki főapátja. E minőségben öt évig működött s egyúttal megbizták őt, hogy a hittanhallgatóknak a görög nyelvet s irodalmat is adja elő ; azonfölül igénybe vették az ő munkásságát mint szentszéki ülnökét, jegyzőét és országos levéltári őrét. Az 1865-iki tanév végén a főapát halála által széküresedés állván be, a körülmények ugy kívánták — kéziratában így olvassuk: „előttem ismeretlen okból" — hogy a soproni főgymnasiumba menjen, ahol mint tanár majdnem 10 évig működött a VII. s a VIII. osztályban a hittant, görög nyelvet s a mennyiségtant adván elő, egyúttal a 4 felső osztály hitszónoka levén. Mint ilyen az 1871. tanév alatt tevé le a m. kir. Tanárvizsgáló-Bizottság előtt a classica-philologiából az egész főgymnásiumra a képesítési vizsgálatot. Azonkívül a nagyméltóságú győri püspök ur bizalmából a soproni Orsolya-szüzeknek rendkívüli gyóntatójok, zárda templomuk rendes lelkésze, az ágost. hitv. lyczeumba járó kath. ifjak hitoktatójok és a győr-egyházmegyei építészeti bizottság soproni osztályának tagja és jegyzője volt. Irodalmi tevékenysége sok oldalú elfoglaltsága miatt csekély vala és csak egyes magyar, német, latin nyelven szerkesztett eredeti vagy fordított, hírlapi czikkek, szent beszédek s költeményekből állott. „De hát hány nem iró, de egyedül hivatásának élő tanár nevelt képzett, első rangú Írókat, hírneves államférfiakat, diadalmas hadvezéreket, művészekig magaslott iparosokat, gazdászati, kereskedelmi ügyek vezéreit" ! (Méry Etel.) Körülbelül tiz esztendeje, hogy Rendfőnöke bizalma a kőszegi gymn. igazgatójává s a rendház főnökévé tette. Ettől az időtől fogva élete előttünk nyitott könyv volt, amelynek minden egyes lapjáról szedhettünk magunk számára való hasznos tanulságokat. Olvashattuk belőle a rendíthetetlen meggyőződést hitéhez, vallásához ; az erős ragaszkodást szerzetéhez, az engedelmességet fölebbvalói iránt s a lebilincselő leereszkedést az alantabb állók-