Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1884

— 21 — megállapítása után mondjanak Ítéletet. Ne engedje meg, hogy a ta­nuló elmeélét gyengébb tanulótársain vagy másokon illetlen, sértő élezek által gyakorolja. A hazugságot és hamisságot, habár még oly elmésen volt is kitalálva, büntesse szigorúan; vakmerő és dölyfös Ítéleteket, melyeket a jobb tehetségű tanuló, saját szüleiről, elöljárói vagy tanítóiról hoz s melyeket igen gyakran mint a kitűnő elme­tehetség szikráit elnézzük, utasítsa határozottan a kellő korlátok közé, megmutatván neki egész szelídséggel, hogy a gyermek egyál­talán nem is képes ilyen tárgyakról helyes ítéletet hozni. A túlzás mindenben káros, de különösen káros a nevelés­ben, mely ha bármily irányban túlzott, egész nemzedéken keresz­tül érezhető káros hatása. Azért a nevelő soha se felejtse el, hogy ő mindig Scylla és Charybdis közt jár, tehát folytonos tanulmány, éles megfigyelés, odaadó ügybuzgalom és a kicsinyek iránt való szeretet mentheti csak meg az egyik, vagy másik veszedelemtől. Intézze tehát az itélő tehetség nevelését is úgy a nevelő: hogy neveltjéből önálló, de nem önfejű; szilárd jel­lemű, de nem makacs; okos és nem könnyen hivő, de nem elbizakodott és hitetlen; vizsgálódó és az igazságot fürkésző, de nem kétségeskedő és minden tekintélyt megvető ember váljék, ki az élet mezejére kilépve ne legyen mindig más emberek vélemé­nyének, vagy a fékvesztett sajtó termékeinek vak imádója és íté­letnél k üli viszhangja, hanem olyan a ki képes összes szellemi erőinek és tehetségeinek kiművelése által mindent megvizsgálni, s a rosszat elvetni, a jót és nemeset pedig megtartani. Reznyák Albert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom