Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1884

— 12 — Legismertebb és legalkalmasabb amaz osztályozás, mely az emberi lélek erőit ismerő, érző és vágyó alaptehetségek szerint tárgyalja, vagyis a mely a szellemi kiképzést az elme, kedély és akarat rendszeres és fokozatos müvelésére és tökéletesítésére alapítja, Az ismerő alaptehetség ismét két ágra oszlik: alsóra és felső r e, vagyis mint a psichologusok mondják : értelemre és észre, (intellectus és ratio) Az ember t. i. az ismerő tehetség által észlelhet érzékit, érzékfelettit és önmagát, s ezen észleletekből képezhet magának fogalmakat és szerezhet ismereteket. M ig az ismerő tehetség a közvetetleniil észlelhetővel, vagyis az érzékek körébe esőkkel foglalkozik; alsó vagy értelmi, — ha pedig a szellem, a magasabb szemlélet, vagyis az eszmék országába emelkedik, felsőbb vagy észbeli ismerő tehetségnek nevezzük. Ezen utóbbi az egész szellemi szervezetnek legnemesebb, legmagasztosabb ereje, Plató szerint „a lélek szeme", s ennek felébresztése, fejlesztése és kiművelése egyszersmind a nevelés és oktatás legnemesebb és legméltóbb tárgya. De az alsóbb ismerő tehetségnek, vagyis az értelemnek kifejlesztése is nemcsak fontos, de igen szükséges is. Mert lehetetlen összhangzatos és helyes észműveltséget elérni, ha alapja, t. i. az értelmi ismeret, hiányos vagy helytelen. Pedig ha az értelem, a tiszta és a tárgyaknak megfelelő ismeretek hiánya miatt, rossz utakra téved: akkor okvetetlenül az ész is a tévedések labirintjába vesz, s az érző és vágyó tehetség, vagyis a kedély és akarat is az elme hibája és rossz vezetése miatt, a rendeltetésével ellenkező érzelmek, kivánatok és szenvedélyek lapdájává teszi az embert. Azonban az értelem fogalmát is, hol tágabb, hol pedig szűkebb érteményében szokták használni. Némelyek t. i. az alsóbb értelmi tehetségekhez sorolják az érzékek által közvetített szemlélő, az érzéki és szellemi szemléletből eredő gondolkodó és képzelő, sa mind a kettőből szármozó visszaidéző, vagyis emlékező tehetséget is. Sőt ide számítják a nyelv tehetségét is, mint a szellemi erők képzésének legtökéletesebb s legfontosabb tényezőjét, mint a gondolkozás legbiztosabb, tolmácsát és