Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1883

- 4 — dományba mélyebben beletekinteni, tapasztalni fogja, liogy mennyi ismeret, tapintat és gyakorlottság kell ahhoz, hogy a gondjaira bizott csemete mint Ízletes gyümölcsöt termo ép fa kerüljön ki az élet kertjébe. De vannak más részről a nevelés terén olyanok is, a kik csak a theoria vesszőparipáján lovagolva, szeretnék ezt a tapasztalati alapon álló tudományt általános és csalhatatlan tudománynyá felfújni. Ezek uj— minden erkölcsvallási alapot nélkülöző rendszert akarnak felépíteni — a melyben a legfőbb elv a nevelő ismerete és tekintélye. E két nézet között — mint rendesen — a középen van az igazság. A nevelés ma már tudomány, a melynek elsajátítása fáradságos munkát igényel, de nem helyeselhetjük a modern paedágogia azon eljárását, mely elveinek csalhatatlanságában bízva, o)y várakozásokat kelt, a melyek soha sem fognak valósulhatni — mert túlhajtottak. Már ki helyeselhetné, lu valaki minden régit ezen a téren feltétlenül elfogad, csak azért — mert régi, s mert atyáink is igy neveltek? De más részről bizony nagy naivitás kell hozzá azt hinni, hogy minden jó — inert uj. Mi katolikusok mindig elismertük a nevelés fontosságát s nem igen estünk ebbe az utóbbi hibába, hanem inkább többször az előbbibe. Mi nem akarjuk a régi nevelő elveket feltétlenül elvetni, de azt tartjuk, hogy nem árt ezek felett elmélkodni, őket a tapasztalás ítélőszéke elé vinni, vagyis a sz. írás szavai szerint: „Omnia probate, et quod bonum est teriete." Természetes, hogy nem terjeszkedhetünk ki a nevelés tudomány összés elveire, mert ehhez egy programmértekezés kerete szük volna, hanem csak azon elvekről kívánunk fejtegetve szólni, a melyek nézetünk szerint a legfontosabbak, a melyek ellen legtöbbször szoktak véteni, s a melyek felett gondolkodni a szülőknek sem árt sokszor. Mi nem értünk egyet Rousseauval, hogy a gyermek ártatlanul, a bűnnek tudata nélkül kerül ki a teremtő kezé'jől, s csak a társadalom rossz példája ismerteti meg vele a bünt: mert tapasztalás szerint már a gyermeki lélekben megvan a csirája a makacsságnak, önzés, irigység s egyéb vétkeknek, a melyeknek kiirtása kell, hogy mindenekelőtt a szülői körben történjék.