Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1881

Titus IxÍyíub. A római irodalom legvirágzóbb korszakának irói közöl kevés áll a tökéletesség oly magas fokán mint Livius, kinek latinsága és stilusa nem ment ugyan a kisebb gyarlóságoktól, de távol sem mondható mesterkéltnek s nem messze maradt el Cicerótól. Livius főmunkája, mely rövid értekezésünknek alapul szolgál, már stílusának helyes volta miatt is megérdemli a kitüntetést; de még sokkal fontosabb az gazdag tartalmánál fogva, oly anynyira, hogy a római történelem tanulmányozásánál nélkülözhetetlen. Már Quintil'íanus, a hires szónok, ajánlotta, hogy az iskolákban a történelem-irók közöl különösen Liviust olvassák ; s valóban, ha Írásának kellemes, könnyed módját tekintetbe veszszük, s azt, hogy olyan dicső hazának volt jó gyermeke, amelynél dicsőbb s jó példákban gazdagabb nem volt : könnyen átláthatjuk, hogy a tanításnak jelenleg fenálló terve miért tüz ki már az alsóbb osztályokban is, olvasásra való szemelvényeket Liviusból. Minél jobban ismerjük az iró életének körülményeit, irodalmi munkálkodásának czélját, annál szivesebben foglalkozunk vele. A czél, hogy az alsóbb osztályokba járó ifjak is örömmel foglalkozzanak a számukra kitűzött ezen classicus iró hasznos és eredményben gazdag olvasásával, ösztönzött arra, hogy Titus Liviust, habár röviden és szellemi látókörükhöz mérten, velük megismertessem. 1