Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1881

10 sóknak, egyúttal arra is törekedett, hogy hazájuk történelmét élvezettel olvassák és megismerjék. 1) Itt azon kérdés merülhet fel, váljon birt-e Livius azon tudományos készültséggel, aminőt egy részrehajthatatlan, nagy nevű történelem-irótól méltán megkövetelhetünk ? Nem tartozik czélunkhoz előszámlálni azon régibb irókat, akik Róma történelmének leírásával foglalkozván, bő anyagot nyújthattak volna Liviusnak műve megalkotásánál ; nem akarunk hivatkozni az ősidőkről szóló mesékre, az évkönyvekre, a } ontifexek, az augurok s a censorok szent testületeinek commentárjaira, amelyekbe rendesen beírták a történt dolgokat; nem a szövetség- s békekötésekre, a törvényekre, a tanácshatározatokra s egyébb forrásokra, amelyek igen alkalmas és bő forrásokul szolgálhattak volna szerzőnknek történelme megírásánál; annyi nzonban bizonyos, hogy „igen sok jel arra mutat,. hogy Liviusnak nem volt érzéke becsük iránt s nagyon elhanyagolta megvizsgálásukat." 2) Hibául lehet felróni neki azt, hogy tudja az ősidőkről szóló meséket, mert mindegyre ismétli azokat, de kételkedni valót sehol sem talál bennük. Terjedelmes levéltárak állottak rendelkezésére, amint világosan kitűnik a történelmében előforduló czélzásokból s idézetekből, de ezek nem érdeklik őt, mert sokkal kényelmesebbnek találta lemásolni Polybiust, 3) akit gyakran igen rosszul fordít. 4) S minthogy a forrásokat nem szívesen tanulmányozta, nem csuda, ha valótlanságok, hézagok és ellenmondások !) Schlosser Universalhist. IV. 166. „Livius hat übrigens seinen Zweck vollständig erreicht; sein Werk ist ein wirkliches Nationalwerk geworden, es iat völlig ins Leben der Römer übergegangen und die römische Nation hat die Geschichte ihrer Vorzeit gerade so aufgefasst und als wahr angenommen, wie Livius sie darstellt. 2) Bartal és Malm. f. id. műnk. XXX 1. 3) Némelyek, különösen Lachmann, azt hitték, hogy Livius mint későbbi iró, Polybiust egyszerűen lefordította. Hirschfeld Ottó pedig (Zeitschrift, f. oesterr. Gvmn. 1877 p. 801—811) gyanítja, hogy Livius Polybius munkájának egy kivonatát használta és pedig azt, melyet stratégiai szempontból Plutárchus tanúsága szerint (Brutus c. 4.) Caesar fia, Brutus szerkesztett. De több ok arra mutat, hogy e nézetek nem bizonyosak; mert lia e két írót részletesen Összehasonlítjuk, azon megyözödésre jutunk hogy közös forrásokat használtak, s innen a kittő közötti hasonlatosság. (L. Bart, és Malm, f. id. m. függel. 123 s köv. 1. valamint „Egyet. Pliil. Közi. Második Evf. 1878. II. és III. füz. 125 1. 4) Cantu Caesar, Világtörténelem, 4. köt. 391. 1.