Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1880

tí szerítvén őt, hogy fékezze magát, uralkodjék magán; midőn a gonoszra, ártalmasra, aljasra való kísértetet, még mielőtt az ész'törvényszéke elé jutna, elitéli. „A ki — Chateaubriand szerint — akkor, midőn ezer műremek ébreszti és rendezi Ízlését, a rutat'szereti, az nem áll messze a vétek szeretetétől ; a ki a szépség iránt érzéketlen lett, könnyen félreismeri az erényt is." S ha két egyenlően erkölcsös embert veszünk, kiknek egyikében a tiszta erényhez, jámborsághoz sat. finom izlés is járul, a szép megválositása is kellemesen elömlik azon, ugyan kérdjük, melyiknek lesz nagyobb hatása? Nem sokszorta jótékonyabban hat-e a jőizlésü, szép erkölcs mindenre, mi környezi? Igen, mert a szépség az, minek még olyan is hódolni kénytelen, ki a valláserkölcsi fogalmakat bolondságnak csúfolja.*) Ezekből láthatjuk, milyen befolyása van az aesthetikai lelkiismeretnek az erkölcsökre. Mennyire eleme és úgyszólván táplá- . léka lelkünknek a szép — s igy az érintettek kapcsán mennyire fontos a benső életre a szépérzék nevelése — mutatja a szépnek általánosan tapasztalt boldogító hatása. Összes életünknek törekvése a boldogság; ez pedig abban áll, hogy énünk hatása elől az akadáiyokat elhárítsuk, lelkünkben a meghasonlást kiegyenlítsük, az ellentéteket kibékítsük, vagyis az eszmét győzelemre segítsük: ezért fárad a tudomány, ezt kutatja az ismerő ész és ennek kedvéért hódol meg a hivő kebel ; . ezt eszközli a szép és közvetetlenül és teljes mértékben: tehát a szép mindig életfeladatunk megfejtése. Lelkünkben él az ideál, s a külvilágban keressük; mert megvalósitásában, érzéki természetünk érzéki nyilvánulásban szeretné látni. Igenis, a természet tárgyai szépek nekünk, mert a gondolatot fejezik ki, és életök, csak azon fenséges forrásból fakad és buzog örökké. Azért személyesítették az ősnépek e tárgyakat; bennök keresték isteneiket, mert ' belőlük csakugyan az isteni akarat szól hozzánk, midőn a szépnek érzetében lényegökkel lelkünk egybe olvad.

2) Egy természeti ; táj azért oly életteljes, oly igazán beszélő leikünkhöz, mert a fény és árny csalogató változása a nagy szervezet nagy gondolatait 1) Niemayer. Grundsätze d. Erziehung. 9. Aufl. Halle. 1834. 1. Th. 554. 2) Carrère, Babics: Aesthetika, 15. 1.