Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1880

14 ért, mert az ember magasabb rendeltetésének oklevelei, hanem mert egyúttal minden egyébb börzei értékpapírnál tetemesebb pénzérték képviselői. Ha tehát a művészet virágzása ilyen hatalmas tényező az anyagi jólét emelésére is, mennyivel inkább rajta kell lennünk — mindegyik a maga tehetsége szerint — , hogy az valóban virágozzék is folvton-folyvást. A mi oly tiszta, pótolhatatlan szellemi gyönyöröket nyújt nekünk, a mi oly boldogító hatást gyakorol ránk, — karoljak fel, pártoljuk azt, akár anyagilag, akár elősegítve neki a módot, egyengetve az utat, a közönség szivéhez férhetni, hogy ez megértse, méltányolja; mert az már bizony, akárhogy van, még sem járja, hogy legjelesebb művészeink többnyire a külföld csábító karjaiba siessenek. Persze, mert a művész hazája széles e világ, ha itt meg nem értik, másutt rajongnak értté: hatásai előtt elnémul minden nemzetközi- vagy pártérzelem. • Azután még szeretünk büszkélkedni Munkácsy Mihályijai, ki a . párisi világkiállításon pártkülönbség nélkül oda itélt első érmet nyeri. Zichy Mihálylyal, hogy mind az angol, mind az orosz udvar kedveltje lett, s hogy tekintélyes szerepet játszik Parisban, pedig szemlesütve kellene fogadnunk a külföld részéről való nagy megszégyenítést. Közönyösség, érzéketlenség nálunk mindenütt ; a művészet iránti lelkesedést szeszélynek, bolondságnak tarlják, megvetéssel, szánakozással tekintenek ugy felkentjeikre mint ezek pár- • tolóira. De ne feledjük, hogy az a nép, melynek művészete nincs, vagy leélte már életének javát és sülyedtségében közeleg a vég- ! feloszláshoz, vagy még csak most vergődik kinosan egy határozottabb életirány felé. Gondoljuk meg, hogy a dicső hellén nép, koránsem összekötő vasutak, alagutak stb. effélék által tette nevét halhatatlanná, hanem a miben örök mesterünk lett, művészete által, melynek nagyságát utolsó igénytelen romjai is hirdetni fogják. Lehet-e azután csodálni, hogy Carlyle Tamás ily nagyszerű szavakban fejezi ki magát: „Mi angolok hamarább ellehetnénk ! India, mint a mi Shakspere Vilmosunk nélkül." K H.