Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1879

— 13 — A tudomány ápolói a latin nyelvben való jártasságuk által mindenkor értették s értik egymást; általa og> e^iltek a nemzetek szellemi egészszé, midőn a babyloni torony épitésekor az anyagban gyökeredző kevélységök a kölcsönös megérthetést lehetetlenné tette. Nem holt nyelv a latin nyelv — hisz szorosb értelemben nem is volt élő népnyelv — hanem életrevalóságát a szellemi élet tág mezején minden id ben bebizonyította. Augustus császár kezéből kira gadta a nemzeteket egyesítő jogart, hogy belőle szellemi kormánypálczát, alkosson, s azt Róma szivéb \ a világ minden tájéka fölött lebegtesse. Midőn pedig a népvándorlások áramlata uj nyelvzavart látszott előidézni, egyedül a la in nyelv őrizte meg függetlenségét, sérthetetlenségét a többi fölött s ugyanazon hatalmas fejedelem, ki az elszórt nemzeteket szárnyai alá gvüjté, N. Károly volt, kinek közreműködésével a latin nyelv dús folyama Rómából a világ minden irányában ágakra szakadt. Habár a következő századokban részint a tárgyak sajátszerűsége, részint a túlságos elbizakod áskövetkeztében, a latin nyelv tisztasága, világossága némi csorbát szenvedett : éppen ezen okból iparkodtak erélyesen s ellenállhatatlanul a latin nyelv régi sértetlenségéhez, klasszicításához visszatérni azon időben, midőna nemzetek újra akarták az egyetértés kapcsát fölbontani. A tudományok újjászületése korának nevezték azon időt nagyonis jogtalanul ; mert a tudomány tényleg soha sem szunnyadóit, annál kevésbbé a tudomány őre, ápolója az egyház ; azonban a latin nyelv főleg Rómában uj, fénylőbbcsinnal mutatta be magát a tudományos világ előtt és ezen tisztaságát, világosságát napjainkban is gondosan őrzi.Röviden megemlítettem, hogy a latin nyelv, — mely maradandó alakjában Augustus uralkodása alatt született ugyan, de dicső feladatát csak a római birodalom romjai fölött kezdte meg — az évszázadok lefolyása alatt korszakot alkotó volt ; ezen időt azonban nem mondhatjuk a virágzás s hanyatlás korának, hanem csak időszaki homályosság következeti be, mert a latin nyely eredetiségét mindig megőrizte és a homályosság eloszlatásával annál tisztább fényben ragyogott. Jogtalan és igazságtalan tehát azok vádja, kik a középkori latin nyelvet az úgynevezett „konyha latinsággal" egyenlő rangba helyezik. A vád csak akkor alapos, ha a vádlók állításaik bebizonyításánál vagy az akkori