Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1876

18 pedig Qu. ezen lelki tehetségek alatt az értelem, erkölcsiség és vallásosság tüneményeit. Az értelmiség tüneményei közül első helyen emliti a leglényegesebb tehetséget, abeszélés tehetségét t. i., kiindulva a kétezer év előtt élt nagy természetbúvárnak, Aristotelesnek, mai napig is érvényben maradt gondolatából: „Az állatok hangfal, egyedül az ember bir beszéddel." Mellőzvén az összehasonlitó nyelvészet vívmányait, valamint a nyelvcsaládok osztályozását, mint a természettudomány keretébe nem tartozó tárgyakat, röviden érinti Qu. a beszélés tehetségeivel rokon tüneményt, az i r á s t t. i. Mert lia a nyelv a társadalom létrejöttének első eleme : az irás ezen társadalom előhaladásának leglényegesebb föltéte. Csak az irás által örökithetjük át a jövő nemzedékre értelmi fáradozásunk kincseit, viselt dolgaink emlékét. De a műveltség legalantibb fokán álló emberfajoknál épen úgy, mint a legműveltebb nemzeteknél megtaláljuk az (igyekezetet : jelek, rajzok és emlékek által a fontossággal biró eseményeket föntartani. A nyelv és irás segítségével alakultak a társadalmak és államok. A történelem föladata kimutatni, hogyan mentek át az emberek a vadász, pásztor és földmivelő foglalkozásból a társadalom jelenlegi állapotára, és földeríteni egyszersmind az okokat, melyek némely fajoknál siettették, másoknál pedig késleltették a társadalmi élet kifejlését. Nekünk elegendő itt reáutalni az emberi természet általános törekvésére, mely minden fajú és műveltségi fokú embert ösztönöz, hogy családot alkosson és társadalomban éljen. A társadalom jelenségéhez tartoznak az ipar tüneményei is. Akárhol lakjék és akármely állapotú legyen bármily emberfajhoz tartozó nép, mindenkor sajátságos iparágai vannak. De minden ipar szerszámokat is tételez föl. és épen ezen szerszámok anyaga ujabb időben nagy szerepet játszik az ember őstörténetének kutatói előtt. A kő-, réz- és vaskor leletei kétségtelenné teszik, hogy nem volt népfaj, mely sajátlagos fegyverekkel és eszközökkel nem birt volna. És emlitsük-e még amaz egyedül az embernek sajátos és semmiféle élő ïêiiynél elő nem forduló általános ügyekvést, az önékités és szépítés szokását? Valóban ez a legbámulandóbb tünemény az emberi természet nyilvánulásai közt ; mert míg egy állat sem