Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1874

10 iban állították fel. arra akarván utalni, hogy hallgatag áhítattal lépjen mindenki az istenek szine elé. Nagy tiszteletben részesültek még : a Méltányosság (Aequitas), a Bölcseség (Sapientia), a Kegyesség (dementia), az Engedékenység (Indulgentia), az Á 11 h a t a t o s s á g (Constantia) s több más. IL A kívánatos dolgok között, melyek szintén istenek gyanánt tiszteltettek első helyet toglal el a különféle név alatt tisztelt Szerencse (Fortuna) istennője, kiről a római nép azt hitte, hogy a rosz és jó szerencsét kénye kedve szerint osztogatja ; amiért Horatius*) állhatatlannak , mások ellenben vak- és kegyetlennek nevezik. Istenittetését Servius Tullius, római királynak tulajdonítják. Háladatosságból, hogy ő, ki egy rabszolganőtől született, kegye folytán trónra jutott, emelt neki több templomot : a többi közt, az elsőszülöttségi Szerencsének templomát (Fort. Primigenia) a Oapítoliumon a véletlen Szerencséét (Fors Fort.) a Tiber folyó mellett. Mint Fort. Primigenia, mely melléknevét valószínűleg azért kapta, mivel mindennek mindjárt keletkezésénél, sorsát kijelöli, birt szintén a quirináli dombon is templommal : hol egyszersmind mint Fort. Publica, azaz, mint az összes római nép Szerencse istennője nagy tiszteletben részesült, minthogy számára az akkor ismert világ fölötti uralmat megszerezte. Liv. 34, 53 ; 43, 15 és 29, 3G. Ezen állami Szerencse istennője mellett tisztelteték a magán Szerencsének istennője (Fort. Privata). A véletlen Szerencse (Fors Fortuna) nagy tiszteletben részesült a plebejusok részéről, kik ünnepén, mely junius 24-ére esett, vagy gyalog vagy felkoszorúzott csónakokon a Tiber folyó melletti templomához vonultak, iiol egész napon át mulattak és vigadoztak. (Ovid. Fast. 6, 765 stb.) Azonban valamint a plebejusok, ugy a patríciusok is, külön személyben tisztelték az úgynevezett patriciusi Szerencsét (Fort. Patricia). Szóval — nehogy kelleténél tovább fűzzem a dolgot, — nincs intenség mely annyi változatban és név alatt fordulna elő, és melynek annyi temploma volt volna, mint épen a »Szerencse', miről Liv. és Oic. müvei olvasásánál kiki könnyen meggyőződhetik. Ennek bebizonyítására elég csak néhányat felemlítenem, *) Q. Horatius Flaccus, liires római költő, szül. Venusiában (határvíros Lucania és Apulia között) decz. 8-áu 65-beu megli. uov. 27-én tí-baii Kr. sz. e.