Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám
1927-11-20 / 263. szám
8 KörösvldéR Békéscsaba, 1927 november 13 . Tárgyaláson Irta: Madarassyné M/skey Erxsike. A törvényszék folyósója tele volt ügyes-bajos emberekkel. Kisebb csoportokba verődtek, akik valamely ügyből kifolyólag egymáshoz tartoztak és mégegyszer megtárgyalták mondanivalójukat és a valószínű következményeket. Ideges, szórakozott arcú fel- és alperesek, élénken gesztikuláló irattáskás ügyvédek,fontoskodó tanuk, ide-oda siető teremszolgák népesítették be a hűvös kőépületet. Nyugodt, méltóságteljes birák érkeztek egymásután és kilenc órakor megkezdődtek a tárgyalások. Csodálatosan tiszta kék égből tekintett le nyájasan az áprilisi nap és a törvényszék melletti kertből bódító illat tódult be a folyosókon keresztül. Mint óriási íehércsokrok pompáztak a cseresznye- és barackfák élénk ellentétben állva a szürke kőépület komorságával. Egyik ablakmélyedésben állt egy diszkréten öltözött, magas, szőke, csinos, fiatal nő, akinek egész megjelenésén, mozdulatain meglátszott, hogy a „jobb körök"-hőz tartozik. Le-letekintgetett a pompázó, diadalmas tavaszi kertbe, majd rárátévedt tekintete egy szórakozottan le- és felsétálgató, erős, megtermett, úrias külsejü férfire. A szolgák, mint az állomás kikiáltók a pályaudvarokon — időközönként beszólították a várakozók közül a „sorosokat." Tíz óra felé végre a, magános nő és férfi következett. Ügyvédet, — ugylátszik — nem hoztak magukkal. Bementek. Személyi adataik bemondása után az egyik biró felolvasta hivatalos, monoton hangon a vádiratot, amelyből kibontakozott a nem mindennapias ügy lényege. Keserűség, elfojtott bánat húzódott meg a vádirat sorai között, amelyet a nő adott be a férfi ellen egy nagy sértés miatt. Feltárta a vádirat, dióhéjba foglalva a törvény előtt állók egymáshoz való viszonyát, amelyből kitűnt, hogy nem is oly régen még szerették egymást... Azután valami meg nem érthető, megnem indokolható lelki elváltozáson ment keresztül a férfi, amelynek eredményeképpen a szeretett nőt vérig sértette a világ előtt, hogy a szenzációra éhes embereknek legyen miről beszélniök napokig. Es a nő — erkölcsi kényszer hatása alatt, kénytelen volt a sértőt elégtételadás céljából feljelenteni... Elmondta, hogy milyen nagy lelki harcot vivott önönmagával, mikor a vádirat beadására elhatározta magát. Egész lelki világa fel volt dúlva, de megkellett tennie társadalmi helyzete miatt. És az emberek ama csoportjáért, akik egy napon azzal álltak volna elő, hogy „lám X"-nek mégis csak igaza lehetett, mert „Y" nem torolta meg a sérelmet... Következett ezután a „vádirat"-ra felvett jegyzőkönyv , felolvasása, amelyben a férfi menteni igyekezett magát, hogy mélyen sajnálja a könnyelműen, alaptalanul elhangzott és tett sértést és bocsánatot kér érte... Mig a két, elég terjedelmes irat felolvasása tartott, — egy szomszédos házban megszólaltatta valaki a hegedűjét. Édeskés magyar nóta hangfoszAz eljárás folytatását és a vádlott esetleges megbüntetését nem kívánom 1 Feljelentésemet erkölcsi kényszer diktálta, bosszú nem vezérelt. Az én megsértett szivemnek sebét úgysem enyhítené vádlott megalázása, megbüntetése - - Megelégszem a bocsánatkéréssel... A birák megelégedetten, nyájasan bólingattak a nem várt, kényelmes, „békés" elintézésre, a jegyző tolla vigan szántotta a papirt, a vádlott pedig megkönnyebülten sóhajtott fel... Az ismeretlen hegedűs egy csipke könnyedségü Chopin valzerbe kezdett bele, — a cseresznyefa legfelső ágán meg egy kis pacsirta vetélkedve trillázott a hegedűssel••• Megtörtént a bocsánatkérés. A béke szelleme végigsuhant a törvényszék épületében... A tárgyalás véget ért. ÜZENET Vársz, ugy-e édes vársz rám nagyon, S ki-kinézel a kis ablakon ? Mennék, szállnék s el is megyek majd, De a vártát itt még állni kell — Pedig de vágyik érted már e Szent tavaszt rejtő férfikebel! Pisla tüzek szításra várnak, S a rózsa is halványan virít — Hiszen tudod, hogy jaj megfonnyadt A magyar virág: a rozmaring. Elvégzem azt, ami vár reám, S akkor megyek, — csillag az égről! Tudom, hogy a boldogságunktól A mindenség is megrészegül. Akkor, sziveink szent tavaszán — De addig vársz, mond, ugy-e vársz rám ? Szemenyei Sándor.~~ A Békéscsabai Általános Népegylet uj otthona a Lenke! utcában. A népegyleti tagok között az első sorban középen Varga E. András, az egyesület elnöke áll. (Körösvidék szerk. felv) lányait hozta el a kósza tavaszi szellő a rideg tárgyalóterembe. ... Piros rózsa, feslő rózsa Kinyílott egy kis ablakba . . . Művészettel, érzéssel játszott az ismeretlen és kellemes férfi hang énekelte hozzá a szöveget-., és az asszony ragyogó szemeit könnyfátyol boritotta be... Lelkét megszállta az emlékezés... Ez volt a legkedvesebb dala... Lágy melódiáján hányszor elgyönyörködtek kettesben, amikor még minden „máskép" volt... Szeretett volna odaszaladni a lehajtott fejű férfihez és azt mondani neki: — Hallod ezt a dalt? .. Hogyan tudtál ide juttatni bennünket?... .. De nem mondhatott semmit. — Összeszorította ajkait és sietve letörülte a sáljára buggyant könnycseppeket. Könnycseppeket, amelyekben megtisztult a lélek, a földi érzések sugallta bosszúvágy, megtorlás gondolata, hogy a megbocsátás tiszta érzete váltsa fel - - Talán senki [sem vette észre a jelenetet. A férfi sápadtan, izgatottan forgatta kalapját ujjai között és sejtelme sem volt arról, mi ment végbe a nő lelkében pár perc alatt. A biró feltette a formai kérdéseket és végül megkérdezte a vádlótól, hogy kivánja-e az eljárás folytatását ?••• Az ismeretlen hegedűs ujjai alól pedig szálltak a mélabús hangok, hogy utat találjanak a lelkekbe... . . . Nem'járok már arra régen. Virulsz-e még, azt sem kérdem . . . Az asszony felnézett a közelében álló férfire, akinek arca aggódó, ideges volt. — Magán vádló mire határozta el magát, hangzott az elnöklő biró hivatalos hangja. Megelégszik-e a vádlott bocsánatkérésével, avagy az eljárás folytatását kivánja?... A birák türelmesen vártak a feleletre, a jegyző egykedvűen hegyezgette ceruzáját, a vádlott pedig erőltetett nyugalommal bámult a mennyezetre. Pár pillanatnyi csend után megszólalt a nő halkan, de határozottan: — Tekintetes kir. törvényszék! Jó iskolai eredmény. — Kedves leánya jó eredménynyel végezte a konzervatoriumot ? — Természetesen. Hisz az igazgató megkérte a kezét és eljegyezte. Ügyes fotográfus — Nagyságos asszonyom, csak egy pillanatra tessék nagyon kedvesen, barátságosan idetekinteni. Köszönöm, kész, most már ismét visszatérhet megszokott arckifejezéséhez Kapitány József fővárosi szobrászművész, aki az uj békéscsabai gőzfürdő szobrászmukáit végezte. (Ábrahám fényképe) A „Philodendron pertusum" nevü kúszópálma virágja, amelyet Bocsik Nándor gerlai uradalmi kertész nevelt s amelyről egyik mult vasárnapi számában irt mára „Körösvidék " A felvétel Lischka Lipót békéscsabai városi kertész szebbnél-szebb virágokkal és délszaki különlegességgel telt üvegházában készült. (Körösvidék szerk. felv.)
