Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám

1927-12-11 / 280. szám

Békéscsaba, 1927 december 11 KOrVvlöéU 3 " A LÁDÁNYI UZÖNC Irta vecsei Nagy Gusztáv Ereszd csak szépen vissza, nyájas olvasó, a szemöldöködet a homlokod közepe tájáról, ahová olvasván a rejtelmes cimet," csodálkozásodban fölszalajtottad. Mi az, hogy „űzönc", szólsz magad elé. Ugy-e nem tudod a szó értelmét? Legfeljebb annyit sejtesz, hogy egy nyelvújítás korabeli szülöttel állasz szemben. És mit akar 1 a tollforgató ezzel az erősen neologizü szóval? hangzik a második kérdésed. A tollforgató, íme mindkettőre hiven megfelel neked: „űzönc" annyi, mint gyakornok, cimbe pedig azért fogta, mert be akart csalni a cikkébe. Egy öreg magyar-német szótár került a kezembe. 1848-ban jelent meg „a legújabb helyesírás szerint minden elfogadott uj magyar szavakkal bővítve". Ebben a szótárban találtam az űzönc szót sok más, egyéb érdekes szóval egyetemben, mint például: vaklandos, porhonrojt, nyerkém, íridom, nyámándi. Természetesen ezeknek a szavaknak sem tudod' az értelmét. Ugyan honnan is tudnád, hogy a „vaklandos" rosszul látót, a „porhonrojt" lobéliát, a „nyerkém" (van ratio a szóban !) spekulánst, az „íridom" stílust, a „nyámándi" pedig butát jelent. Se szeri se száma a mi fülünknek immár mulatságosan hangzó ilyen szavaknak a szótárban, de viszont vannak olyan szavak is, amelyek megérdemelnék azt, hogy újra használatba, vagy talán, hogy egyáltalán használatba vétessenek. Itt van mindjárt három: gyámur, nyaksi és érzike, A gyámur kitűnően helyettesitheti a Maecenas szót, mert értelme azzal analóg s előnye, hogy könynyebben is akárki által érthető. A nyaksi szót is életképesnek iteli a nyelvérzékem, jól hangzik, nem idegen a fülnek minden neologsága mellett sem. Értelmét csak két szóval lehet kifejezni : rövid nyakú. A harmadik, érzike pedig a mimóza virág neve, amely kifejező, kedves hangzású s valahogy virágtestvérí kéjét, az estikét juttatja eszembe. Igazi virágnév. Ugy hiszem, a fenti i három szó megérdemli, hogy felujitsuk őket, mert használatuk két idegen szót szőrit ki a magyar szavak szótárából s egy — nekünk már és még uj — szót hoz vissza az idegenek által amúgy is nagyon megritkított magyar szavak sorába, Hogy azonban, kedves olvasó, ne bosszankodjál a tollforgató ravaszságán, amely érdekességet igérő cimmel egy — sajnos, a mai idők emberének kissé száraz témák világába csalt be, itt következik végezetül a ládányi űzönc históriája, nemcsak azért, mert a tollforgató i politikus s a gáncsoskodások elől azon közmondás asylumába menekül, mely igy szól: „Minden jó, ha a vége jó!", hanem azért is, mert jutalmazni kivánja azon nemes lelkeket, akik ez írást győzték figyelemmel és türelemmel végigolvasni. Időt és nevet nem említek a históriával kapcsolatosan, mert előbbrevalónak tartom az atyafiúi szeretet és jóviszony csorbitatlanságát, mint azt, hogy időpont és név megjelölésével a történet valódibbnak, vagy, ahogy mifelénk mondják, igazándibbnak lássék. Az űzöncnek azon nevezetes szokása, illetőleg szavajárása adja a történet alapját, amely abból állt, hogy a patikába befordult magyarok illedelmes köszöntésére a következőképen válaszolt: „Jónapot adjon Isten! Mit kiván?" Akár pendelyes gyerek, akár kétfogu öregasszony volt az illető, egyazon szavakkal köszönt neki vissza s érdeklődött szándéka felől Történt, hogy egy éjjel, amikor a gyógyszerészgyakornok ur, alias űzönc, egy éjféli recept elkészítésének fáradalmait pihente s jóizü hortyogásban élvezte az ébren nemlét erőttermő óráit, egy legény, aki valami házibálból keveredett kissé kapatosan hazafelé, útjába esvén a patika, hosszas kísérletezés után ráillesztette táncoló ujjahegyét arra a kis fehér c-sontgombra, amely az „éjjeli harang" megszólaltatását célozza és várt. Nem az a fiu volt azonban a gyakornok ur, aki holmi pár perces csengőszótól zavartatja magát. Tovább aludt. A legény, látván, hogy nem nyílik az ablak, újra belefeküdt az „éjjeli harang"-ozásba s olyan ambícióval, hogy az eredmény nem is maradhatott el. Kinyílt az ablak, hallani lehetett, hogy meglehetős indulattal nyittatott ki s a gyakornok ur borzas feje kényszerült érdeklődéssel fordult az álomzavaró irányába. — Mit kiván ? — kérdez rekedtes hangon. — Jóéjszakát kivártok! — hangzott a válasz s a legény gyors léptekkel beletünt a sötét éjszakába. A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK Most jelent meg a karácsonyi könyvpiac egyik legérdekesebb újdonsága, Migend Dezsőnek „A sao-Matheusi remete" cimü regénye, amelyről a Szent István Társulat „Könyv-Almanach"-ja szószerint a következőket irja: A SAO-MATHEUSI REMETE MIGEND DEZSŐ 192 lap. Sávety D. művészi rajzaival és kétszinnyomású védőboritékával, díszes, tartós egészvászonkötésben 6•— P Migend Dezsőnek „A sao-matheusi remete" cimü könyve abból a fajtából való, amilyenből az utóbbi években legkevesebb jelent meg magyar írók tollából, holott a hasonló tárgyú külföldi müvek beözönlése bizonyítja, hogy ez a műfaj közönségünk körében nagyon népszerű. Kalandos regény, amelynek minden sora az élő valóság erejével hat. Hősei a délamerikai őserdők exotikus világába vezetik el az olvasót, akit megragadnak az idegen világ elébe táruló érdekességei és elbűvölnek káprázatosan szép, színpompás képei. A regény főhőse Tordai-Trombitás Gergely székely ezredes, akit árulók rabságba került hű katonáival együtt kicsempésznek egy brazíliai ültetvényre. Az ezredes fiai és hűséges ezredkürtöse kalandos utazás után ráakadnak az árulók boszorkányvárára és felszabadítják a rabszolgamunkára eladott regimentet. A nemes lelkületű főalakok mindmind jóbarátaivá válnak az olvasónak és bizonyos, hogy ez a barátság keresett és kedvelt marad még nagyon sokáig, nemcsak az egymást váltogató ifjú nemzedékek, hanem a felnőttek körében is. A regény a távoli idegen világban is tőrőlmetszett magyar és tiszta keresztény. Humora a legizgalmasabb mozzanatokat is kellemesen fűszerezi. BEM A*PÓ í/iVJV£P£ Erdély! Ha Bem Apó emlékét idézzük, két fájó seb szakad fel egyszerre szivünkön : Az igába tört magyar szabadság, a vérbe fojtott magyar szabadságharc és Erdély, a bérces, regényes szép Erdély, amelynek minden kövét magyar hősök vére szentelte meg s amelynek minden váromladékát, minden hegycsúcsát magyar hősök dicsőséges szelleme lengi körül. Erdély, sasok hazája! Vértanú magyar. Nagyok szülője, magyar szabadsághősök dicsőséges csatamezője ! Dés, Vízakna, Piski, Nagyszeben ! Bem Apó legendás honvéd seregének győzelmi terei! Ti elárultak, ti elárvultak, ti újra leigázottak, ti magyar siralmak völgyeivé változottak, ma felétek száll ismét minden magyar sziv sóhajtása, s ott egybeforr a leigázott testvérek panaszaival! Bem Apót ünnepeljük ma, a jó honvéd tábornokot, a negyvennyolcas szabadságharc erdélyi seregeinek parancsnokát, abból az alkalomból, hogy lengyel honfitársai hamvait hazaszállítják Törökországból. Bem Apó egyik legkimagaslóbb alakja volt a magyar szabadságharcnak és nevéhez legendák fűződnek. Petőfi Sándor, aki minden nagy csatáján oldala mellett volt, hősi énekeket zengett róla s ott is esett el Bem seregében, a segesvári csatamezőn, amint megírta: . . . lépésid mindhalálig Követni is fogom, Óh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom ! Ünnepeljünk mi is a feltámadt, szabad Lengyelországgal s a hős tábornoknak már nemsokára édes hazai földön domboruló sírjára küldjük el a hálás emlékezés magyar virágait! Özv. Nagy Jakabné fővédőnő, a"békéscsabai Stefánia Szövetség kiváló érdemű vezető munkatársa, akit a Stefánia Szövetség csabai fiókjának jubileuma alkalmából meleg elismerésben részesítettek. Cserkészünnepély A 239. sz. „Munkácsy" cserkészcsapat ma délután fél 4 órai kezdettel műsor keretében ünnepli meg alakulásának hatodik évfordulóját a községi iparos tanonciskolában levő otthonában. A régóta ismert lelkes iparoscsapat Sebestyén Dénes parancsnok irányítása mellett már hetek óta lázasan készül "Egy karácsonyest a nagy magyar télben" cimü irredenta darabra. Minden törekvésük oda irányul, hogy a mai délutánt kedvessé, kellemessé és emlékezetessé tegyék mindazoknak, akik az ünnepélyt megjelenésükkel támogatják. Reméljük, hogy ez a támogatás nem is marad el. Értesülésünk szerint mindenfelé nagy az érdeklődés az ünnepély iránt és hiszszük, hogy a derék „Munkácsiak" nem fáradtak hiába. Horthy-ünnepély Gádoroson Hazafias hódolattal ünnepelte meg Gádoros község lakossága Ő Főméltósága nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó névnapját. December 5-én este a főutcát a lakosság kivilágította. A leventék fáklyásmenetet rendeztek, majd a községháza udvarán Benkő Ferenc ref. lelkész szólott az ifjúsághoz. Az esti ünneplés a kormányzó éltetésével és a Himnusz eléneklésével ért véget. December 6-án a templomokban Istentiszteletek voltak, ahonnan a közönség a mozihelyiségbe ment, ahol az áll. el. népiskola tantestülete a gyermekek szerepeltetésével hazafias ünnepély keretében hódolt Magyarország kormányzójának névnapja alkalmából. Az ünnepélyen Timár Ernő szép gondolatokban fejtette ki az ünnepély jelentőségét, amely beszédben párhuzamot vont Hunyadi János kormányzó és Horthy Miklós kormányzó nemzetmentő országlása között. Az ünnepély Kolbenbauer Kálmán igazgató záróbeszédjével, a kormányzó éltetétésével a Himnusz hangjaival ért véget. A békéscsabai Általános Népegylet ma, vasárnap délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelynek a programján a közelgő képviselőtestületi választásokra képviselők jelölése és esetleges indítványok szerepelnek.