Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám
1927-10-30 / 246. szám
4 Köröavldélc Békéscsaba, 1927 október 30 nyözött szobában. Egyik sírógörcsből a másikba estek, lázasan várták a vígasztalókat, de biz azok nem jöttek, Estefelé lementek a kertbe sétálni. Épen szembe került velük a vőlegény inasa. Kis csomagot adott, át Dalmának. Alig várták, hogy elmenjen és felbonthassák. Egy csillogó karikagyűrű volt benne. Semmi egyéb... Mari, a hü szobalány mesélhetné csak el, hogy mi történt azután... Mert őket többé senki sem látta a városban. Egyesek szerint az asszony nővéréhez húzódtak meg szégyenükkel, mások azt állítják, hogy a fővárosban vannak és elárusitónők egy trafikban. Nem lehet a sokféle beszéden eligazodni. Csak egy bizonyos, hogy az öreg Hessen Villíbald ugy kiábrándult belőlük, hogy szabadsá-. got véve, — másnap elutazott és csak akkor tért vissza, amikor már elköltözködtek a hölgyek... Klárika, jóéjszakát! Irta Losonczy Zoltán. A revolver dörrenése nem is hallatszott ki a selyempaplan alól. Klára gyönyörűen eltalálta a szivét. Ugy, ahogy állig betakarva feküdt az ágyban, meg se moccant többé. Már éjfélutáni három óra is elmúlt, mikor Sándor kinyitotta az ajtót. A résen át világosság hasított be a másik szobából, keskeny esik, amely éppen az ágyra esett. Sándor elébe állt a fénynek és a maga fekete árnyékával takarta be Klára arcát. — Klárika . . . Nagyon csendesen mondta és örült, hogy nem kap rá feleletet. — Klárika . . . Óvatosan behúzta az ajtót, azután az ebédlőben kezdett vetkőzni. Gondosan élére hajtotta a nadrágját, a kabátját a szék karjára rakta, mintha a világon a legfontosabb probléma most az lenne számára, hogy a ruhája össze ne gyűrődjön. Akármilyen lassan csinálta, mégis csak készen lett a vetkőzéssel és be kellett mennie a hálószobába. De talán most sem fog felébredni Klári és reggel . . . reggel már messzebb lesz attól a másik aszszonytól, akinek a szája ize most még rajta tapad. Reggel már egy másik nap, lesz, amikor a maéjszaka a mult, És soha többé nem jön vissza, „Soha többé, édes, édes Klári. Amit tudtál és amit Te előttem is jobban titkoltál, mint .én, soha többé nem fog megtörténni. Ma ugy jöttem vissza Hozzád, mint azon a mi első éjszakánkon. Reggel, amikor felkelsz, nézz rám és mire felébredek, bocsáss meg". Egy papírlapra írta ezt Sándor és ebben a pillanatban az egész lelke belefogódzott ebbe a papirosba, — Soha többé — mondta majdnem hangosan, de a hangjának már nem hitt ugy, mint előbb az írásnak. Mindegy. Klári el fogja hinni és ez a fontos. Most már mosolygott ís, ugy, mintha ajándékot adna az asszonynak. Újból kinyitotta a hálószoba ajtaját. Minden lépésnél megállt figyelni, Végre az ágyhoz ért. Óvatosan Klára paplanára tette az írást. Azután sötétben a második oldalra surrant és nesztelenül belefeküdt az ágyba. — Jóéjszakát, Klári! . . . A TANYAI ISKOLÁSOK VISZONTAGSÁGAI Irta és rajzolta : HRABOVSZKY MIHÁLY. A tanyák népének a kötelességtudását, lelkiismeretes pontosságát és a művelődés iránti érdeklődését leginkább az jellemzi, hogy iskolásgyermekeiket sárban, esőben, hófuvásos hideg téli reggeleken is, — a nagy távolságok ellenére is, pontosan küldik az iskolába. Megtörtént már többizben, hogy zuhogó esős reggelen, nyolckor az előadás megkezdésekor egyetlen egy gyermek sem hiányzott. Súlyos megpróbáltatásokon esik át a kis tanyai gyermek, ám azért iskolát nem mulaszt. Az iskolától 3—4 kilométernyire lakó tanyai gyermek ugy indul reggel az iskolába, hogy ott ís ebédel, hiszen a déli szünet alatt nem lenne ideje 4—7 km.-t megtennie. Estig nem térhet vissza otthonába. Ezért édesanyja egy nagy .'darab kenyeret, egy darab szalonnát (könyvek s irkák közé), kolbászt, vagy hust, kenyérsütéskor lepényt pakol a tarisznyájába, zsebeit pedig dióval, pogácsával rakja teli és ugy indítja útnak. A mi kis iskolásunk boldogan mosolyogva, vág át a szántóföldek között, a távolba néz, kutat, figyeli a közeledő pontokat, vájjon melyik pajtásával megy ma együtt? Közvetlen a lába előtt, brrr, egy csapat fogoly röppen fel. Ettől megijed, de azjelőugr ó^ny uszít 'megzavar ja és csalódottan lassítja lépteit, amikor észleli, hogy a nyul „utolérhetetlen," A túlsó tanyasor felől közeledő foltocskát lát. Várakozik, Megérkezik a kis pajtás, akár fiu, akár leányka. Beszélgetnek. Témájuk az iskola. Hiszen minden szépet, kedveset az iskola nyújt nekik. Az egyhangú tanyai életüket az iskola változatossá teszi, ott vidámulnak fel. — Nézd — mondja az egyik, ott jön valaki. — De az nem ' • iskolás - mondja a másik — hiszen hosszúkás. — Mi lehet? Ni kutyák! Már jönnek is, amúgy kutyafuttában. Vad, fenyegető ugatással ront a két gyermeknek a három bestia. Szorong, fél a két nebuló. Az egyiknek mentőötlete támad. Pakkolt elég sok élelmet az édesanyja, kenyérdarabot dob a kutyáknak,attól megszelídülnek. Felváltva dobálnak kenyeret az éhes kutyáknak, ugy hogy mire az iskolához'érnek, mire megszabadulnak a kellemetlen kísérőktől, el ís fogy az ebédre való, Azonban fő az, hogy a kutyaveszedelemből megszabadultak. Az iskolában sírnak, mert nincs kenyerük, majd nevetnek azon, hogy milyen ügyesen fogtak ki a mérges kutyákon. Sokkal súlyosabb a helyzetük a tanyák mellett járó iskolásoknak. Minden tanyában van egy-két mérges kutya, ezek a vackuk mellett bátrabbak, mint a mezőkön kint kóborló ebek, úgyhogy vadságukkal ugyancsak megfélemlítik a kis iskolásokat. Képzeljük el milyen érzéssel megy iskolába, vagy az iskolából hazafelé az a hat-hét éves gyermek, akinek egyik-másik tanya mellett két-három dühös bestiával kell szembeszállnia! A napokban megtörtént az is, hogy egy ember durván ráförmedt egy ép a kutyafronton szerencsésen túleső hétéves leánykára azért, mert a tanyák mellett kitaposott gyalogutat koptatja. Azt mondta, hogy ez az ő földje és ő azt az utat elzárja. (Igy a gyermeknek csekély 3 km.-t kell kerülnie.) A kultura kis katonáit eléggé megviselik az idő viszontagságai, (eső, sár, hó, hideg) ne engedjük, hogy testi épségüket a kutyák miatt is veszély fenyegesse, A gazdák fogják fel láncra kutyáikat — amig elvonulnak az iskolások — a tanyák melletti gyalogjárókat pedig nem zárhatják el. Ha egyetlen egy gyermek menne is el naponként a tanyák mellett, még annak a nyugodt iskolábajárását is biztosítani kell . Közvetett adós — Amint hallom, azt a bankigazgatót, aki önt arcul ütötte, arra ítélték, hogy önnek 1000 pengőt fizessen. — Ez igaz, csakhogy jobb lett volna, ha a szabómat ütötte volna nyakon, mert a szemfüles az 1000 pengőt adósságom fejében azonnal bíróilag lefoglaltatta. ROSSZ ORÁK EMLEKEI A görcsös, odvas fűzfák közt bolyongtam, Hatalmas bu ült gyönge lelkemen, Szivemben zsongtak panaszos dalok És átsuhantak rajtam nesztelen. Éreztem: ami bánat benem éled Valami régi, ősi fájdalom, Valami szent, haragvó fergeteg, Mely igazgyöngyként szüli meg dalom ... Az ifju Körös csöndesen szunyókált, Tükrén kígyóztak csillogó erek, S keringve hulltak tündöklő vizére Az aranysárga füzfalevelek . .. És este lett. Súlyos köd ült a fákra, Elhalványultak a rötizin galyak, S mig szél-zenére fölsuhant a táj Avar zizzent a görcsös fák alatt... 1927 Őszhava 13. TÉCHY OLIVÉR. LÉPÉSEK Lépéseket hallok az ablakom alatt — Uégig futja testemet lelkemet egy gondolat. Uén székünk gördítem a kandalló elé — Lelkem, sziuem repes a uárua uárt felé. Szíuem meg-megdobban, agyamhoz fut a uép Addig tart, amig a lépés a kapumig ér. Azután a lépés hangzik odább-odább S én álmodok, uárlak, siratlak touább. LOGGÓ KÁROLy, Javulás utján Azért, higyje el, lassan-lassan már kezd javulni a helyzet a gazdasági életben. — Miből gondolja ? — Ma ismét voltam egy helyen állást kérni és az igazgató — nevetett. Megbocsájt Kohn haldoklik. Halála előtt szól a feleségének, hogy hivja el hozzá az anyakönyvvezetőt. — Minek ? — kérdi meglepetve Kohnné, — Meg akarok neki bocsátani. Én is békés-bélmegyeri vagyok, mégsem akarok külön községet. (Kovács rajza)
