Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám

1927-10-22 / 239. szám

Ara ÍO fillér Szombat VIII. évfolyam 239. szám Békéscsaba, 1927 október 22 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. fUggeílen keresztény politikai napilap A „Fa 1 u" Szövetség hivatalos lapja Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő. Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 10 fillér Az ipar békéjéért! Irta Dr. DRÉHR IMRE népjóléti államtitkár. Azok az ipari sztrájkmozgalmak, melyeknek eipihentetése mostanában oly nagymértékben teszi igénybe a népjóléti miniszter ur idejét és oda­adó munkakészsógét, ismét rá irá nyitották a figyelmet a problémák­nak arra komplexumára, mely oly rég megérett már a rendezésre, vagy legalább is arra, hogy rende zéstiket megkíséreljük. A most folyó tárgyalások során több nyilatkozat­ban szerepelt a békéltető és döntő­bíróságok kérdése és nem kétséges, hogy az élet kényszere ezt a kérdést a sürgős aktualitások pretenziójávai dobja elénk. ' . Ezek és az ipari életnek velük összefüggő problémái nálunk eddig nem igen számíthattak a szélesebb­körü nyilvánosság érdeklődésére, al­kalmasint azért, mert Magyarorszá­got jellegzetes agrár államnak tudtuk ós tudjuk^és a közérdeklődést agrár­problémáink dominálták. Ma már alig lehet kétségünk afelől, hogy agiárérdekeink változatlan védelme mellett egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk ipari termelésünk foko­zásának is. Európa gazdasági térképe a rend­szertelenségnek és rendezetlenségnek ma még oly zavaros képét mutatja és a jövő olyan eshetős4gekre készít elő bennünket, hogy egész gazda­sági életünket nem tarthatjuk meg súlyos kockázat nélkül egyetlen pil­léren : a mezőgazdasági termelésen. A közgazdaság történelme arra is : megtanít bennünket, hogy a körül­mények változása nem egyszer vonta maga után egyes országok gazda­sági karakterének megváltozását — junker latifundiumos és földművelő államok vedlettek át kereskedő és iparüző államokká -— nékünk min­denestre a lehetőségig fölkészüiten kell fogadnunk az eljövendő idők kívánalmait. Az pedig máris nem kétséges, hogy a mezőgazdaság egy­magában nem elégítheti ki egy mo­dern kulturország éíetigényeit, külö­nösen ha ennek az országnak oly féltékenyen kell őrködoie kereske­delmi mérlegének alakulásán, mint nekünk. Ami már most az ipari termelés érintett problémáit illeti, természe­tesen mi sem volna könnyebb, mint a külföldi példák dúsgazdag tárházá­ból idetelepíteni azt, amelyet a leg­megfelelőbbnek gondolunk. Végre is azoknak a kísérleteknek a története, melyek az ipari békét akarják meg­teremteni, biztosítani és stabilizálni, az iparüző államokban nagyon is messze visszanyúlik és rengeteg, sajnos többségünkben meghiusult változatot mutat. Ám,. ha vaiahol, itt bizonyára nincs helyén a kopiro­zás, egyrészt mert könnyen meg­eshet, hogy amit kopirozunk, az már a saját hazájában is megbukott, másrészt annyira, oly kizárólag a saját körgazdaságunk létfeltételeivel és életformáival kell itt számolnunk, hogy eleve halálra van ítélve minden reform, minden intézkedés, mely nem ennek a talajából sarjadt. Illúziókkal nem áltathatjuk ma­gunkat, semmiesetre sem remélhet­jük, hogy megtaláljuk azt a csoda­szert, amelyet még sehol sem sike rült megtalálni, nevezetesen, hogy sikerül fölfedeznünk olyan módoza tokát, amelyek messze időkre és minden körülmények közt biztosítják az ipari viszályok, munkaadók és munkások egyéni és kollektív kon­troverziáinak, a tőke és a muoka örök harcának békés elintézését. De mindenesetre vannak feladatok, ame­lyek megoldhatók, mert függetlenek a piac alakulásától, a kínálat és kereslet ingadozásaitól. Föltétlenül csökken a szembe­állásnek az sz éle. csökken a bizel matlanság, mely a munkaadó és a munkás mai viszonyát jellemzi és amely jelentékeny mértékben elfő gultságból és tájékozatlanságból ered: — ha minél több és minél nagyobb érintkezési felületeket teremtünk kö­zöttük. Azok a munkaközösségek, melyek munkások és munkaadók részvételével a nyugati államokban alakultak, ezt a kívánatos hatást lényegesen megközelítették és nálunk is kell, hogy mindkét tényező he lyezkedjék annak ez igazságnak az elvi alapjára, hogy az ipari terme­lés zavartalansága és fokozása egy­képen érdeke a munkásnak és a munkaadónak. Hogy a sztrájkot vagy munkás­kizárást megelőző békéltető vagy döntőbírósági eljárás, vagy mindkettő, hogy alakuljon nálunk, arról bajos és kockázatos volna határozott véle­ményt mondani mindaddig, mig a kérdés előkészités és tanulmányozás alatt áll. A külföld gyakorlatában vannak biztató de nem kisebb számban riasztó példák és valósággal tragikus han guiatot kelt, ha megismerkedtünk az angliai, francia, vagy németországi kísérletek tömeges bukásának törté­nelmével. A fiaskót előidézhetik szervezeti hibák, de rendszerint elő­idézi az, hogy hol a munkásság, hol a munkaadók azok, akik biztosabb nyeregben érzik magukat a piac helyzete szerint és inkább érdekükben állónak tartják a békéltetés elhúzá­sát, vagy meghiúsítását. A döntőbí­ráskodás bukását leggyakrabban az idézte föl, hogy igen nehéz a hatá­rozatnak vagy döntésnek érvényt szerezni, még akkor is, ha az ítélet paritásos testület müve, Végre is, ha pl. egy országban döntőbírósági ha­A Népszövetség sem tndja megakadályozni nj háború kitörését London, október 21. (Reuter,) Chamberlain Colchesterben mondott beszéde során kijelentette, hogy nevetséges volna azt hinni, hogy a Nép­szövetség lehetetlenné teszi uj háború kitörését, tény azonban, hogy máris igen megnehezítette. A Népszövetség — mondotta — mind több befolyásra tud szert tenni s ezáltal mind kisebb a lehetősége annak, hogy valamely állam a Népszövetség részéről jóváhagyott feltételek mellett is háborút viseljen. •aniugna rasuama A W• •• MÁS rmamaamm ANAAUBM •••• ««•• WUNU ÜOSBIIBI HUHII esm INU URA aanona Kemal pasa hat nap alatt mondta el beszámolóját Angóra, október 21. (Török Távirati Iroda ) Kemal pasa a néppárt nagygyűlésén tartott beszédét 36 és tél óra alatt mondotta el. A beszéd elmoodá.ea hat napot vett igénybe. Amikor Kemal pasa befejezte minden részletre kiterjedő beszámolóját, a gyűlés közönsége lelkesen ünnepelte. A gyűlés egyhangú határozatot fogadott el, amelyben helyeslését fejezi ki a beszéd tartalma felett és hálás köszönetet mond a« államfőnek beszámolójáért. ümenna raaraam* HManeaiciBaimnBmaNn»nHBBHna JÜUUBOTUKI unaauBsau aausua anamaai aauMiBanaa aauBwaa^aaMMunm ••MMBB Korszakalkotó találmány a repülőforgalom biztonságának fokozására London, október 21. A repülőgépbaleseteket 95 százalék erejéig az a körülmény okozza, hogy lebuknak a gépek, ha nem haladnak elég gyorsan. A >Daily MaiU jelentése szerint most eredményes kísérletek folynak egy uj angol találmánnyal, mely megakadályozza ilyen esetekben a repülőgép lezuhanását. Handley Page brit repülőgépgyáros kijelentette, hogy Wright találmánya óta még nem volt ilyen fontos találmány a repülőgép épitése terén. MIIII IIIBI II I LLLLL ||-|,| I .H....II ••••II..II. .11.1 !•••. IH.... H Március idusát törvénnyel avatják nemzeti ünneppé (Bp. Ért.) A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délelőtt tiz óra­kor tovább folytatta a tárgyalást a jelzálogról szóló törvényjavaslat felett. Ugyancsak ülést tartott a munkaügyi bizottság is és együttes ülésre ült össze a közjogi és közigezgatásügyi bizottság is a március 15-nek nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvéayjavaslat tárgyalására. tározat ellenére is sztrajkba lép az egész munkásság, vagy aonek jelen­tékenyebb része, azzal szemDen el­járni módfela t nehéz volna, amint hogy az angol kormánynak is le kellet arról modania, hogy egy ilyen esetből kifolyólag magyar koronák­ban százmilliárdokra menő büntetést rójjon ki a munkásokra. Hasonlóképen a fiaskó csiráját rejti magában, ba ezek a reformok bár koncepciózus és körültekintő, de ki­zárólagosan jogászi alkotások és minden részükben nem szükségszerű gazdasági és szociális konzekvenciái az adott viszonyoknak. Es a közvet­len látás, erős gazdasági érzék és szerves fejlődés jellemzi az eredmé­nyesebb angol kísérleteket, szemben a franciák pompás jogászi alkotásai­val és a németek merev és doktri­ner hivatalaival. Nékünk is tehát elsősorban a sa­ját viszonyaink pozitív ismerete alap­ján kell eljárnunk é3 főképpen attól kell tartózkodnunk, hogy teóriákat ültessünk át, vagy utánozzunk ha­talmas iparosállamokat, melyek rég kialakult, szilárd piacokra támasz­kodnak és a melyekben ugy a mun­kaadóknak, mint a munkásoknak helyzete, erőviszonyai, hagyományai, életstandartje mások, mint nálunk. E pillanatban kívánatosnak tetszik, hogy mint némely más államban, más el­bírálást tanusitsunk a magánüzemek­kel és azok munkásaival, valamint azokkal a vállalkozásokkal szemben, melyek közüzemeknek minősíthetők. Az utóbbiakra vonatkozóan feltétlenül helyénvalónak látszik ugy a munkás­kizárások tilalmának kimondása, va­lamint a kötelező döntőbírósági el járás, mig a magánüzemeknél meg­fontolható, vájjon a fakultatív döntő­biráikodás is nem vezetne e célra. A külföldi példák arra mutatnak, hogy az egész eljárás illuzorissá vá­lik, ha a döntőbíróságok határozatai nem birnak törvényes erővel és meg­fejelő szankcióval, — természetesen ez u óbbi csak azok között a való­színű keretek között, amelyeken be­lül nem volna akadálya a végrehaj­tásnak és azok nem járnának nagyobb érdekek veszélyeztetésével. Ami ezt megelőzően a békéltetés ügyét illeti olyan szervek utjáo, me­lyekben egyenlő számbáo foglalná­nak helyet a munkások és a munka­adók megbízottai, — ennek rende­zésével karöltve feltétlenül tisztázásra szorul ugy a kollektív szerződések ügye, valamint azoké a munkás­szervezeteké, amelyek ilyeneket jog­érvényesen kötni szoktak. Mint e vázlatos sorok is mutatják, a kérdés meglehetősen sokoldalú és rendezése nagy körültekintést igényei. De a fejlődő magyar élet megkívánja, hogy foglalkozunk vele és ezzel is jelet adjuk annak, hogy a kibékülés a megértés, a társadalmi szolidáriz­mus gondolatának talaja bővebb és áldásosabb termést ad, mint az egy­oldalú önzés, vagy az osztályharc meddő kősziklája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom