Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-03-09 / 55. szám

BéVéscsaba, 1926 március 9 Körösvidék 31 oldalt az erdőn s leereszkednek a Balaton partja mellé, ott sima, járt útra találnak s , három óra alatt Veszprémben vannak. Emigy hat is kell. Ámde ilyen éjszaka, töretlen ösvény nélkül keresztülvágni az erdőn, nemcsak fárasztó, hanem ha irányt tévesztenek, még bizonytalan is. Mégis az átvágás mellett maradtak. Legalább igy, ha netalán haszon nélkül járnak is, nem akadnak majd össze mégegyszer a banditákkal. Letértek hát a rendes erdei útról s nekivágtak az erdőnek keresztben. Saruik meg-megakadtak az összefolyt indákban, kámzsájukba, csuhájukba beleakadtak a sürün egymásba fonódó galyak, arcaikat föl-fölkarcolta az ág hegye, de siettek szaporán előre.. . V. A banditák csak lassan ballagtak egymásután előre. Útközben csöndesen megbeszélték a tervet és a végrehajtás módozatait. Bucsu lesz holnap Veszprémben. A papi vendégeket a püspöki rezidencia látja vendégül. Ő mint szerzetes behatol a rezidenciába. A bucsu idejének tartama alatt körülnéz, bejár minden helyet s szóba áll mindenkivel, akitől valamit megtudni remél. S ha sikerül neki megtartani a terepszemlét, elhagyja a püspöki lakot s kivül elrejtett embereit összeszedvén, azokat egy alkalmas éjjeli órában bevezeti a csöndes rezidenciába és eret vág a püspök ur kincses kamráján. Ahogy eltervezte, ugy cselekedett. De arra nem gondolt, hogy közben a Körmendről jövő bucsus barátok is megérkezhetnek és ő csapdába kerülhet. Embereit elrejtette Veszprém fölött közel a püspöki palotához egy jrdatlan erdő mélyén, kioktatva őket minden eshetőségre. O maga meg fölment hajnaltájban — a búcsúra való tekintettel immár nyitott kapun át — a fényes fejedelmi pompával ékeskedő püspöki rezidencia udvarába. S mig olvasóját morzsolgatta, mély áhitat kifejezésével az arcán, szemei megnéztek minden zeget-zugot, ablakot, ajtót. Kérdezősködött odavetőleg ettől is, attól is, mi hol van, merre van. Micsoda ez, meg amaz. Melyik az eminenciás ur lakosztálya, könytára, hálója, irodája, stb. S mikor mindennel tisztában volt, elvegyült a cselédség közé s meghúzta magát egy félreeső helyen. Felvirradt már a bucsu napja is. Lent is, fönt a püspöki székhely is, hemzsegett a járókelőktől, a tarka népek cifra vegyülékétől. S a körmendi bucsus barátok még mindig nem érkeztek meg. Eltévedtek az erdőn. S ahelyett, hogy Veszprém felé tartottak volna, a Balaton északi csücskéje felé, ahol a város feküd', visszafelé haladtak. S ezek, mikor már rájuk virradt a reggel és a nap is delelőre járt, akkor tudták meg egy erdőkerülőtől, hogy Veszprémtől félnapi járóföldre vannak. Elcsigázva, kifáradva ültek le egy terebélyes fa alá, hogy magukat kipihenjék. A búcsút már lekésték, de azért elmennek Veszprémbe, hogy legalább láthassák őeminenciáját és