Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-03-22 / 66. szám

Békéscsaba, 1927 március 125 K&röavMéto M. kir. állami rendőrség békéscsabai kapitánysága 3543/1927 köz. szám. Hirdetmény. Ismételten felhívom Békéscsaba r. t. város közönségének figyetmét, hogy a megy. kir. belügyminiszter 140.660/1925. VI-a. számú rendelete alapján kapitányságomnál szervezeit ^Bejelentő hivatal< 1926. október bő 3 án működését megkezdte s hogy a megállapított bejelentési kötelezett ség alapján köteles minden Békés csabán bel- és külterületén tartózkodó egyén, minden be- és kiköltözést, lak- és tartózkodási hely vái tozást a rendőrkapitányságon és a rendőrszobákon c belügyminiszter ál* tal megállapított összegért vásárolandó be- és kijelentő lapon bejelenteni. Jóllehet, hogy ezen kötelezettséget annak idején 12734/1926. szám alatti hirdetménnyel a város közön ségének tudomására hoztam, mégis a bejelentő hivatal adataiból meg állapítottam, hogy a város lakossá gának egy része ezen kötelezettség nek egyáltalán nem, vagy csak kü lön felhívásra tesz eleget. Felhívom ennélfogva Békéscsaba r. t. város közönségét és a város területén tartózkodó egyéneket, hogy a hivatkozott hirdetményben ismertetett miniszteri rendelkezéseknek annál is inkább mindenkor tegyenek eleget, mert, a bejelentési kötelezettség szigorú ellenőrzésére bel területen közegeimet, külterületen pedig a m. kir. csendőrséget utasítottam s ezen kivül ellenőrzések (razziák) tartását rendeltem el. Figyelmeztetem a város közönségét, hogy a feljelentett mulasztókkal szemben az 1879. évi XXVII, t. c. 19. §-a alapján fogok eljárni, illetve ellenük a büntető eljárást minden esetben meg fogom indítani. ^yjl!niMIMH()»IMHHIH(HIMMWII»HinHHHHI»inMaillHHnnHtHIHIIIHHHHIlf V Kedden és szerdán Fél 7 és fél 9 órahop A víg özvegy Lehár Ferenc világhírű operettje 10 fejezetben. Főszereplők: Mae Murpay, John Gilbert. A vig özvegy csodálatos melódiái még ma, husz év után is, ott zsongnak a fülünkben és Lehár Ferenc bizonyára még ma is boldogan emlékszik vissza ezekre a csodás dallamokra, A vig özvegy visszavisz bennünket abba a régi időbe, amikor trónösszeomlások, koronák zuhanása csak operettszínpadon volt lehetséges, és a közönség bizonyára hálás sziwel fogja venni, hogy erre az időre emlékeztetjük viszsza azzal, hogy A vig özvegyet műsorra tűztük. Erich von Stroheim rendezte a filmoperettet és fi nrnfz- csak a porosz gárdatiszt tudta " * ilyen tökéletesen megérezni és megérzékeltetni az udvari levegőt, azt a különös miliőt, amelyet az udvar jelentett. A nagy primadonnaszerepet Mae Murray a film igazi primadonnája játssza. Csütörtökön és pénteken Zoro-Harn badenl főkapitány 7 felv. ./-Ov Siee halászni megy 2 felvonásos bohózat. Gaumont Hiradó ^^MHHMlMHIIIIIIIItlllllMlltHHIIHIIMHM4Htll<MIIHMillMM1IIHIfl>IH>>HIHIIIIH Szombaton és uasárnap Az ördögcirkusz Színmű 6 felv. Norma Shearer Végül figyelmeztetem a város lakósságát, hogy az ellenőrzésre kiküldött közegeim felszólítására a bejelentő lap szelvényét felmutatni kötelesek. Békéscsaba, 1927. évi március hó 7 én. A rendőrkapitányság vezetője: Jánossy Gyula s. k. m. kir. rendőrfőtanácsos. Szobafestést szép és jó kivitelben szolid árak mellett készítek. Festékkereskedésemben beszerezhetők festéshez való cikkek, u. m. száraz- és olajfestékek, szobapadozathoz festék ragadás kizárásával felelősség mellett. Privált festésnél utasítással is szolgálok. Kereskedőknek saját készítésű falimintáimat viszonteladási árak mellett szállítom. SZIKORA MIHÁLY szobafestő Békéscsaba, Berényi-ut 13. Építészek 1 Dobozon építendő házampa ajánlatot kérek. A falazásra köbméterenként, a tetőzetre négyzetméterenként. Anyag, terv van. Debreczení János Doboz, 36 szám. 51 52 A legények beleegyezőleg bólintottak. — De ezt az ötöt — folytatta a vezér — elosztjuk tiz felé. — Nem ugy vezér — szólt Tandarí Jóska. — Tizenegy felé. A vezérnek eggyel több jár. — Nem élek a jogommal Jóska. De ha nekem adjátok, akad majd gazdája annak is. Leégett a száki templom. Tető kellene rá másik. Ha az egész tetejét nem, kifutja tán a gerendáit. Az öt zacskó tartalmát elosztották tizenegy felé. Frissen vert ezüst és körmöci arany volt valamennyi. Fényük megcsillant, ragyogott, amint a fák lombjai között beszökő hold fénye rájuk esett. Annyi jutott egynek, hogy esztendőkig hanyatt fekve nézhetik a napot. Még uradalmat is vehetnek rajtuk. Mikor mindenki besöpörte részét a bő csikóbőr szeredásba, megduzzadt az valamennyi. Tandari Jóskának még a két szűreujja is tele lett. Azokba csúsztatta bele a két iratcsomót, amelyekről azt mondta, jó lesz lelkitápláléknak. A kasszát fölemelte az előbbi hat markos legény s mintegy száz lépésnyire az úttól, bevitték az erdőbe. Beleeresztették egy mélyedésbe, rárugdosták a korhadt leveleket, ráhánytak száraz galyakat és visszasiettek társaikhoz. Ott lóra pattantak s egy szomorú pusztai nótát dudorászva, lassú lépésben megindultak hazafelé, az odujukba. S a nóta, minél tovább fújták, annál szomorúbb lett. Ott járt már az eszük az elhagyott rónákon, a végtelen pusztákon, a futó, ezer szint játszó tünde délibábon. S oldalukon az a tele szeredás, a fényes ezüst és arany tallérok mintha a szivükre nehezedtek volna, mintha azt nyomták volna. S a szivük szorult, mint kő alá került falevél. Mit ért a tele tarisznya, a sok kincs, ha a lelkük üres volt, mint az az elhagyott, kifosztott kassza ott az erdő közepén, S csak néha mozdult meg abban, a legmélyén, valami — féreg : a betyárbú ... Mikor a szomorú betyármenet eltűnt a végtelen rengeteg sötétségben s nyomukra ráborult a csend, hátulról mintha messze fölharsanó kürtök elhaló hangja szállt volna keresztül a légen, felülmúlva a szellőtől meglibbenő falevelek susogását. Messziről jövő vadászkürtök búgása volt az. A híres vadásztársaság kereste fáklyákkal, kürtszóval az eltévedt hercegnőt és a grófnét. A Bakony uj fejedelme, az alföldi pusztákról elűzött betyárvezér dus zsákmánnyal megrakva ballagott embereivel együtt a két nap előtt elhagyott barlang felé, amely az ő otthonuk, házuk, hazájuk és mindenük volt. Ahogy elhalt ajkukon a szomorú, csöndes nóta, a hallgatás, a csönd feküdte meg mogorva, zordon lelküket. Amint bujkálva, lépésben haladtak előre a tekervényes, száz akadály és nehézséggel tele hegyiutakon, dombnak föl, völgynek le, észre se vették, egyszerre csak oda értek a kiszélesedő völgykanyarulathoz, ahol az úttal párhuzamban haladó patak egy hirtelen kanyarulattal elszökött balra és a hegy másik oldalán egyszerre eltűnt a lombsátoros sürü bozótok között — elnyelte egy időre a föld. — Itthon vagyunk cimborák — szólalt meg mogorva hangon a vezér, mikor lova lába megbotlott az útra hányt kődarabokban. De ahogy a ló lába beleütődött valamibe s egy pillanatra megállt füleit hegyezve, a vezér hirtelen fölütötte fejét, kinyúlt a nyeregbe s ahogy az éjszakai holdfényes erdei homály megengedte, szétnézett maga körül. S hogy sasszemeit körüljáratta, arca egyszerre elkomorodott, magas homlokára hirtelenibe barázdák boronálódtak és meghúzva lova kötőfékét, hátrálni kényszeritette azt néhány lépésre, ugy, hogy lova fara hátulról beleütődött az utána jövő ló szügyébe — az meg a másikéba, a másik a harmadikba s végül megállt mind a tiz. A vezér meg hátravetette a fejét embereihez: — Álljatok meg cimborák! Farkasok jártak erre, ugy látom. Előttem az uton kődarabok, odébb száraz galyak, falevelek és széthányt mohacsomók. Itt idegenek jártak. . . Rejtekünket fölfedezték. S miközben lova oldalába nyomta patkós csizmáját s az hármat-négyet előre szökött, ámultán kiáltott föl a vezér: — Fegyverre cimborák! Odúnk nyílása nyitva van. Távollétünk alatt idegenek jártak itt . . . talán a vármegye kopói, vagy az apátság hajdúi. Innen is ki akarnak űzni bennünket. Talán éppen ránk lesnek odabent. De emberükre találtak. . . S miközben ezt mondta a bozontos vezér, hirtelen leugrott lováról s odavágta a kötőféket a nyomába lépő Tandari Jóskának. — Fogd meg a lovamat Jóska, had nézek be a fölvert odúnkba. Ha kopók vannak odabent, kiűzöm azokat. Ha pedig belémvágják a fogaikat, utánam jöhettek, vagy tovább mehettek. S szót sem várva lekapta fegyverét, megigazította a ravaszt s fokosát jobb hóna alá szorítva ugrólépésben tört előre a fölülről lehajló nagylombu bükk árnyékába, amely alatt a sziklamélyedésben, kibontott odujuk sötét nyílása tátongott. Mig a vezér egy szempillantás alatt eltűnt a sötét nyílásban, Tandari Jóska megnyomta lova oldalát, hogy a vezér lovával együtt közelebb lépjen a barlanghoz. Ám erősebb volt a nyomás, mint amennyit a szilaj paripa csiklandós vére mak-