Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-11 / 33. szám

Békéscsaba, 1927 február 13 JCörösvldék 3 Morfondíroz ás Látogatás a karzaton Ott ülök a színházban, az ötödik sorban, bus egymagamban, mint az árokszéli kóró, melyet kegyetlenül megtépázott a havas esős északi szét. Zsebemben egy elszakított tisztviselői kedvezményes jegy. Körülöttem egy >erős« hölgy nagyokat ásit, majd sóhajt egyet s egyszerre olyan ájert csap, hogy a szomszédom újságja magától elkezd levelezni... Hiába, ez a hosszú felvonásköz kissá unalmas. Amint igy morfondí­rozok magamban, valami koppanást érzek a fejemen s a következő pilla natban egy jó vastag, középen ki­rágott narancshéj állapodik meg az ölemben. Eleinte bosszantott a nagy­közönségnek irányomban kifejtett fi­gyelmetlensége és udvariatlansága. Egy mérges pillantást vetek fel meg­torlásképpen. Majd jobban szemügyre veszem a karzat erkélyét s látom ám, hogy az áttekintést illetőleg nem is lehet valami utolsó dolog a kar­zatról lenézni. Oanan valami mesés perspektíva tárulhat a földszintre s a szemközti páholyokra. Mondok magamban — megtapasz­talom. Nagynehezen felvergődök. Ép­pen kezdik a második felvonást. Min denki előre nyomul, bogy láthasson valamit. Éa is lábujjhegyre állok, de nem látok semmit, csak népies bírá­latokat hallok hol inaen, hol onnan. Majd fölhangzik a dal: Ha te engem szeretnél Csak piros csizmát viselnél Nahát fene jól agya ez a Vég­helyi Cica — állapítja meg nagy­komolyan egy parádés kocsis. (Hogy valami olyat is gondolt, amit ki nem mondhatott, azt onnan sejtem, hogy csettintett a nyelvével és nagyot so­dorintott a bajuszán) Mivel én a perspektíva kedvéért jöttein föl — már meg is tapaszta­lom — tehát előre. Túrom magam át nagyközönségen a karzat pere­méig. Hogy az előrejutás ilyen erő­szakos keresztülvitele nem a legsi­mábban ment végbe, azt leginkább a következő kifakadások bizonyítják : — Ne tolakodjék, mert orron vá gom 1 — Hi, a zannya teremtésit, de a tyúkszememre hágott 1 — Dagaggyon meg — ne pisz­kálja a könyökivei az orromat! Egy szoptatós dajka szépen stili­zált jókívánságát is hallottam félfüllel: — Tyüh, de mejbe taszított, hogy hüjjön rá a bür! Fő az, hogy itt vagyok elől, a lóca végére rá is ülhetek. Mesés perspektíva 1 Nyájas olvasóm, ha itt még nem voltál, okvetlen gyere fel 1 Amint igy gyönyörködöm a sok­színű toaletben s a feszülve figyelő közönség mozdulatlanságát lesem, akadt társalkodónőm is egy mező­gazdasági hölgy személyében, aki |obbkarjat kényelmesen a vállamra téve imigyen szólt hozzám : — Mondja, magának ki tetszik jobban ? — Mind. — Nekem az a szép fekete ba­juszos. — Melyik ? — Az la, amá ott áll a zajtóba. Táca van a kezibe. Egészen fejlett ízlése van. Ezt nem mondtam, csak gondoltam. — Mondja, dógozott a héten ? — Hát persze! — Oszt hány párat csinált ? — Miből? — Hát csizmábűl, papucsbúi I — Nem vagyok én csizmadia! — Akkor hát mi a ... — Mi? Hit más! — Ő... Elfordult tőlem, levette a kezét a vállamról. Éa testileg megkönnyeb­bülve, levánszorogtam a földszintre. Itt ülök az ötödik sorban, bus egy­magamban, mint az ároks/élí kóró, melyet kegyetlenül megtépázott a havasesős északi szél. Zsebemben az elszakított tisztviselői kedvezményes jegy, szivembea a szomorú megálla­pítás keserűsége: Egyszer tetszettem volna életem­ben valakinek, abból sem lett semmi, mert nem születtem csizmadiának. Di a karzatra sem megyek töb­bet I B. Népmüvelés az öcsödi tanyákon Február hó 6-án az Öcsöd'aöz tartozó Veresegyházi ref. tanyai is­kolában, mely a községtől mintegy 16 km nyire fekszik — Nigy Elek ig. tanító — egy pár lelkes tanító­társával, kik nem a kényelmüket, nem a zord hideg időt nézték, hanem nézték egyedül azt, hogy magasztos hivatásukat betölthessék — a tanyai népet szórakoztatva tanítsák — a felnőttek, leventék és mindennapi is­kolások részére vetitettképes előadást tartottak. >A hazafiúi szeretetről* tartott megnyitó beszédet, megelő­zőleg : a tanítói zenekar, Sófalvy Ferenc kántor zenekar-vezető, Bartha Lajos, Jácik Imre, Tóth József ref. tanítók szórakoztatták szép zeneszá­maikkal a kevésszámú közönséget, majd Nagy E'ek a „Hunyadiak kora" a „Honvédség" c. diapositiveket mu tatta be és magyarázta, Jóczik Imre ás Tóth József segédletével. Előadá­sok után újólag népdalokat játszott a tanítói zenekar. Hogy az ifjúság nagyobb kedvet kapjon az előadá­sokhoz, de mert a faluból jött lel­kes tanítók, a nagy sötétség miatt nyugalmas helyeikre hazamenni nem bírtak — egy pár táncnótával ked veskedtak a megjelent közönségnek. Hadadi László ref. tanító érdeme, hogy az egész mulatság oly szépen sikerült. Az önkéntes adományokból be­folyt jövedelem egyrészét az iskolák portalanítására, zenekar felszereié sére, ujabb diapositivek beszerzésére fordiiják. N. Egy Qáborus emlékkel kevesebb Washington, febr. 10. A külföldi államok háborús adósságainak ren­dezésére kiküldött bizottságot ma feloszlatták. „A Bakony rejtelmei" a cime annak az érdekes, mind­végig lebilincselő regénynek, ame­lyet Herke Mihály most fejezett be és küldött el a „Körösvidék" számára. A Herke Mihály ismert kiváló­ságaival ékeskedő pompás mű közlését a „Körösviaék" február hó 13-iki, vasárnapi számában már megkezdjük s előre felhívjuk rá t. olvasóink figyelmét. Megemlítjük egyúttal, hogy a regényt folytatásokban való leköz­lése után könyvalakban is kiadja a „Körösvidék" Részvénytársaság. „A Bakony rejtelmei" Rózsa Sándorék dunántuli viselt dolgai­ból tartalmaz érdekes, regénnyé fűzött részleteket és hisszük, hogy éppen olyan nagy érdeklődésre tarthat számot, mint Herke Mihály eddig megjelent zamatos betyár­históriái. Hogyan lehet malmot venni egy fillér nélkül? Gyula város szenzációja Qyuláról irja muakatársuak: A gyulai rendőrség a mult hetekben .egy nagyszabású csalási ügyben nyomozott, melynek végeredménye­ként a tettes ma mar az ügyészség fogházában várja, hogy birái elé ál­lítsák. Az amerikai izü és fordula­tokban igen gazdag csalási história a következő: A mult esztendő fo­lyamán Gyulán a Guba-féle gőzma­lom, mely azóta Ádám György tu­lajdonát képezte, eladóvá vált. Ter­mészetes, hogy a vevők egymás után jelentkeztek, azonban a gazda­csere softáig nem sikerült. Végre a mult év utolsó napjainak egyikén beállított a malomba egy magát Fischer Ferenc sarkadi kereskedő nes nevező egyén, aki hosszas al­kudozás után egymilliárdkettőszáz­ötvenmillió koronáért megvette a malmot, azzal, hogy annak egész vételárát jaauár hó 31-ig lefizeti. A szerződést aiáirták, Fischer írásban tulajdonba vette a malmot, azonban egy fillért sem fizetett. Taltek-multak a napok és Ádám hiába sürgette a vevőtől a megállapodás szerinti ötvenmilliós foglalót, nem bírta meg­kapni. Utóbb már, hogy a kecske is jól­lakjon és a káposzta is megmarad jon, az eladó egy váltóval is meg­elégedett volna, amelynek kiállítására Fischer kész örömmel vállalkozott, annál is inkább, mert tudva tudta, hogy neki semmije sincs. Operettbe illő rész következett ezután, mikor Fischer igy szólt Ádámkoz: Legyen olyan kedves, adjon százhúszezer ko­ronát kölcsön, nincs nálam pénz és a váltókat szeretném meghozatni. — És Ádám adott. Következett az első fizetési terminus és aki nem fizetett, az ismét Fischer volt, aki napról­napra ujabb és ujabb Ígéretekkel ál­tatta Ádámot, küiőnféle hazugságo­kat tálalva fel. Mikor az eladó látta, hogy itt valami baj van, rászorította a vevőt, hogy menjenek Budapestre, mert Fischer folyton azt hangoztatta, hogy a pénz Budapesten van. El is mentek, jobban mondva csak Ádám ment, mert Fischer a vonatról ügye­sen lemaradt. Még ekkor sem lett vége ennek a kalandos malomvásár­lásnak, mert a Budapestről vissza­jött eladó, most már keményen fogva a szélhámosság csalhatatlan jeleiben tündöklő vevőt, felvitte magával Bu­dapestre és minden áron meg akarta kapni pénzét, annál is inkább, mert már az utolsó terminus is lejárt. Fischer ment is, sőt Pesten több bankba is elment, ahol azután köl­csönt akart felvenni a pénz nélkül vásárolt malomra. Természetesen szóba sem álltak vele. Hazajöttek Budapestről és mig Ádám a rendőr­ségen járt, hogy vevőjét feljelentse, addig Fischer a telekkönyvnél igye­kezett azt a malmot, amelyikért egy fillért sem fizetett, a saját nevére iratni. Szerencsére egy irat nem volt rendben és az átirás nem sikerült. Ezután jött a rendőrség, kihallgatá­sok özöne, őrizetbe vétel és Fischer Ferenc ma az ügyészség fogházának lakój a, ahol megfelelő idaja és módja van gondolkozni a fillér nélkül vá­sárolt ötnegyedmilliárdos malom tör­ténetén. Szerkesztői üzenetek Őszi napsugár. Nem közölhető. A mi mértékünket nem üti meg. Előfizető III. A budapesti spanyol kir. konzulátus cime: VI. Eötvös-u. 11/b. MULATSÁGOK Álarcosbál Ifj. Puresi Pepi és zenekara már­cius 1-én este nyolc órai kezdet­tel a Vigadó összes termeiben ze­nekara felszerelése javára álarcos­bálat rendez. A legszebb és a leg­rutabb álarcos jutalomba részesül. A zenét egy vonós és két fúvós­zenekar szogáltatja. Belépődíj sze­mélyenkint 2 pengő. Vége reggel 4 órakor. A kitűnőnek és érde­kesnek ígérkező mulatság iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az Általános Népegylet bálja A Békésmegyei Népegylet ha­gyományos bálja február hó 12-én szombaton lesz a Vigadó összes termeiben. A nép széles rétegeire támaszkodó régi egye­sület táncmulatsága iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, ami biztosítja annak sikerét. A bál védnökei között van Máyer Já­nos földmivelésügyi miniszter, dr. Bud János városunk képviselője pénzügyminiszter, bajezai Belí­czey Géza gazdasági főtanácsos, főrendiházi tag. * Ma és minden nap női zene­kar játszik a vasúti szálloda étter­mében. SZÍNHÁZ Szinházi iroda közleményei Péntek este mozihelyárakkal ke­rül színre Szenes Béla szenzációs vígjátéka „Az alvó fárj." Ai első bemutató előadás hatalmas sikere indította az igazgatót arra, hogy ezt a csillogóan elmés lélekzeteifojtóa érdekes és kacagtatón mulatságos, szenzációs vígjátékot ismét műsorra tűzze 1 Főszereplők : Málnaffy Otti, K. Rásó Ida, Z. Egyed Margit, Foíd­váry Sándor, Zilahy János, Korda Sándor, Perényi Kálmán, Sötét Ba­lázs, Burányi Albin. >Uraim csak egymás után<! Szombaton este mutatja be a szin­ház ezt a ragyogó bohózatot, mely Párisba több mint 500 táblás ház és Budapesten is két hónapon ka­resztül táblás ház előtt ment a Fő­városi Operett Színházban és ezzel a darabbal alapozta meg jövőjét. A legelmésebb, legérdekesebb francia bohózat ez, telivér párisi levegővel, pezsgő vidámsággal és szikrázó el­meséggel. Sikamlós szellemesség, végig hangulat és derű, folytonos 3 órai kacagás jellemzik ezt a nagy­szerű bohózatot, amelyet a csabai szin­ház legjobb erői: Málnaffy Utti, K­Rásó Ida, Szokolay Eta, Perényi Kálmán. Polgár Ferenc, Korda Sán­dor, Zilahy Jáaos, Sötét Balázs és Burányi Albin pompásan gördülő, brilliáns előadásban hoznak színre. Vasárnap, hétfő, kedd este johan Strausz világhírű operettje „Terezina* kerül színre. E gyönyörű operett egyike a legtökéletesebb zenei mü­veknek, az értékes melódiák való­ságos kincses háza ez a zene, amely klasszikusan simul a darab drámai cselekményéhez I A szöveg Napóleon­nak hatalomra jutását és életét tárja elénk a legszebb színekben, tarkítva a legmulatságosabb eseményekkel. Ez a szenzációs darab Polgár Fe­renc rendezésében legtökéletesebb fel­készültséggel várja az előadást, mely egyike lesz a legszebb eseményeinek. Főszereplők : Torma Guszti, Véghelyi Iza, Földváry Sándor, Polgár Fe­renc, Perényi Kálmán, Zilahy János, Korda Sándor, Sötét Balázs, Burá­nyi Albin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom