Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-22 / 42. szám

4 Körösvldé & Békéscsaba, 1927 február 1

6 Gondoskodás a 65 éves nyugdíjasokról Budapest, febr. 21. A kormány a közeljövőben visszaállítja a 65 éves vagy ennél idősebb állami nyugdijasoknál a régi állapotokat. Ezek a nyugdijasok, akár a régi, akár az uj nyugdijasok közzé tartoztak, minden levonás nélkül meg fogják kapni a teljes nyugdijukat. A pénzügyminiszter előreláthatólag már a szerdai ülésen illusztrálni fogja a pénzügyi bizottság előtt, hogy mekkora az ilyenformán szóbakerült nyugdijasok száma és, hogy mennyi lesz az ily előálló kiadástöbblet. rasaaaBBaau <aaaaaaa aaaaaaaB BBBaaaaaaaaaBaaa ansm Csabai husiparosok gyűlése A békéscsabai husiparosok szakosztálya nemrégiben hozott határozatával arra kérte a város polgármesterét, hogy egy régebb óta érvényben levő rendelet értelmében biztosított jogával élve osztályozza a közfogyasztásra kerülő húsokat, amint az más városokban történik. A polgármester teljesíthetőnek és a fogyasztó közönség érdekében valónak találta az osztályozást és erre vonatkozó rendelkezését, (amelyet a „Körösvidék" vasárnapi számában közöltünk) ki is bocsájtotta már. A békéscsabai husiparosok szakosztálya Lepény Tamás elnök vezetésével értekezletett tartott vasárnap az összes tagok részvételével. Az értekezleten Weisz Mihály kifogásolta az újítást és azt hangsulyoztatta, hogy nyomaték nélkül nem lehet hust mérni. Továbbá több inditmányt is terjesztett elő, amelyek mellett Vajda Arthur is felszólalt. Még Laczó Mihály és Maczák János nyilvánított véleményt az osztályozás ügyéről és maga Lepény Tamás elnök adta meg a szükséges információkat az értekezlet tárgyához. Végül is minden mészáros a rendelet mellett foglalt állást és Weisz Mihály visszavonta indítványait. Az értekezlet lefolyásából az tűnik ki, hogy a busosztályozá* kettős célt szolgál. Egyfelől meggátolja annak a lehetőségét, hogy silányabb minőségű hússal meg nem engedhető, méltánytalan konkurrencia fejlődjék ki, másfelől megvédi a közönséget is attól az eshetőségtől, hogy a jó hus áráért silány minőségűvel kelljen megelégednie. Hangsúlyozzuk, hogy nem emelkedett valójában a hus ára, mert az uj húsárakért nem szabad nyomtatékot is adni a vevőnek. — A vallomás. Biró : — Minthogy a bizonyítási eljárás is ön ellen bizonyít, vallja már be, hogy a főmegánvádlót tökfejünek nevezte. — Vádlott: (hosszabb gondolkodás után). — Minél tovább nézem az arcát, annál valószínűbbnek tartom, biró ur, hogy annak neveztem. Kiirtják Sanghaíban a sztrájkotokat Sanghai, február 21. Sanghaii jelentések szerint a sztrájkoló munkások száma tegnap este már 250.000 volt. A sztrájk azonban eddig még csak a kinai negyedekben terjedt el, az európai negyedekben a munka zavartalanul folyik tovább. Sun Csuan Pang tábornok a legkönyörtelenebb eszközökkel igyekszik megakadályozni a sztrájk általános elterjedését. A lapok értesülései szerint több izgatót kivégeztetett. A „Daily Dxpress" azt jelenti, hogy a kivégzettek száma 1300. Megöltek egy legényt a békéscsabai határban Békéscsaba Kisrét nevű határ részében gyilkosság történt f. hő 19-én, szombaton éjjel. Unyatyinszky Pál kisréti tanyáján fosztóka volt, amelyen az összegyűlt fiatalság so rában szembekerült Such Pál csabai legény is Kokavecz Mihály nevü haragosával. A két legény között heves szóvál tás támadt, aminek közepette Kokavecz Mihály hosszú disznóölőkést rántott elő csizmája szárából és azzal mellbeszurta a védtelen Suchot. A szerencsétlen fiatalember, akinek szivét járt* át a kés, holtan rogyott össse. A gyilkos Kokavecz Mihályt elfogták a csendőrök és megvasalva hozták be Békéscsabára, ahonnan a gyilkosság közelebbi részleteinek tisztázása után Gyulára továbbítják, az ügyészség fogházába. Figyelemre méltó körülmény, hogy hetekkel ezelőtt a most meggyilkolt Such fiu apját támadta meg ismeretlen tettes éjszaka a Gábor Aronutcában. Az idősebb Such akkor Budapestről érkezett haza néhány eladott hizó árával és csak erejének, valamint lélekjelenlétének köszönheti, hogy kalapáccsal felfegyverzett támadója agyon nem verte. Az automobiladó A napilapok nemrégiben irtak arról a tervről, mely szerint a kereskedelemügyi miniszter jelentékeny adót akar vetni a gépi jármüvekre s az igy befolyt összeget autóutak építésére fogja fordítani. Tagadhatatlan, hogy a pneumatik szívó hatása és a nagysebességgel négyzetes arányban növekedő rombolóerő a makadám közutakat nagyon rongálja és hogy az igy okozott károk ellenértékét az állam csak adó alakjában szedheti be az autótulajdonosoktól. Másrészt az is igaz, hogy az ide genforgaiom érdekében okvetlen szükséges transzverzális autóutak költségeit is ilymódon lehet legalább részben összehozni. Éppen ezért nem is teszünk kifogást az uj adó eszméje ellen. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül a törvénytervezet azon rendelkezését, mely szerint az autókra más adót kivetni nem lesz szabad. Ugyanig ez az intézkedés elzárja annak lehetőségét, hogy a városok (melyeknek kövezetét elsősorban veszik igénybe az autók) az államhoz hasonlóan szintén rekompenzálhassák magukat a rongálásokért és alapot teremthessenek a belsőségen építendő autóutak számára. á közönség köréből Mégis csak sötét az a Jamina? Panaszos levél a járhatatlan erzsébethelyi utcákról A mai pastával az alábbi sorokat kaptuk : Tekintetes Szerkesztő ur I Nem vagyok kritikus, de nem tudok belenyugodni, hogy ne írjam meg önnek az én tegnapi kirándulásomat, ugy gondolom, hogy ön ezt, amit éa irok tudja, de lehet, hogy nem. Hát igy történt: Tegnap este elindultam valami dologban Jaminába, de azt se tudtam, hogy merre van az a Nagy Sándor-utca. Hát befordulok a Kazinczi-utcán le a Vásártér mellett, azon az uton talán hamarabb odaéfek Ahogy elhagytam a rámpát, egy husz lépésre csak azt veszem észre, hogy meg botlottam egy gödörbe és olyat es tem, hogy lent találtam magam a gaz dasági iskola földjén. Azt nem irom, amit akkor gondoltam, vagy mondtam. Felkapaszkodtam valakogy nehezen, ugy mint egy ötvenéves ember, megyek tovább, keresem a járdát, de azt nem találtam, mert sokkal rosszabb az á gyalogjáró, mint a geredási úttest. Ahogy baladok tovább, megint ugy belesüppedtem egy másik gödörbe, hogy azt hittem, leszakad a tüdőmnek egyik fele. Utóiért három gyerek, akik a szövő gyárból hazafelé jöttek. Kérdem tőlük, hogy hogy volna nekem erre közelebb a fentemiitett utcára kiérni. Hát mondja az egyik: Csak arra egyenesen és aztán beforduljon a Könyves-utcai iskola hátamögött le a Gyöngyösi utcára. No de ez aztán beadott I Hát valahogy csak kiértem arra a Tompa utcára, de már ugy néztem ki, mint egy tapasztó cigány. Már szégyeitem is menni, mert fél tem, hogy azt fogják mondani, hogy nem vagyok józan. Nem értem, hogy ez az ut kinek a felügyelete alatt van, de ez olyan állapot, amit már nem lehet szó nélkül hagyii. Kívánom az erzsébethelyi képviselő urak nak, hogy legalább egyszer ugy járják meg, mint én. Azt hiszem, hogy aztán meginterpellálnák ezt az ügyet, kinek kell ezt meglátni, kinek kell ezt rendbentartani. De hát nekem csak megjárja, mert én már nem megyek egyhamar arra, mert nem akarom a lábamat eltörni, de azok a munkásemberek, akik minden reggel korán munkába és este vissza mennek a majdnem négy kilométeres nton, azok aztán megszenvedik azt a sok gödröt I Maradok kiváló tisztelettel egy „Kőrösvidék"-olvasó. Jegyezzen fürdőrészvényt! Ezen a héten a Badics és Radó gyógyszertárak tartanak éjjeli szolgálatot A református leánykör műsoros teaestélye Első családias összejövetelét tartotta vasárnap délntán a nemrégiben alakult Református Leánykör a polg. fiúiskola tornatermében. A céi az volt, hogy a leányköri tagok és azok családtagjai összeismerkedjenek s egyszerű, házias összejövetelükön kellemesen szórakozzanak. Ezt a célt teljes mértékben elérte a teaestély. Sokan voltak, a nagy termet egészen megtöltötte a közönség és csinosan díszített, szépen teritett asztaloknál 200 ember egyidőbeo élvezte a zamatos, jó teát, a sok finom teasüteményt és a vendéglátó lányok gyors, figyelmes, ügyes kiszolgálását. A lányok Szentmihályi Irma elnöknő vezetése alatt sok fáradtsággal, de jó kedvvel gondoskodtak a vendégekről s az ő érdeme, hogy első szereplésük megnyerte a közönség tetszését. Alig szolgálták fel a teát, máris megkezdődött a szórakoztató műsor. Nem nagy igényű, hamarjában összehozott, de kedves volt mindegyik szám. Benedek Klári ügyesen, élénken konfdrálta be a műsort s már ez az első szám meghódította a társaságot. Szabó Mariska hegedükisérettel előadott két dala kellemes hangjával, Diószegi Rózsi szellemes verses monológja tartalmával és elmondásával hatott és hozott tapsokat. Gyulai Margit, ki már sokszor szerepelt előadásokon, valóságos kis énekművésznő, nagyterjedelmü szép hangjával, énektudásával és nagyszerűen megválasztott négy dalával ragadta ujrázásra a közönséget mindkét számában. Báthy Zsófi és Komlóssy Mariska két komikus vénleány ügyes maszkjában kacagtató kis párjelenetet adtak elő élénken, állandó derű és kacagás közt rögtönzött színpadon. Kelemen Böske klasszikus zongoraszáma precíz előadásával, művészi színvonalon állott. Benedek Lulu és Szabó Böske énekduettje szépen összetanult irredenta nótájával ragadta el a közönséget. Ugyancsak Benedek Lulu páratlan temperamentummal, élénken előadott monológja és záradékul énekelt magyar nótája behízelgő, lágy hangjával, pajkos, víg nótája ujrázásával megteremtette a jó hangulatot a tánchoz. Az énekszámokat Moczkovcsák János tanár kisérte zongorán teljes megértéssel s finoman. Ugyanő volt a vezére annak az if(u gárdának is, mely a táncnótákat verte a zongorán az ifjúságnak a terem elrendezése után. Mert hamarosan megkezdődött a tánc s hogy ez sikerült, hogy a lányok Jól mulattak, elég annyit mondani, hogy háromszor annyi volt a táncos, mint a táncosnő. A kedves, szolid, családias tánc 11 órakor ért véget a legjobb hangulatban. Az önkéntes adakozásokból szépen gyarapodott a fiatal egyesület pénztára.