Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-15 / 36. szám

Békéscsaba, 1927 február 15 KörOavidéK 3 Ingatlanforgalom Az elmúlt héten a békéscsabai telekkönyvi hivatalban a követ­kező iogatlanátruházások történtek : Zelenyánszki Andrásáé Baukő Ilona eladta 1 hold 565 négyszögölnyi szántóját kisk. Szolár Erzsébetnek 90 mm. búzáért. Baukó György el­adta 1 hold 296 négyszögölnyi sop ronyi szántóját kisk. Szolár Erzsé betnek 45 mm. búzáért. Baukó Já­nos eladta 1 hold 565 négyszögöl nyi sopronyi szántóját kisk. Szolár Erzsébetnek 90 mm. búzáért. Kere­peczki Györgyné Petri Dorottya el­adta VI. Bercsényi utca 6. sz. há zának egyötöd részét Krajcsó Pet­rina Mátyásné Knyihár Máriának 50 mm. búzáért. Zahorán Jánosné Kaczkó Judit eladta 1 hold 567 négyszögölnyi fürjesi szántóját Ko­panyicza János és neje Hojcska Er­zsébetnek 113 mm. búzáért. Baukó Tamás eladta II. Luther utca 6. sz. házának 2/750. részét Pelegyi And­rásnak 2 mm. búzáért. Bjukó Mi­hály eladta II. Luther utca 6. sz. házának W750. részét Medovarszki Mihálynak 1 mm. búzáért. Lehoczki Pál eladta II. Luther utca 6. sz. há­zának 2/750. részét ifj. Veres And­rásnak 48 pengőért. Pataj Mátyás eladta II. Luther-utca 6. sz. házá­nak 2/750. részét ifj. Bohus M. And­rásnak 40 pengőért. Vicián János eladta II. Luther-utca 6. sz. házá­nak 1/750. részét Belanka Jánosnak 1 mm. búzáért. Zsilák András eladta II, Luther utca 6 sz. házának 1/750. részét Kazár Mátyásnak 32 pengő­ért. Zsibrita Mátyás eladta 1031 négyszögölnyi telekgerendási szán­tóját Zsibrita Pálnak 45 mm. bú­záért. Liker Mihály és Pál eladták VI. Berzsenyi utca 75. sz. házukat Tóth Judithnak 4800 pengőért. Va­lach Pálné Gécs Mária eladta 249 négyszögölnyi beltelkes kertjét Va­lach Pálnak 320 pengőért, özv. Ga­gán Jánosné Karpiák Julianna el­adta 167 négyszögölnyi beltelkes házhelyét Mayerhoffer Istvánnak 3520 pengőért. Guba János és neje Cso­mós Mária eladták 74 négyszögöl­nyi beltelkes szántójukat Gábriel Já­nos és neje Paulik Ilonának 240 pengőért. Knyihár Károlyné Liffa Irén eladta III. Luther-utca 5. sz. házának 1/24 részét dr. Molnár Já­nosné Liffa Margitnak 480 pen­gőért. MUL^ATSÁGOK Álarcosbál Ifj. Puresi Pepi és zenekara már­cius 1-én este nyolc órai kezdet­tel a Vigadó összes termeiben ze­nekara felszerelése javára álarcos­bálát rendez. A legszebb és a leg­rutabb álarcos jutalomba részesül. A zenét egy vonós és két fúvós­zenekar szogáltatja. Belépődíj sze­mélyenkint 2 pengő. Vége reggel 4 órakor. A kitűnőnek és érde­kesnek ígérkező mulatság iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Értesítés! Tisztelettel értesítem a t. hölgyközönséget, hogy Belíczey-utca 9. sz. alatt nőidivattermet nyitottam. Női és gyermekruhákat a leg­jutányosabb áron készítek. Tisztelettel Uhrinné Tomka Karolina »H»H»»IH»»t»tMHJM»«»»«»H»im4»l»MMM«tM"HÍMIM»H»lHtÍM4lll»H4«IIMll»HIII»H(\ Kedden és szerdán Fél 7 és fél 9 órakor fl hermelines sátán Egy kis párisi midinetta karrierja 8 felvonásban. Lotuel Shermann. A midinette és a demimonde Páris két asszonytipusa. De a típus meg van mindenütt a világon, csak az a különbség, hogy nem él­nek olyan ehatárolt külön életet, nem annyira egyéniségek, mint Párisban . A midinette szerény, a kedves, a fiatal, akinek barátja van, aki szerelmes s akit kielégít egy-egy esti séta. A demimonde az a nő, aki az igazi Éva. Fény, pompa, gazdagság veszi körül, férfiakat szédítő testét selyem, ékszer és prém borítja, és ő az, akitől Párisban félnek, ő az, aki domináljaésdiktáljaa világ életét. A demimonde a Kaméliás hölgy óta sokszor feldolgozott alakja ugy az irodalomnak, mint a film­nek, de olyan tökéletes jellemzést talán még sohasem kapott, mint A hermelines sátán c. filmben. Csütörtökön és pénteken Mici hercegnő Gorg Feydeau Osztrigás Mici c. vígjátéka 8 felv. Mady Christians AndreRoame 16 éven felülieknek! Műkedvelő gárda népünnepély Indiában bohózatok. Qaumont Hiradó Szombaton és uasámap Hociste az oroszlán­Ketrecben 10 felv. Egy cirkusz izgalmas életéből. Főszereplő MACISTE a letört galyak, zörögtek a szárazlevelek és elnyelte őket a néma, a fekete, titokzatos csönd ... Mire meghasadt a hajnal, itt is, ott is riadtan rebbentek meg az erdő szárnyasai Búgva szökött a félénk mókus. A harkály félve lesett ki odúja belsejéből. Az avar közt, a fale­velek alatt bújó kigyó sziszegve lapult meg a vén fa tövében.. . Valamitől megriadtak, Birodalmukat fölverték vad, idegen jö­vevények. Nyugalmukat megzavarták vétkes betolakodók. Szűz magányukat megfertőzte idegen zaj... Nem volt többé a Bakony rengetege a csöndesség szent magánya, hanem tíz bujdosó betyár tanyája, a puszták királyának birodalma... Ott ült már akkor mind a tiz, a két meredek hegy közé szorult, bozótokkal benőtt, összekuszált indákkal keresztül szőtt hegyszoros közepén, egy tátongó nagy barlang nyílásá­ban. Előttük tüz lobogott. Hátuk mögött sötétség tátongott. Fejük fölött meg bekandikált a pirosan hasadó hajnal első sugara, amelynek fénye ott tört meg a barlang nyílása előtt gúlába rakott fegyverek csövein ... S ők körben fekve, fejjel a pattogó tűznek, eregették némán, csöndben pipájuk bodor füstjét... Bámulva a hajnali fény fenséges, piros hasadását.. , — Legények — szólalt meg a vezér — meddig ér a ta­risznyátok tartalma ? Néhány napig pihenni szeretnék... El­férne rátok is a pihenés.,. Messziről jöttünk, nagy utat tet­tünk ... A lovaink elmaradtak alólunk. Az áruk azonban, amit a fehérvári zsidó adott értük, megvan nálatok is, nálam. is. Szükséget hát nem látunk néhány napig akkor sem, ha pihe­nünk, ha fogást nem is csinálunk. Maradjunk hát nyugton. Készítsük el szállásunkat ebben az odúban. Ez a sötét tágas barlang jó tanyánk lesz nekünk. Megvéd bennünket esőtől, szél­től. Ha bujnunk kell, lesz hova elrejtőznünk. S ha fölös zsák­mányunk lesz, lesz hova tennünk. Nem szorulunk az orgazdák éhes kamráira. — Mit szóltok hozzá cimborák? A legények fejüket bólintva feleltek: — Ahogy a vezér akarja. — Akkor hát oltsuk el a tüzet cimborák. Vegyétek cók­mókjaitokat. Pakoljunk beljebb. Majd odabent gyujtunk világot. Idekint pedig takarítsátok el a hamut. A tüz helyét hintsétek be korhadt levelekkel. A madár se lássa, hogy itt ember járt. A betyárra veszedelmet hozhat a szél is, a falevél is, a madár füttye is, ha pandúr hallja... Bár nincsen körülöttünk más a tenger nyírfánál, a hall­gató éjszakánál s a reánk lopva szökő hajnali fénynél, mégis jó ha vigyázunk ,.. Ha majd egyszer ugy megismerjük ezt az irdatlan renge­teg erdőt, a ránk meredő hegyek ormait és a hegyek mélysé­gének titkait, mint amodébb ... a csöndes ... édes . .. végtelen pusztát, a nagy messzeségbe nyúló selymes rétek kövér zsom­békjait és a náderdők bugó tengerét, akkor majd itt is bizton­ságosabban érezzük magunkat... Akkor majd itt is ... otthon leszünk. ., Menjünk cimborák pihenni! Mint a tilosba titkon bújó erdei vadak : kémlelve, osonva bújtak be a betyárok a tágas sziklanyiláson, amely mögött több egymásbanyiló kisebb-nagyobb üreg fogadta őket. A hajdani királyi remete barlangjának tartja mai naoig is a környék népe azt a barlangot, amelyet az alföldi rónákról, a délibábos magyar pusztákról elűzött bandatöredék : a hajdani forradalmi szabadcsapatok újra betyárrá vedlett maradéka: vezérükkel, Rózsa Sándorral foglalt le magának a Bakony be­láthatatlan rengetegének közepén 1850-ben. Ezen évtől kezdve hosszabb ideig nem látta Rózsa Sán­dort sem a puszta, sem a Tisza—Dunaközi sás- és náderdők rengetege, sem az országutak kopott-, hámlottfalu csárdáinak ivója. Eltemette azt embereivel együtt hosszú időre a Bakony mélységes mélye, a bakonyi erdők beláthatatlan sötétsége ... Csak ott susogott róla a falevél... És kapta el hírét, nevét a szárnyára kelt bakonyi szél. S vitte hegyen tul, erdőn tul, még messze idegenbe is rossz hírét, betyár hirét a magyarnak ... Pedig veit betyár máshol is, több is, tengeren tul is, innen is. Mégse költötte a világ olyan rossz hirét-nevét a betyár nem­zetségének, nemzetének, mint a magyarnak. Pedig az igazat megvallva, nem is a betyársága miatt lett olyan nagy a hire a magyar betyárnak, mint inkább a kurá­zsija, a virtusa, no meg a — betyárbecsülete miatt. A címre pedig méltán volt büszke és rátarti a magyar betyár... Mert hát szó ami szó, betyárnak is különb volt a magyar mindig, mint a másfajta nép : becsületes embernek ... Erről susognak bizonyságot még ma is az irdatlan bakonyi rengetegek évszázados fái és a nagy magyar tengernek, a szép­séges Balaton kék vizének bodros hullámai. És a tihanyi ol­dalnak bűbájos visszhangja ... Amely nem egyszer verte vissza a vakmerő betyárok durrogó fegyvereinek pattogó hangjait... És az ajkaikról holdvilágos éjszakákon át elhangzott nótáiknak tovaszálló visszhangjait...

Next

/
Oldalképek
Tartalom