Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-13 / 35. szám

6 Körös vMéM Békéscsaba, 1927. február 13 Suhajda András autókarosszeria és kocsigyára (Vasútállomásmellett) Békéscsaba Telefonszám: 93. Luxus- és teherautó karosszériákat a legkényesebb igényeknek megfelelően készitek és javítok A világhírű Duppont-Duco amerikai pisztolyzománcozást minden szinben 3 nap alatt készitek! Meleg, hideg, sár nem árt neki. Legolcsóbb, legjobb és legtartósabb! Autókarosszeria- és kocsialkatrészek állandó raktára. Kovács- és bognárműhelyemben mindenféle kocsik készítését és javítását továbbra is vállalok! AUTÓ, TRAKTOR, MOTORKERÉKPÁR TANFOLYAM PFEIFER volt autógyári művezető, Magyarország egyik legöregebb autószakemberének soffőrtanfolyama Békéscsabán, az áll. polgári fiúiskolában. — Előkészítek garancia mellett soffőrvizsgára urakat és hölgyeket, Úrvezetőknek, hölgyeknek külön előadás. Az elméleti modernül berendezett műhelyben műhelygyakorlattal egybekötve. Azáltalam vizsgáztatott soffőrök elhelyezkedését elősegítem. Az uj kurzusra már is lehet jelentkezni naponta délután 2—4-ig a polgári fiúiskolában. Tisztelettel értesítem an. é. hölgyközönséget, hogy a tavaszi szezont megkezdtem és a legújabb divatú bécsi és budapesti modellRalapoR megérlcesielc. Alakításokat olcsón és szépen készitek. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérem. Özv. Székely Jenöné Icalapszalon Békéscsaba, Guttenberg-utca 5. (az evang. nagytemplom mögött). Messziről látszik az arcán, Jíogy van a sarkán. Intelligens és agilis esi/éneket keresünk nagy Jövedelemmel helybeli könyvelőfizetési és terjesztési munkára, írásbeli ajánlatokat referenciákkal Magyar Jövő Rt. Miskolc, Végh Endre Andrássy-ut 20 -alatti sütődéje,üzlet és mühelyhelyiség bármilyen ipar céljaira kiadó. Ugyanott kitűnő hordós káposzta állandóan kapható. Jókarban levő üzemképes, használt 1 tonnás Fiat teherautó igen kedvező fizetési feltételekkel eladó. Kugel Sámuel Reich Vilmos paplan- és matracipar Békéscsaba, Irányi-utca 10. szám, Weisz-ház Közismerten a legjobb kivitelben készitek és raktáron tartok paplant, plümot, matracot, sesslont, melyek a legkényesebb igényeket is kielégítik ugy minőségben, mint kivitelben. Munkáim az 1924. és 1926. évi békéscsabai ipari és kereskedelmi kiállításon kamarai díszoklevéllel lettek kitüntetve. kezdte már maga alá szedegetni immár fényüket vesztő fiókáit, A első hajnali kakasszó is elhangzott már, mikor partot ért a csónak a másik oldalon. A tiz csónakos: a tiz éjjeli utas kiszállt belőle. Csónakjukat megerősítették. Egy cölöphöz kötötték a lankás partnál ott, ahol a magas parti füvek és a sűrű nádasok árnyéka legjobban ráborult a vízre és eltakarták azt jobbról, báliról az ember magasságú sáserdők. Mikor a jövevények körülnéztek a parton s néhány percig kémlelték a határt, újra vissza szállingóztak a csónakba és annak fenekéről elkezdték fölszedegetni csónakjaikat. .. Kivarrott cifra szűreiket, azok alól meg vadonatúj csillogó csövű karabélyaikat, pisztolyaikat és mindegyikük egy duzzadt bőrszeredást. A pisztolyaikat övükbe tűzdelték. Szűreiket félvállra vetve a nyakukba akasztották. S afölé keresztbe, odavetették karabélyaikat, S a markukba szorított rézfokosokkal megindultak fölfelé a bozótos hegyoldalnak. Onnan meg feljebb, neki a sötét, irdatlan, zugó erdőrengetegnek. Odafönt az erdő alatt megálltak mind a tizen. Ott megfordultak és szemeiket mégegyszer végigjártatták a beláthatatlan messzeségbe elterülő viztenger sima tükrén. Egy darabig meredten néztek a távolba, mintha valamit ott hagytak, ott felejtettek volna a túlsó parton. Tul ezen az óriási vizkigyó testén, amelyen tul terül el a nagy, magyar tündérország : a TiszaDunaközi délibábos magyar róna... A puszták homokja s a nagy végtelen mezőség, ahol selymes nyájak, futó ménesek s tarka gulyák százai s ezrei legelésznek. Á hab nem szab határt a szemnek mogorva hegyek bozontos orma, zugó erdők sűrű üstöke. Ahol talkástól lehet a gulyát, ménest fogni. Vásárra hajtani, ropogós nagy bankókra váltani és jajgató, zokogó muzsikaszó mellett elsírni bortól görnyedő asztalok mögött, száz szál gyertya fényénél, asszonycsók mellett — a szegény legény... a betyárlegény buját, keservét. Lassan felemelték kezeiket... Gyolcs ingük lobogós "ujját elhúzták a szemeik előtt, mintha valamit elakartak volna takarni az éjszakából rájuk vigyorgó sápadt hold fénye elől... Valamit — azokat a lopva született betyárkönnyeket, amik szemeikre borultak, mikor visszaintettek az elhagyott magyar rónák, a délibábos puszták felé . . . S egyszerre nekivágtak az erdőnek. Mielőtt beléptek volna a nagy, rejtelmes rengetegbe, a tíz közül egy előre lépett, a csapat élére állt. Mogorva arcú férfi volt. A delén se volt még életének. Villogó, nagy fekete szemei ugy ültek homloka alatt, mint a sziklai sasé, Formás orra alatt két oldalt fölfelé kunkorodó fekete bajusz ékeskedett, Arcán, minden ridegség dacára észlelhető volt olykor-olykor egy gyengébb, lágyabb vonás. Akárhogy is megedzette, megkeményítette lelkét a viharos életmód, a szívnek bizonyos gyöngédsége, jósága nem tudott elkallódni bensejeben . . . Föl-föl csillant az, s ki-ki tört onnan formát, alakot öltve — néha szavaiban, sokszor meg tetteiben , . . Olyan tettekben, amelyek már akkor ís egész monda, egész legendakört vontak a neve, személye körül. Pedig nem mondák, nem regék, mint inkább valóságos történetek voltak azok, amelyek rettegett nevéhez fűződtek és hosszú évtizedeken át — a halála után ís közszájon forognak. Mikor odaállt a társai elé, végig jártatta azokon éles tekintetét, aztán fölvetette nagy fekete szemeit a csillagos égre, onnan lenézett a lábai alatt nyugvó nagy víztükörre. Majd meg elnézett azon tul, a messze távolba. S hirtelen visszafordította tekintetét az emberei felé. S ugy, mintha minden szót megrágott volna, lassan, ütemszerüen kezdte beszédjét: — Legények, cimborák! végre sikerült áthágnunk ezt a nagy tengert: a Balatont is, Itt vagyunk az erdő alatt, amely ezentúl a mi házunk, a mi hazánk lesz. Itt lesz szobánk : a bokoralja, ágyunk, derékaljunk a puha pázsit. Párnánk fejünk alja lesz a harmatos falevél, /takaróul meg ránk borul az erdő sötétsége és a csillagos ég. Almainkra meg vigyáz majd a Teremtő, jóságos Isten, aki betyárt teremtett... Gyertek utánamcimborák! Vár reánk már az erdő mélysége, az éjszaka sötétsége. Mienk itt ezentúl mind a kettő ... De ha itt is kiszaglasszák majd nyomainkat a vármegye kopói: olcsón nem adjuk a szállásunkat ... A puszta is, az erdő is a betyáré. Aki egyik helyen se hagy annak békét, vesse magára a keresztet. Mig békét hagynak nekünk, bujunk itt mint a fészkefosztott madár. De ha nyomunkba hágnak, ha bántanak bennünket, szembe szállunk, mint az űzött vad. Zsákmányunk a más fölöslege lesz. S ha ugy jön sora, hullajtsunk el abból is . . . Juttatunk az üres kamrába is. A puszta elűzött bennünket, de azért nem átkozzuk... Az erdő befogad minket, azért megáldjuk: jótettel. Mert lehet jó a betyár is, cimborák ! ne felejtsétek ezt el. Se azt, hogy a fegyver gyilkos szerszám... Ha fölös borunk lesz, kiönthetjük. De vért csak akkor ontsunk, ha a mienket ontják... Erő és bátorság a betyárvirtus, nem a — puska. Aki betartja ezeket, utánam jön, aki nem itt marad . . . Mire visszanézett a vezér az erdőből, a tizedik fa mögül, mind a kilenc marcona társa ott taposott a nyomába... Fejük fölött hajladoztak, suttogtak a lombok. Lábaik allatt nyikorogtak