Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-12-25 / 292. szám

6 Körösvidék oekéscsaba, 1 926 december 25 terium politikai államtitkárává nevezte ki a király. Mikszáth a „tisztelt Ház"-ban az ő utánozhatatlan Dickensi klassicitásával és humorával sokat foglalkozott Zsilinszky Mihállyal, akitől — mint a zseniális palóc mondotta — még visszautasittatni is élvezet számba megy s a sikertelenül folyamodók ragyogó arccal távoznak az államtitkártól. Talán ez volt az oka, vagy ez is oka volt, hogy ha valami kényes megbízatás — olyan selyemzsinór féle — kerülközött, azt okvetlenül Zsilinszky Mihály feladatául tűzték ki s hogy milyen eredménnyel oldotta meg feladatait, mi sem bizonyítja jobban, minthogy államtitkársága 10. évében Őfelsége valóságos belső titkos tanácsosává tette s az osztrák császári Lipótrend Commandeur keresztjével ís kitüntette. Hiányos volna élettörténetének ismertetése, ha nem emlékezném meg emberbaráti és szociális tevékenységéről ís. A Körösvölgyi árvízkárosultak felsegitésére szerkesztette a „Részvét" c. emlékkönyvet. A 80-as években több ezerholdas kincstári birtokot szerzett meg a békésmegyeiek részére ; ezen a területen épült Medgyesbodzás és Medgyesegyháza és 1891-ben —csongrádi főispánsága ideién — a szentesieket látta el Temesvár mellett egy erdőirtásból eredő nagyobb darab földdel. A mai kor embere csak ámulva és megilletődve, de utánzásra képtelenül állhat meg ennyi erkölcsi komolyság, ennyi kongenialitás és ennyi alkotóerő előtt. Es a közélet emberének eme rendkívüli kvalitásaival pompás harmóniában olvadt össze Zsilinszky Mihály egyénisége. Nemes és jószivü, igénytelen a maga személyére nézve, jelleme szerint gazdag, vagyon dolgában szegény, a közszolgálatban lelkes, hü és önzetlen, hazaszeretetében szilárd és elszánt. Páratlanul nobilis ember, ki csak elvétve beszélt önmagáról, küzdelmeiről. A dicsekvés távol állott tőle; ha sikerei voltak, azokat sem egyénileg inkasszálta, hanem szülővárosa, megyéje, egyháza, nemzete javára, pedig sohasem ért volna célhoz, ha istenadta tehetségei és önszorgalma nem emelték volna. Mint legautentikusabb forrásból tudom, érdekes férfijellem volt, kinek emberi gyöngéit a családi életben sem lehetett tapasztalni s mély és sokoldalú értelmi és lelki képzettségének magyarázatát abban adta, hogy „nagy mesterei voltak és életideáljaihoz mindhalálig hü maradt." Ifjúkorában Washington erkölcsi tizparancsolatját követte, de nemes egyszerűségét, szivjóságát, emberszeretetét, a munka imádatát, és — ami talán legnagyobb erénye volt — mély vallásosságát, mint ahogy mindig mondta: „áldott emlékű" anyjának tejével szivta magába. Emléke nem homályosulhat el, mert nagyokat alkotott, és mert törhetetlen munkásságával tündöklő példát hagyott az erre annyira ráutalt utókor számára. A régi csabai erkölcsök ugy, mint a régi magyar erkölcsök a Zsüinszky Mihályok kiválasztódásában áldják tiszta eredetüket. Hitvese méltó élettársa volt, lélekben és szellemben férjének alteregója, igazi „nagyasszony", ki nemes életét férje alkotó géniuszának szolgálatába bocsájtotta, s kinek lényéből — miként Antheus a földből — férje mindig csak uj és uj erőt, kedvet és bizalmat meríthetett közéleti küzdelmeinek sikeres megvívásához. A Zsilinszky Mihály portraitja — özvegyének kívánságára — a szentesi megyeházán levő főispáni portrait után készült, mert általános volt a meggyőződés akkoriban, hogy Zsilinszky Mihály personifikálja a főispáni méltóságot. Most pedig lássuk viszont nagy jóltevőnk képmását, hogy a jelen és jövő nemzedékek előkelő szelleméről tanúskodó vonásaitól megihletve tegyék e várost azzá, amivé ő tenni igyekezett: a nemzeti kultura egyik őrbástyájává csonka hazánkban, az eljövendő régi Magyarországon pedig a polgári jólét, a békés munka és a lüktető gazdasági élet egyik centrumává. íme : tökéletes metszésű arca, fejformája, nagy intelligenciáját, nemes lelkületét, szivjóságát és sziklaszilárd akaraterejét bámulatosan tükrözi vissza. Zsilinszky Mihállyal nem a jelen kor küzdője, nem a modern törekvések hőse, nem az uj idők harcosa szállott a sírba: ez a mai nemzedék már más eszme- és gon dolatkörben, más érzelmi világban, más ízlés ölében fogant és nőtt fel s uj vágyakkal néz a jövő elé, de ez a természet rendje. Ez a természet törvénye. Ez a törvény él és munkál a teremtés remekében, az emberben is. Az ember nem áll meg — csak egy pillanatra — se a sirnál, se a rombadőlt városnál, se az eltaposott ország pusztulása mellett. Az ember szakadatlanul tovább megy, előre, a jövő felé. Ha megáll, akkor meg is hal időnapelőtt, dolgavégezetlen. A legnagyobb halott mellett is az ember nem ér rá másra, mint, hogy fényes temetést rendezzen neki, egy gyászbeszédet elmondjon s emlékét valamilyen formában megörökítse, aztán megy tovább, megy élni, dolgozni, alkotni. De az ünneplő közönség sorában, — mikor egy írónak, egy tudósnak, egy államférfiunak az érdemeit méltatjuk, van más is, nemcsak ember — akkor ott állanak — bár láthatatlanul — köztünk : mulandó emberek között azok az erkölcsi személyek is, amelyek halhatatlanok. Zsilinszky Mihálynak az emléke mellett ime ott állanak őrt a tudós és közművelődési társaságok, a Magyar Tudományos Akadémia, a Heraldikai Társaság, ott áll egyháza, melynek hitét lelkiéletének bensőségeiben vallotta s itt áll szülővárosa, — melyhez páratlan hűséggel ragaszkodott, — hogy elszáílott lélekzetét felvegye, őt a maga halhatatlanságába befogadja és minden idők számára megőrizze. Ez ünnep is, mit emlékének most szentelünk, már nem a nagy halottnak, hanem a nagy halhatatlanflak ünnepe. Mert halhatatlannak lenni nem egyéb, mint érdemessé lenni arra, hogy kiragadtassék nevünk azok sorából a milliókéból, akik születnek és meghalnak és elfelejtetnek. Békéscsaba, 1926. december hó. Dr. Korniss Géza. Kefeárút a legolcsóbban % és legjobbat vásárol % Kalina Imre kefekötőmesternél f IV. ker., Bocskai-utca 15. sz. (villanytelep mellett). • E szakmába vágó mindennemű gépkefék jótállás mellett készülnek. Csőtisztitó kefe már 1 pengőért (12 500 K) kapható. A mi jókedvünk állandóan biztosítva van, mert bort mindig a Kisgazdák Szövetkezeténél vásárolunk. Olcsó, de mégis hiuálóan jó, zamatos tisztán kezelt Ungváry László-féle ceglédi borainkban nagy oálasztéh. Eladás na gban és kicsinyben Békéscsabai Kisgazdák Szövetkezete as Unguáry László-féle ceglédi borgazdaság lerakata. Karácsonyi teadélntán Nagyszabású teadélutánt rendez a békéscsabai urihölgyek egy áldozatkész csoportja karácsony másodnapján délután 5 órai kezdettel a Fiume éttermében. A teadélután fővédnöke dr. Berthóty Istvánné, védnökei között ott látjuk a jótékonyság ismert neveit: Lőrinczy Lászlónét, dr. Berényi Antalnét, Sólyomi Lipótné, dr. Donner Lászlónét, Jakabffy Györgynét, Bleier Gyulánét, Jánossy Gyulánét, dr. Vass Vilmosnét, dr. Korniss Gézánét, Zamecsnik Juditot, Ulrich Margitot stb. A jótékonycél ezúttal a cserkészzenekar támogatása, olyan cél tehát, mely minden tekintetben megérdemli a társadalom támogatását. Városunk cserkészzenekara egyben az egész szegedi cserkészke rület első cserkészzenekara is, ugy, hogy nemcsak a fiuk kapnak második kenyeret zenetudásukkal s nemcsak a legértékesebb ifjúsági mozgalomnak: a cserkészetnek népszerűsítését szolgálják, de bizonyos mértékben városunknak is reprezentatív értéket, a társadalmi egyesületeknek pedig feltétlenül hasznos támogatást jelentenek. A zenekar már eddig is bámulatos eredményt ért el. A 10. h. gy. e. kiváló karmestere : szoboszlai Kovács Béla karnagy nemcsak nemes, önzetlen áldozatkészséggel, de mesteri pedagógiával is tanítja a fiukat, ugy hogy egy és fél hónapos tanulás után első előadási darabjukat már kifogástalanul játszák. Bizonyítéka ez annak, hogy ez a fiatal erőkből álló intézmény valóban eredményes munkát végez. Az egyetlen, de a cserkészfiuk számára mindenesetre legnagyobb akadály az, hogy a zenekar kifejlesztése sok sok millióba kerül. A vezetőség súlyos gondjait enyhítik most azok a lelkes áldozatkész urinők, kik a teadélután sikerén fáradoznak. A siker azonban nem maradhat el, mert a teán Békéscsaba legjobb közönsége lesz ott, hogy hozzájáruljon a cserkészzenekar támogatásához önkéntes adományaival. »•*»•• llllllll l««llia« ••••(•••IIHIHIMH MI Mi nem mentünk hóditni Indiákra És messze-messze idegen világba Nem vitt a népünk fényes kulturfáklyát. — Mi csak szivünkből raktunk égő máglyát. Mi nem fedeztünk fel ékes sok csodát, Csak adtuk vitézek, hősök nagy sorát, Csak harcoltunk, haltunk ezer éven át: Hittük, az Isten lelkével lelát! Álltunk vitézül tatár-török hadat: Nyugatért őrtállni volt a feladat I Kelet és nyugat ütközőpontján Védni a kulturát, vérünket ontván! Hogy elpusztulunk: nem féltük a halált! A becsületünk mindig magasan állt I Rabláncot törtünk, zsarnoknak nem türtünk. Messzire zengett ősi harci-kürtünk ... Mi nem mentünk élni idegen földre, Csak vettünk idegent a honi rögre. Csak adtunk neki jó szívvel kenyeret, Táplált a keblünk idegen gyereket . . . Súly voltunk egy birodalom mérlegén S felhők tornyosultak életünk egén : Meggyűlölt bennünket nyugat és kelet S beborult mindenütt a fejünk felett. Zúgott és zengett a dörgő zivatar És hullott és vérzett az árva magyar. Hullott és vérzett! Most bénán, csonkán áll És testébe vág a halál, a halál I — Elosztogattunk bort, vért és kenyeret S most koldustarisznyával népünk mehet I Halált kiált reánk a nyugat és kelet, — De feltámadunk újra, mert szivünk szeret 1 DONNERNÉ HEEGER MARGIT