Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-10-30 / 247. szám

4 Körösvidélc Békéscsaba, 1926. október 28. Nem érdemes november elsején a lakbért emelni Budapest, október 29. Exner Kor­nél nyugalmazott államtitkár kijelen­tette, hogy november 1 én csak az a háztulajdonos emeli a házbért, aki nem ismeri az adótörvényt, mert erre a házbéremelésre kétszeresen ráfizet olyanformán, hogy az adót a felemelt házbér alapján állapítják meg. "Dinamittal robban­tanak fel egy titkos szeszfőzdét Budapest, okt. 29. Londoni jelen­tés szerint az alkohol ellenes rend­őrség az Atlantic Cityben egy titkos szeszfőzdét fedezett fel, amely na­ponkint 1000 liter whisky-t gyártott. A szeszfőzdét a jövő hét valamelyik napján dinamitrobbantással fogják elpusztitani. Megszűnik a belügyminisztérium egyik osztálya Budapest, október 29. A belügy­minisztériumban megszűnik az u. n. trianoni osztály, amely osztályhoz főként az optálási ügyek tartoztak. Ezek az ügyek ma már teljesen összezsugorodtak és a még folya­matban levő ügyek átkerülnek a köz­jogi osztályhoz. A közalkalmazottak vizsgálatot kérnek a lakáskérdésben Budapest, okt. 29. A közszolgá­lati alkalmazottak a népjóléti mi­nisztertől azt kérik, hogy a beérke­zett panaszok alapján ujabb vizsgá­latot rendeljen el a községekben és városokban és szükség esetén állítsa •issza a kötött lakásforgalmat. To­vábbi kívánságuk az, hogy az egyes városokat és községeket a lakás­pénz szempontjából a kormány ve­gyen revízió alá. Tizenkétéves gyilkos Szolnok, okt. 29. Ujkécske mellett egy pusztán négy pásztorfiu kártyá­zott, az ötödik pedig kibicelt nekik. Játék közben Szilágyi István össze­veszett a kibiccel akit egy akácfa­husánggal ugy vágott fejbe, hogy az szörnyethalt. A 12 éves gyilkos el­len a fiatalkorúak bírósága megin­dította az eljárást. Százmillió pengő beruházásra Budapest, okt. 29. Az 1927—28. évben már az összes állami üzemek aktív költségvetéssel fognak dolgozni. Az uj költségvetési évben százmillió pengő jut beruházásokra. A kinai rablók elraboltak egy ameri­kai bankárt London, okt. 29. Sanghaiból szár­mazó jelentések szerint kinai rab­lók elrabolták Rcott amerikai ban­kárt. KasszaSurás Szeged, okt, 29. A munkásbiztositó pénztár föld­szinti helyiségeiben az éjszaka be­törők jártak. Megfúrták a hatalmas Wertheim szekrényt, a remélt milli­árdok helyett azonban csak 18 mil­lió 532 ezer koronát találtak, mert a pénztárba befolyó tetemes össze­geket naponta beadják a bankba. A hajnalban támadt orkánszerü szélvihar megkönnyítette a betörők munkáját, mert minden zajt elnyo­mott. A betörök a pénztár utcára nyíló ablakán át távoztak és sem­miféle nyomot nem hagytak hátra, melyből személyazonosságuk meg­állapítható volna. A nyomozás meg­állapította, hogy a tettesek már na­pokkal ezelőtt a pénztár körül ólál­kodtak. Jauitást, átalakítást Pongráez szües olcsón és pontosan uégez. Szőrmenagyraktár. mmmmmmmo HaflaiaiMBBaBM E UB. A nemzetgyűlés Budapest, október 29. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. A felsőházi javaslat tárgyalása során az első szónok Lukács Qyörgy volt, ki beszédében reflektált Rakov­szky és Rainprecht felszólalásaira. Nem osztja Rainprecht köztársaságra vonatkozó fejtegetéseit, mert a ma­gyar nép mentalitásától 1ávo! áll a köztársasági gondolat. A Bethlen kormány a konszolidáció kormánya, amely visszavezeti az országot a rendes béke útjára. A két kamarás rendszer visszaállítása az anyag jog­folytonossághoz való visszatérést jelenti. Lukács Qyörgy a javaslatot el­fogadja. Drózdy Győző szólal fel ezutáű. • •«••«•• HQIMI pénteki ülése aki hangoztatja, hogy a felsőházat a közvélemény nem kívánja és nem fogadja rokonszenvvel. Hibáztatja a felsőház összetételét, az egyházi mél­tóságokszámának túltengését. Szerinte a felsőház nem egyéb, mint a bohém arisztokrácia uj szórakozóhelye. Ez a javaslat a Habsburgok vissza­csempészését szolgálja. Addig, amíg titkos választás nem lesz, nem lehet felsőházról beszélni. A javaslatot nem fogadja el. Ruppert Rezső a házszabályokhoz kér szót. Tegnap Dabasi Halász Mórral szemben sértő kifejezésekre ragadtatta magát és ezért a nemzet­gyűléstől és a sértettől bocsána­tot kér. Lapunk zártakor a gyűlés még folyik. A do^ánybeváltás időpontja A kincstár részére termelt dohány beváltására kiküldött bizottság Bé­késcsabán január 3 tói február hó 10 ig működik. Az Ev. Leányegyesület reformációi ünnepe Megírtuk már, hogy az Evang. Leányegyesület az eddigi szokáshoz hiven nagyszabású ünnepséget ren­dez a reformáció emlékére október 31-én este 8 órakor a Városi Szín­házban. Közöltük már a műsort is, amelyből kitűnik, hogy ez az elő­adás sem marad mögötte azoknak, amelyekre a legszívesebben gondol vissza a békéscsabai közönség. Az est kiemelkedő mozzanata lesz Duszik Lajosnak, a miskolci evan­gélikus lelkésznek, az evangélikus lelkészi kar egyik legkitűnőbb szó­nokának előadása. Ugyancsak ki­emelkedő szám Venczell Bélának, a m. kir. Operaház világhírű énekesé­nek szereplése, aki a ^Hugenották" cimü operából fog előadni. Venczell Bélát nem kell ismertetnünk. Az ő istenáldotta nagy tehetségét nem egyszer csodálta már városunk kö­zönsége is. Az est látványosságát a Leány­egyesület műkedvelő gárdájának nagyszerű ünnepi játéka biztosítja, akik ez alkalommal egy rendkívül szines, megható bibliai tárgyú szín­darabot adnak elő. Az est többi számai is mind ér­tékesek, szépek, gyönyörködtetők. Az előadás iránt érthetően nagy érdeklődés nyilvánul meg, úgyhogy a Wénich drogériában a jegyek csaknem teljesen elfogytak elővé­telben. Sztambul KLEKNER GYÖZÖ angorai felsőmezőgaz­dasági iskolai szaktanár (Folytatás.) Egy rendőrt temettük. A koporsó (simára gyalult és festett hosszú láda) piros; félholdas zászlóval be­takartan) négy férfi — volt társai — vállán pihent s a koporsón a meghalt fezze feküdt. A koporsó előtt a hodzsa (pap) és a barátok haladtak, utána pedig az ismerő­sök, de asszonyt nem láttam. A me­net elején lévők egyike hosszan, el­nyújtott hangon, panaszosan bu­csuztatatta az elhunytat, de könny sehol. Ők tehát könnyebben viselik Allah akaratát. A nagy temető szélén a ciprusok között már felcsillan a Boszporusz ragyogó tükre, ellentétben e komor félhomállyal s csábítva hívogat, el­űzve a halál közelségén érzett rné­labut. Lementünk a kikötőbe, hogy végig hajókázunk a Eeketetenger e szűk és oly sok háborút látott kapuján. A hajófedélzetén maradok és élvezem az itt állandó széltői hajtatott, pá­radús tengeri levegőt. A parton jobbra-balra feltűnnek a Boszporuszt védő régi bástyák és falak, melye­ken ma fű és fa tenyészik — tö­vében békésen játszadoznak a kö­zeli házak gyermekei. A partok hol közelebb hol távolabbról néznek farkasszemet és néhol alig haladják meg a dunai partok távolságát. Most kezdem csak megérteni a „ke­leti kérdés" kérdés voltát. E szük átjárón végigjutni ellenséges hajó­nak oly féladat, mely talán örökké „kérdés" marad. A háborúk nyomai itt-ott látszanak még, leégett, rombadőlt házsorok, gyárromok mindig visszatérő, képei a múltnak. A tenger a partok meliett néhol oly hirtelen mélyül, hogy a legnagyobb feketetetengeri hajók is közvetlenül köthetnek ki s a viz oly szép tiszta, hogy látni a leejtett kon­zervdoboznak öt-hat méter mélyről is felcsillanó fehérségét. Mindenütt kirándulóhelyek, nyaralótelepek és vannak szanatóriumok is. Beikosig mentünk, ahol megnéztük a volt fő­úri parkot és a falu tengerbenyuló, cölöpökre épített kávéházán vártuk meg a visszatérő hajót. Mikor a kávéházba beléptünk s egy üres asztalkához letelepedtünk, a már bentlévő törökök kerevetjeikről és székeikről felemelkedve, kezüket mellükhöz, szájukhoz és homlokuk­hoz érintve „hos geldiuisz" (örülünk jöttödén) szóval üdvözöltek. Mi per­sze meglepődve álltunk fel s nagyon furc3a látványt nyújthattunk, amint tanácstalanul egymásra nézve végre leültünk. Kávét már tudtunk kérni s miközben azt szürcsölgettük, meg­indult a diskurzus a többiek között s minket is beszerettek volna kap­csolni, de ez sehogysem sikerült. Láttuk, hogy kíváncsiak, milyen nem­zet fiai vagyunk, mert eiőször „ala­many?" (német), majd „rusz?" kér­dést intézték felénk, amire feleszmélve megmondottuk, hogy „madzsar'-ok vagyunk. Erre azután cigarettával kínáltak meg, amit mi viszonoztunk. Mivel én nem dohányzom, már előre betanultam azt a mondókát, hogy „tütün icsmem" (dohányt, vagyis füs­töt nem iszom; a török ugyanis nem „szívja", de „issza" a füstöt), s mikor nagy nekifohászkodással elő­ször mondtam ki e szavakat, nagy mosoiygós helyesléssel bólongattak felém, örülve, hogy ennyit már meg­tanultam nyelvükön. Mikor a hajó feltűnt, kirakva aprópénzünket, a kávés kiválasztotta járandóságát a többi közül s^ az előzőhöz hasonló üdvözlések után hagytuk ott e ked­ves, otthonos kis kávéházat. A sztambuli kikötőbe érve, a to­longásban egy fiatal, 14 évesnek Játszó fiu szólított meg magyarul, Nagyon meglepődve néztük vánnyadt, sápadt arcát s hiányos rongyos ru­háját. Mellénk szegődött és elmondta, hogy már négy éve barangol távol hazánktól a legnagyobb nélkülözések között. Pestmegyei születésű de szülei elhaltak s ő kényszertől és kaland­vágytól űzetve bejárta az egész Föld­közi-tengert és vidékét, mig most egy közelmúlt betegség nyomaival itt volt kénytelen maradni. (Folyt, köv.) BANÁH-'BEHOZATAL ePJElffOHiimsT

Next

/
Oldalképek
Tartalom