Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-10-28 / 245. szám

2 Körösvldék Békéscsaba. 1926. október 28 hogy a mai serdülő nemzedékünk, a jobb jövő Ígérete és reménysége, elveszítsen egy félesztendőt ? Parla­gon hevertesse tehetségét, erejét, szorgalmát, elveszítse életkedvét ? Pedig ki tudja, hány akadna kö­zöttük olyan, akinek éppen ez az egy félesztendő az exísztenciáját, a boldogulását, a jövőjét jelenti. Nem akarjuk védeni a rendbontó­kat. A zavargóknak sem tapsolunk, mert nincs az a politikai meggyőző­dés és nincs az a faji gyűlölet, amelynek lázadnia szabadna a tör­vény szentsége ellen. A miniszter •MHMDMMa Dr. Rubinek István Medgyesegyháza díszpolgára A »Körösvidék< munkatársa irja : Az eleki járáshoz tartozó Medgyes­egyháza község az eleki kerület nép­szerű nemzetgyűlési képviselőjét dísz­polgárává választotta fáradhatatlan munkássága és érdemei elismeré­séül. A diszpolgárságról szóló ok­levelet méltó ünneplés mellett, dísz­közgyűlés keretében f. hó 24-én, vasárnap délelőtt adta át a község képviselőtestülete dr. Rubinek Ist­vánnak. Az ünnepségről az alábbiakban számolunk be : Dr. Rubinek István nemzetgyűlési képviselő pénteken este érkezett Elekre, itt másnap, szombatoa láto­gatást tett ismerőseinél. Elekről va­sárnap reggel kocsin indult s dél­előtt 11 óra tájban érkezett Med­gyesegyházára. Kíséretében Hajdú József járási főszolgabíró, Walthier Gellért bankigazgató, Wittmann György nagybirtokos, Hammer Já­nos földbirtokos és Szótér István polgári iskolai tanár mentek el Medgyesegyházára. Dr. Rubinek István nemzetgyűlési képviselőt és kíséretét Jung Péter községi főjegyző fogadta. azonban fenyegetően beszélt. Biz­tosra vesszük, hogy egyetemeink kapuját nem fogja bezáratni, hiszen érzi. hogy szembe találná magát az országnak azzal a polgári társa­dalmával, amely óriási anyagi erő­megfeszitésekkel küldi gyermekeit a főiskolákra tanulói. A hatalom eszközt ad a rend megteremtésére és bizonyos, hogy ezekkel az eszközökkel a miniszter ugy fog bánni, hogy sérelem ne érje azokat, akik nem hibásak sem a rendbontásban, sem aunak előidé­zésében. A díszközgyűlést, amely 11 óra után tilt Ö3sze, Hajdú József, az eleki járás fószolgabirája nyitotta meg lendületes beszéddel, majd in­dítványozta, hogy a közgyűlés kül­döttség utján hivja meg dr. Rubinek Istvánt a díszpolgári oklevél átvéte­lére s erre az időre az ülést fel­függesztette. A rövid idő múlva megjelent képviselőt a közgyűlés tagjai fölállással s lelkes éljenzéssel fogadták. Hajdú József elnöklő fő­bíró rövid hatásos beszédben üdvö­zölte az uj díszpolgárt. Beszédét azzal kezdte, hogy »minden nemzet önmagát becsüli meg, ha nagyjait megbecsüli* s a díszközgyűlést új­ból megnyitotta. Ekkor dr. Lepény István ügyvéd mondotta el üdvözlő beszédét, mely­ben kiemelte dr. Rubinek István ér­demeit, aki szivén viselte a község érdekeit s ennek méltánylásával Medgyesegyháza díszpolgári oklevél­lel tünteti ki. Dr. Rubinek István nemzetgyűlési képviselő meghatottan köszönte meg a díszoklevelet s az ünneplést. Be­szédében hangsúlyozta, hogy kép­viselői működésében sohasem vezette sem politikai nagyravágyás, sem anyagi érdek, hanem tisztán válasz­tóinak érdekeit tartotta szem előtt s minden törekvése arra irányul, hogy választói szeretetét, megbecsülését GONDOLATOK * * * Temetésen Toltam. Jókedvű, kedves jóbarát volt a halott. Szerette az életet, amelyet az ő jó lelke, derült kedélye valóban széppé tett. Hirtelen halt meg. Egy nappal, sőt néhány órával halála előtt még jókedvűen beszélgetett sok kedves barátjával. Szinte bucsu nélkül hagyott itt özve­gyet, árvát, hivatást, jóbarátot. So­kan voltak a temetésén. Mindenki siratta, igazán, őszintén. És nekem ismét eszembe jutott az örök probléma : Istenem, milyen rövid az életi Sohasem tudjuk, hogy nem járunk-e sírunk küszöbén. Soha­sem tudjuk, hogy mikor kell bucsut vennünk örökre hitvestől, gyermek­től, szülőtől, jóbaráttól, — az élettől. És mégis ennek a szük, rövid kis időnek nagyobb felét azzal töltik az emberek, hogy egymásnak keserűsé­get, bánatot okozzanak. A nekünk kimért néhány nap alatt is ellentéte­ket szitunk, marakodunk, vesze­kedünk. Mennyivel szebb, mennyivel bol­dogabb volna ez a földi vándorlás, ha mindig csak egymás kedvét ke­resnénk, ha nem torzsalkodnánk, ha nem emelgetnénk választófalakat egymás közé, ha szeretnénk egymást abban a rövid életben, amelyet sze­retetre teremtett az Isten I * Fenyeget a kultuszminiszter.»Kény­telen leszek bezáratni a budapesti főiskolákat* — mondotta Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az egyik budapesti napilap munkatársának. Ha az egyetemeket bezárják, annak következményei lesznek, amelyekkel talán nem is számolt a kultusz, miniszter, amikor kijelentését meg­tette. Milyen következménye lenne, ha a miniszter bezáratná a budapesti főiskolákat? Azt akarja a miniszter, Sztambnl KLEKNER GYŐZŐ angorai felsőmezőgaz­dasági iskolai szaktanár (Folytatás.) Órákon keresztül mehet az em­ber utcáról-utcára széltében-hosz­szában, míg nagyjában megnézett mindent. Külön negyedbe sorakoznak a szőnyegárusok, a régiségkereske­dők, a szövet, kézimunkakereskedők, ékszerészek, diszmüárusok stb. stb. Fellelhető itt a legősibb keresz­tény szertartási tárgyaktól a legré­gibb török emlékekig a legszebb barátságban, a drágakövekkel, gyön­gyökkel kirakott damaszkuszi bár­doktól az elefántcsontagyu piszto­lyokig, a régi bizánci áldozó helyek­től a török lófarkas hadijelvényekig minden-minden. A szőnyegfajták ösz­szes változatai képviselve vannak. A perzsa, szmirna, kajszerii, bok­hasa, usaki stb. stb. — régi bolgár és örmény kézimunkák — vizipirák száz színben pompázó virágokkal, fezzek válligérő bojttal, háremi ki­monok s ki tudná felsorolni mindazt, ami óriási értéket képviselve várja itt az idegent. Egy-egy árus asztalnagyságu he­lyen trónol áiui felett, de csodála­tosképen, nincs az a tárgy, amely­nek kérésével zavarba lehetne hozni. Egyik-másik árusnál már tábla dí­szeleg, amely messzire hirdeti, hogy szabottak az árak. Önkéntelenül is el kell mosolyognunk láttán. Itt sza­bott ár, ahol török a kereskedő ? Kifelé jövet már nyugton hagyják az embert, jó emberismeretükkel csak itt-ott fognak még el egyet­egyet, akinél még sejtenek egy kis tartalékot. Utamat a sztambuli nagy tér felé veszem, hogy megnézzem az Ajja­Szofia mecsetet és a tér régi emlé­keit, amelyek egyike-másika már a kereszténység óta nézi az idők vál­tozását. A nagy dzsámi hatalmas és száznál több apróbb kupolája, ki­szögelései, kívülről is érdekes lát­ványt nyújtanak, beiülről azonban bámulatba ejtenek. A falakon maga­san még ott vannak a keresztény freskók emlékei, amelyeket meg­kímélt a változás s mellettük nagy táblákon hirdeti az uj gazdát a „Ko­rán egy-egy idézete. Megcsodálja az ember a hatalmas egytömbü már­ványoszlopokat is, amelyeknek ide­szállitása és felállítása ki tudja hány rabszolgaéletet követelt! A templomból a régi római kor­ban cirkusz porondját képező térre jutunk. Elsőül egy kut tűnik fel gyö nyörü bolthajtásával, márványoszlo­paival és mozaik-berakásával, díszí­tésével. Török és német nyelvű fel­irat tanúskodik amellett, hogy Vilmos német császár látogatásának mara­dandó emlékéül emeltette a törökök­nek. Ezzel felelevenítette azt a régi szultáni szokást, amelyet a zsarnok uralkodók az időnként izzóvá vált néphangulat csillapításául használtak. Mert igen nagybecsű ebben az or­szágban a jó ivóvíz. Továbbmenve, ismét egy oszlop ejt bámulatba. Egy Egyptomból ho­zott obeliszk, amelynek méretei megint önkéntelenül azt a kérdést vetik fel, hogy miként is hozhatták magának kivívja. Hogy célját elérte, azt bizonyítja a díszpolgári oklevél, amelyet köszönettel és hálával fogad. Kijelentette, hogy továbbra is meg­marad azon politikai irányzat mellett, melyet vezére, gróf Bethlen István képvisel. A gondolatokban gazdag s tartal­mas beszédet a jelenlevők lelkese­déssel fogadták s utána felolvasták azt a táviratot, amellyel a díszköz­gyűlés gr Bethlen Istvánt üdvözölte. Az emelkedett hangulatban lefolyt közgyűlés Hajdú József főszolgabíró zárószavaival ért véget. Dr. Rubinek Istvánt, a község uj díszpolgárát, valamint kíséretét Jung Péter, a község népszerű főjegyzője látta vendégül. (7.) ••••••n aniiHi ••••••••naaaaMB •••••••• •••••••A HM HÍREK — Időjárás. A meteorológiai in­tézet jelenti: Szárazabb és csen­desebb idő várható éjjeli faggyal. — Könnyítés a rádióelőfizetők­nek. Budapestről jelentik : A magyar kir. postavezérigazgatóság rendeletet adott ki, amelynek értelmében a rádídelőfizetés a jövőben a lehető legegyszerűbben történik, mégpedig ugy> bogy mindenki a postáját kéz­besítő levélkihordónál fizethet -elő anélkül, hogy el kellene mennie az illetékes postahivatalhoz. — Virágot és gyertyát kérnek a Hősök Temetőjébe. Beálltak a hideg idők, a sírokon elfagytak, elpusztultak a virágok. A halottak közelgő ünnepére feldíszíti a bé­késcsabai Hősök temetőjének a gondnoksága az összes csabai hősi sírokat és koszorút helyez a te­metőben levő szoborra is. Ehez azonban virágok és gyertyák kel­lenek. Kéri tehát a gondnokság a város közönségét, hogy adjanak erre a nemes célra virágot és gyer­tyát akár a Népjóléti Hivatal 7. számú szobájába, akár egyene­sen ki, a Hősök temetőjének a gondnokságához. ide ? Csodálom, de nem értem a reá rovott képeket és jeleket. Előtte egy Delphiből való bronz kigyóoszlop áll, balra emelkedik a Szulejman-mecset, a tér végében még egy oszlop, régi várkövekból összeróva, amelyhez szinte félve közeledek, tartva a min­den pillanatban bekövetkező össze­omlástól. A térhez közel itt-ott apró temetők tűnnek fel, amelyekről nem tudtam, hogyan kerülhettek a város köze­pébe. Megmagyarázták később, hogy egyes családok kertjeikbe temetkez­tek s ezért tarkítja az utcák ház­sorait a faragott kagylójú kutakon kívül itt-ott egy egy vaskerítés, amely mögött fehér márványkövek hirdetik az elmúlást. Igazhivő, valláshü törö­kök nem temetkeznek Európában, hanem haláluk után átvitetik magu­kat az ázsiai parton levő Szkutariba, ahol a hatalmas, beláthatatlan, cipru­szokkal borított temetőbe térnek meg őseikhez. Együtt látogatunk át e temetőbe. Temetési menettel is talál­koztunk. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom