Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-10-03 / 224. szám

Békéscsaba, 1926. október 10. Körösvidék 7 TANÁCSÜLÉS Pénteken délután tartotta a városi tanács dr. Berthóty István polgármester elnöklete alatt ülését, melyen az alábbi ügyeket intézték el: Iparigazolványt kaptak: Székely Jenőné női kalapkészitő, Fabulya János és társai asztalos, Raisz Ferenc vendéglős, Kvasz Mátyás füszer- és vegyeskereskedő. Brúder Ignác és társai vaskereskedői, Diószegi Mátyás autófuvarozási iparra. Vasárnapi nyitvatartási engedélyt kapott Korcsok Mátyás és Lamper János. Épitési engedélyt kaptak : Mokran Pál, Balázs János, Blahut Pál, Zelenák István, Gyebrovszky György, Opauszki Pál, Szekeres György, özv, Zsiros Mihályné. Telekeldarabolási engedélyt kapott Gécs Mátyásné. Benyó Pál és társai és Kiszely Mátyás. A gazdák joga Az utóbbi hónapokban hangok hallatszottak, amelyek hatásköri ellentéteket akartak kiélezni a gazdatársadalom és a kereskedelem között. Tudvalevő, hogy a háborús felfordulás után Magyarország helyzete a külfölddel való viszonylatban lényeges változáson ment keresztül. A volt közös vámterület hét részre szakadt szét, piacainkat elveszítettük s a gazdatársadalom nehezen várta, hogy az arra hivatott kereskedelmi szervek a rájuk váró pionir-munka elvégzésével megteremtsék a magyar mezőgazdasági termények uj kiviteli irányát. Sajnos, ez nem történt meg. Vagy kényelemszeretetből, vagy alkalmazkodni nem tudásból vagy pénzügyi nehézségek folytán a kereskedelem egyre késett hivatásának betöltésével, ami a mezőgazdaságra igen súlyos következményekkel járt. A fentiekből eredő értékesítési válság 1924—25-ben érte el tetőfokát. Ezekben az esztendőkben a DunaTisza közének, Hevesnek, Szabolcsnak a termelő lakossága a legkínosabb helyzetbe jutott, mert nem tudta, hegy a nyakán romló terméssel mit kezdjen és jövedelme nem lévén, hogyan fogja fedezni fokozódó köz- és magánterheit ? Ebben a kényszerhelyzetben nem türt halasztást a gazdatársadalomnak az az elhatározása, hogy a szövetkezés önsegélyének eszközeihez fog nyulai. Kétségtelen, hogy a gazdatársadalomnak ép ugy mint bárki másnak, joga van a szövetkezéshez. Szövetkezik egymással ipar és kereskedelem, gyakran nem is legális. hanem önző gazdasági célokért, amikkel szemben a gazdák szövetkezése a legjogosultabb önsegély és önvédelem jegyét viseli magán. Ezt a mozgalmat egyes gazdasági körök részéről az utóbbi időben koncentrikus támadás kezdi érni. Ezekkel a támadásokkal [szemben az objektivitás könnyen megtalálja az ellenérvet. Előre kell bocsátani, hogy maga a gazdatársadalom az, amely a szövetkezést nem öncélnak, ha • nem csupán eszköznek tekinti, ott, ahol annak szüksége felmerül. Ugyancsak a gazdatársadalom az, amelyet józan mérséklete megóv attól, hogy kisajátítani próbálja a kereskedelem közhasznú tevékenységét. Viszont nagyon természetes, hogy a legutóbbi évek értékesítési katasztrófája után a gazdatársadalom kénytelen volt a szövetkezés segítségéhez nyúlni. A gyakorlatban károsnak bizonyult az a körülmény, hogy pl. a magyar gyümölcskereskedők egész kiviteli törekvésüket csupán a bécsi és a budapesti piacra öszpontositották. A külföldi piacokat meglehetősen elhanyagolták és az árunak egykét értékesítési pontra való tömeges zudulása, árlemorzsolódást, bizonytalanságot és sokszor súlyos károkat vont maga után. E káros gazdasági akadályokkal szemben tenni kellett valamit 1 A szövetkezés vállalta, hogy lerombolja a magyar kivitel útjába gördített akadályokat, felkutatja a távoli vevőket, kitolja a távolsági szállítás határát s megtanítja azokat a csomagolási módokat, amelyek lehetővé tudják tenni a távoli piacoknak károsodás nélkül való elérését. Ez a munka azt lehet mondani fényesen sikerült. A romlandó magyar gyümölcs és főzelék ma már versenyképesen jut el Bécsen tul Boroszlóig és Münchenig I Ha ez meg nem történt volna, a magyar termés értékesítését az idén katasztrófa sújthatta volna. Hiszen egyedül a kecskeméti piacról 900 vagon gyümölcsöt és zöldséget indítottak el, mintegy 18 milliárd korona értékben. És ennek az árutömegnek az úttörője az a harmadfél milliárd forgótőke volt, amit a szövetkezés céljai elérésére kapott kölcsön. Ez a forgótőke egyfelől nivellálta a gazdák javára az árakat, másfelől pedig megteremtette a kereskedelem tőkéjének csatlakozását. Nem volt tehát monopolium, mert hiszen csupán a kecskeméti piac forgalmának lebonyolítása 6 milliárd forgótőkét igényelt. A magántevé kenység tehát kellő érvényesülési térhez jutott. Ami a szövetkezetek állami támogatását illeti, ezt csak akkor lehet kifogásolni, ha a hozott áldozat az eredménnyel nem arányos. Annak idején, a békeidők boldog és biztos konjunktúrájában, az állami iparpártolási akció egyetlen sorozata — Szterényi idejében — több mint 50 millió aranykoronát igényelt. Akkor ezt a horribilis áldozatot, amely természetesen jórészben a gazdák adójából hasitódott ki, agrár oldalról nem kifogásolták. Pedig az így támogatott gyáripar még drágábban is termelt a világpiaci árnál! Nem felel meg tehát az egyenlő mérték elvének, ha a szövetkezetek ügyénél túllépik a jogos bírálat határát. Akkor, amidőn szerte a világpiacon a magyar szövetkezetek úttörő munkája azzal a súlyos váddal találkozik, hogy egyes magyar exportőrök évtizedeken át pancsolt borral, mézzel, hamisított liszttel és számos eféle gazdasági visszaéléssel rontották le a magyar kivitel jó hirét, akkor amidőn a külföld a magyar áru megbízhatóságának bizonyítására az állami márkázás jótállását sürgeti, legalább is szerénytelenség olyan mértékig kifogásolni a szövetkezetek megbízható munkáját, mint az bizonyos oldalról az utóbbi időben divatossá kezd lenni. Békésvármegye népessége A vármegye kiszámított népessége (a központi statisztikai hivalal 1926. április—junius havi kiadványa szerint) 325.508. A kérdéses időben házasságkötések száma összesen 1443, ebből éven alul elhalt 363. 7 éven alul 467, 7 éven felül 976. A népszaporodás 659, vagyis 1000 lélekre esett (egész évre számítva) 7 5, házasságkötés 25 9, élveszületés 17 8 halálozás és 8-1 szaporodás. Fertőző betegségben elhalt az említett időben szamárhurutban 3, roncsolótoroklobban 1, hasihagymázban 3, vérhasban 1, gümőkórban 232, gyermekágyi lázban 2, influenzában 5. A rendezett tanácsú városok és a 10 000 lélekszámnál népesebb községek kiszámított népessége az 1925. év végén : Békéscsaba 46480, Gyula 24734, Békés 29422, Endrőd 15Ö10, Gyoma 12160, Mezőberény 13968, Orosháza 24783, Szarvas 26308, Tótkomlós 10756. •••••BMB •••••••• •••••••• Tagad a sárosdi gyilkosság gyanusiíoiifa Budapest, okt. 2. Székesfehérvári jelentés szerint a sárosdi gyilkossággal gyanúsított Pfigler Ferenc továbbra is tagad és ártatlanságát hangoztatja. Az ügyészségről átvitték a rendőrségre, ahol felmutatták a talált fegyvert, amely a tanuk vallomása szerint az övé volt. Pfigler ezután is hangoztatta, hogy semmi köze sincs a gyilkossághoz. Közben a rendőrség és a csendőrség tovább gyűjti az adatokat ellene, mert feltétlenül hiszik, . hogy Szikszay intézőt ő gyilkolta meg és a bizonyítékok súlya alatt előbb-utóbb megtörik. Kertváros épül Pesten — amerikai pénzzel Budapest, okt. 2. A kormánynak a napokban Kahn, Newyork egyik legelőkelőbb magánbankárja ajánlatot tett arra, hogy a város szebb perifériáin 2000 házból, amelyekben összesen 8000 lakas lesz, kertvárost épít. Az erre szükséges kölcsönt egyrészt maga nyujija, másrészt közvetlenül megszerzi de fenntartja magának azt a jogot, hogy a házbéreket 30 éven keresztül adómentesen szedhesse be. Az üggyel a pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank vezetősége is behatóan foglalkozott és a terv megvalósítását lehetőnek tartják. Budapest ejyiK lesforgalmasabb helyén levő jól jövedelmező gyönyörű suroK bérpalota olcsón, esak kettőezerhatszáz millió koronáért eladó. Megvételhez ezerötszázmillió korona szükséges, a vételár hátralék olcsó kamat mellett kölcsönkép az ingatlanon maradhat. Bővebbet: Központi Iroda Budapest, Muzeum-utca 3. Gyári árban. AutorizáEt képvisejet Iczkovits gépáruház Békéscsaba, Andrássy-ut 48.