Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-08-26 / 192. szám

Körösvltiék pekéscsaba, 1926 augusztus 26 IZZAD ON ? Miért nem használ sueeo láb, kéz és hónai] izzadás elleni szert I Készíti WENICH EiA] OS drogériája Békéscsaba, Szt. Istuán-tér 16. Eperpálinka literenként 50,000 K Seprűpdlinka literenként 55,000 K árban kapható a Békéscsabai Központi Szeszfőzdében. Özv. Vískí Dezsőné II., Tátra-utca 1. szám alatt. Van szerencsém értesíteni a tisztelt közönséget, hogy 29 év óta fennálló bádogos műhelyemben minden e szakmába vágó uj és javitási munkálatokat szakszerű vezetés mellett a legjutánvosabb árakon vállalok. A vállalkozó urak figyelmét felhívom, hogy bádogos munkákra minden esetben forduljanak hozzám ajánlattételre Afflagyar Köztisztviselők Fogyasztási-, Termelő- és Értékesítő Szövetkezet 99. csabai fiókárudája Andrássy-ut 6. szám alatt. Fűszer, csemege és saját gyártmányú hentesáruk. l kg. füstölt kolbász 20,000 K Óborok. Fehér 12,000 K Siller 14,000 K Boezonádi mülép lerakat. Árudánkban mindenki vásárolhat Földhaszonbérlet 1 Csanádapáea határában az özu. Kiss Lászlóné-féle Vilmamajor birtokból 880 (U00 négyszögöles) kishold terület épületekkel egészben uagy 40 holdas parcellákban bérbeadó. Feluilágositás Vilmamajorban (Alföldi Első Gazdasági Uasuti megálló) délelőttönként. Szerződés uasár- és ünnepnapokon délelőtt 7 és 11 óra hözött. Pácoljuk a uetőmaguakat üspulunnal vagy Uspulun porpáccal. Kapható a Békéscsabai Kisgazdák Termeié, Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeiénél. A kendertörési folyó öó 24-én sziktéri telepünkön megkezdjük. Előjegyzéseket felveszünk sziktéri irodánkban Békéscsabai Kisgassdálc Sszőveíkeszete Tudomására hozzuk a nagyérdemű közönségnek, hogy a uilághirü váci püspöki borainkból Békéscsabán Pataky Ferenc Próféta vendéglősnél kizárólagos lerakatot létesítettünk ! Ahol zamatos hegyi fajboraink legolcsóbb napiárban kerülnek forgalomba. Püspöki Uradalmi Bérpince Vác. 82 83 — Persze, a kapálás és a koplalás után jólesik a kisasszonyoknak ez a vakitó pompa és a könnyű, mulatós élet. — De mondja csak kedves Jósé, merre is esik ide az a Fazenda Bueno ? — Talán bizony a senorita Agnesa érdekli magát is ? — Ki az ? — kérdeztem együgyű tájékozatlanságot tettetve, hogy elhárítsam Jósé gyanakvását. — Hát az a magyar leány, akinek a szerepét most Franci játsza. — Ugy ? ... Ágnes ? ... Hát miért nem hozták még vissza ? — Azt mi is szeretnők tudni. Ezek a törzsvendégek már egész vagyonokat fogadtak le arra, hogy melyikük hódítja meg a jégszivü Ágnest, aki minden udvarlást csak három lépésnyiről fogad és már attól félünk, hogy egy szép napon elfogy a jó brazil lovagok türelme, felrúgják a székeket, követelni kezdenek és akkor vége a renoménak, vége az üzletnek, csődöt mond a szemfényvesztés és akkor kitör a szmokingok alól az ős természet, megskalpolnak mindnyájunkat ezek az indiánusba oltott feketék! Franci azért volt már otthon Európában is legutóbb, hogy valami Ágneshez hasonló leányfélét halásszon ki onnan, de nem sikerült. Csak néhány egyszerű földmives családot hozott. — Tyhű, ez igazán komoly hiba. Nehéz állapot. Senki sem tudja, hogy hol van az a makrancos leány ? — Franci tudja. Ő becsavarogta már sokszor az összes fazendákat. Neki kell elmennie most is a leányért, de félünk, hogy amig odajár, addig itthon kitör a veszedelem. Kéthónapos európai utja idején is bizony már szinte a levegőbe röpítettek a törzsvendégek a Senorita Agnesáért. Azzal áltattuk őket, hogy megbetegedett a Senorita, de a második hónap vége felé már annyira elmérgesedett a hangulat, hogy csak alig-alig tarthattuk magunkat. Ennél többet már alig is kérdezhettem volna a jó Jcsétől, aki figyelmes, ügyes lehet a levegőben, de ugy látszik, otromba, mafla lent, a biztos talajon. Éppen bejött a kulcsárnő, karonfogott, egy kamrába vitt, ahol a cég udvari borbélya várt teljes fegyverzetben. Megszépítettek, libériába bujtattak, hogy ne rontsam a konyha képét, mert bizony ugy nem nagyon voltam ablakba való, ahogy az erdőből megszalasztottak. Amikor már a fehér kuktakötényt is megkaptam és ismét visszaindítottak a konyhába, a folyosó sötétes végén szándékosan eltévesztettem az ajtót és kiosontam a kertbe, onnan pedig a partra, megnézni, hogy megjött-e már az öreg. Ott sziszegett egy agavé mögött, mint egy kígyó. A csónakot betolta a part alá ugy, hogy ki sem látszott, de akár vakon is bele lehetett volna ugrani. — Itt van Zelényi. Mindjárt kihozom. — Készen várom — mormogta Ferenc, miközben felgyűrte zubbonyának ujjait és lemérte szemmel a bokor és a csónak közötti távolságot. Gondolom, azt számítgatta, hogy milyen erővel kell lerántania a vendéget. Kész tervvel mentem vissza a konyhába. Ha sikerül, mienk ez a fickó, van kezesünk és megmentjük Ágnest is, ha pedig nem sikerül, magam ugrom a csónokba Ferenccel és bujdosunk tovább, amig ki nem mászunk más uton a kátyúból. Csak hidegvér! — biztatgattam magam, amint a kiszolgáló ablakhoz álltam; Egyik leánynak azonnal ki kellett adnom egy adag vajbansült banánt. Amialatt tálcájára készítettem a csemegét, fontoskodó arccal bizalmas utasítást adtam neki. — Súgja meg kisasszony Franci urnák, hogy Ágnesaról fontos hirrel várja egy küldönc a kert kijáratánál, a folyó partján. Vigyázzon, hogy senki meg ne hallja! A leány elindult s én szorongva figyeltem az elrepített bomba hatását. Caramba*), de pontosan céloztam! A bomba talált. Franci kisasszony egy darabig izgett-mozgott, azután néhány zavaros szót suttogott az öreg Vodacseknek, aki nem tágított mellőle, majd észbontó mosolyt árasztva végig az egész zajongó termen, kecses mozdulatokkal siklott ki a hátulsó ajtón. Én is kisompolyogtam a konyhából, a folyosót valósággal átugrottam, fehér kötőmet zsebregyürtem és mire Franci a megjelölt helyre érkezett, már én álltam előtte glédában, egy melegiben elcsent étlapot nyújtva felé szótlanul. A csel sikerült. Annyira izgatta az igazi Ágnesről szóló *) Az ördögbe ! 6*