Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-08-19 / 187. szám
4 Körösvidélc pekéscsaba, 1926 augusztus 25 SssobafGsiöi munkákat legújabb mintáimmal a legszolidabb árak mellett készitek. Festéküzletemben házifestészethez mindenféle festékanyagok, ecsetek, faliminták stb. kaphatók, ezekhez utasítással is szolgálok. Szikora Mihály szobafestő, Berényi-ut 13. szám Özv. Viskí Dezsőné II., Tátra-utca 1. szám alatt. Van szerencsém értesíteni a tisztelt közönséget, hogy 29 év óta fennáŰó bádogos műhelyemben minden e szakmába vágó uj és javítási munkálatokat szakszerű vezetés mellett a legjutánvosabb árakon vállalok. A vállalkozó urak figyelmét felhívom, hogy bádogos munkákra minden esetben forduljanak hozzám ajánlattételre. Eperpálinka literenként 50,000 K Seprüpdlinka literenként 55,000 K árban kapható a Békéscsabai Központi Szeszfőzdében. IZZAD 0N 7 Miért nem használ sueeo láb, kéz és hónalj izzadás elleni szert I Készíti WENICH LAJOS drogériája Békéscsaba, Szt. Istuán-tér 16. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• • BÉKÉSMEGYEI KERESKEDELMI BANK RT. í\ FESTI MAGYAR. KERESKEDELMI BANK Békéscsaba, Telefon 46 és 82. LEANYINTÉZETE Ferencz József-tér 6. szám alatt Folyósít 35 éves hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönöket 8.8 százalékos annuitás és 88-89 százalékos árfolyam mellett. Elfogad betéteket és nyújt hiteleket a legelőnyösebben. Foglalkozik mindennemű bankári ügyletekkel. 74 volna, amikor ott sírt a fedélközön! Olyan kis szepegő bárányka volt, hogy még a legélesebbszemü patronázsegyleti elnöknőnek is megesett volna a szive rajta. — Hja, ez a mestersége! — Ez több a mesterségnél. Szavamra, művész ez a fickó! — Hiszem, hogy már nem nagyon sokáig! Sándor ébredezett s ugy látszott, hogy már jó időre kíalhatta magát. Felállt, csodálkozva nézett körül a gyér tüzvilágnál és hozzánk indult. Ferenc hunyorgatott és ujját szájára téve intett, hogy hallgassak. Már végefelé jártunk az éjszakának. Meg is éheztünk a sok izgalom és fáradság után. Ferenc elindult mandiokát és banánt keresni. Talált is bőven és gazdag zsákmányát a buri hátára kötve hozta elénk. Mert persze, hogy a buri is régen ott legelészett már körülöttünk. Megtalálta azt a lejárót, amelyiken a hajdani révhez közlekedtek erre az emberek. A mandiokát kifőztük, meg is sütöttük, a banánt is megettük s ehettünk volna még akármennyit, mert volt elég a közelünkben, de húsfélére is vásott a fogunk. Vadásznunk nem nagyon lehetett, mert egyetlen lőfegyverünk a pisztoly volt, amelynek, töltényeivel jól kellett gazdálkodnunk, de meg az alvó erdőt fellármázni sem lett volna hasznos dolog. Csendesebb mesterséghez láttunk tehát. A halászatnak egészen eredeti módját eszeltük ki. Fogtunk egy kis hangyászt, erős iszalaggal ráfüggesztettük egy hosszú karó végére, alá pedig a mérleg serpenyőjéhez hasonlóan függesztettünk fel egy sásból rögtönzött, alig négyzetméternyi hálót, ugy hogy a hangyász lelógó lábai beleértek. Az egész felszerelést ugy tartottuk a folyó fölé, hogy az átlátszóan tiszta viz ellepte a kis hangyász sünt. A ragadozó halak, mint fekete, meg ezüstösen csillogó foltok jelentek meg csakhamar a csalétek körül és pillanatok alatt annyian csimpaszkodtak bele, ahányan hozzáfértek. Egy gyors, ügyes ránditás, a sün felugrott a vizből, a lakmározó halak az alatta függő hálóba pottyantak, amelyből ugyancsak gyors mozdulattal tálaltuk ki őket a partra, még mielőtt visszadobhatták volna magukat a vizbe. Ferenc utmutatása szerint nyárson sütögettük a finom pecsenyefalatokat és mandiokával ettük, ami kenyeret pótol. Amint felkelt a nap, a csónakot kutattuk fel. Vizretettük és örömmel állapítottuk meg, hogy teljesen hasznavehető. Hotel a fehér leányhoz. — Cirkusz Vodacsek. Egy artista halálugrása az örvénybe Sándor egészen meggyógyult. Nem is volt komolyabb baja, mint az, hogy alaposan fejbekólintották. Szerencsére nem tört be a koponyája, csak megdagadt jó cipónyira és ha fájt is még a széjjelrepesztett bőr tájéka, biztosra vehettük, hogy egy-két napon belül munkaképes lesz. Addig „otthon" hagytuk, hogy vigyázzon a tűzhelyre és figyelje a környéket, magam pedig Ferenccel megbeszélésünk szerint csónakbaszálltam és utrakeltem Pirapóra felé azzal az ürüggyel, hogy kikémleljük a vidéket és módot keresünk a további menekülésre. Úgyszólván evezőcsapás nélkül jutottunk el a városig. Csak a kormányzás adott komoly munkát, mert a meglehetősen vad hegyiviz nagyrészt sziklás mederben kanyargott és telve volt örvényekkel, meg zuhogókkal. Ferenc jól ismerte erre a járást, mert — amint mondta, — gyakran vitte le ezen az uton Vándorit, vagy a Zelényi gyereket. — Ez a mi üzletünk! — mutatott rá Ferenc egy kétemeletes, nem egészen modern és nem egészen ragyogó külsejü kőépületre, amelyet sürü kert vett körül három oldalon, mig negyedik fala közvetlenül a part felett emelkedett. Falain nagy táblák hirdették, hogy valóban a keresett helyre érkeztünk: „Szálloda és mulató a fehér leányhoz." Ez tehát a főüzlet, s amit bennebb, az erdő mélyén láttunk, az csak mellékfoglalkozása ennek a hitvány bandának! Megborzadtam attól a gondolattól, hogy a „fehér leány", a mulató cégére, a mi igazi Ágnesünk! Egy magyar leány a kalandorok és fehér leányra éhes fekete földesurak útszéli csárdájában! Habozás nélkül váltam el Ferenctől, aki tüstént visszafordult Sándorhoz azzal, hogy estére eljön ismét ide, érdeklődni az iránt, hogy mit végeztem.
