Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-08-15 / 184. szám
VII. évfolyam 184. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon : 60. —MBKWW—P HII U mJ.mui.ni HM MUlU. JMM független I A Keresztény politikai napilap Falu Szövetség hivatalos lapja Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN I Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám á ra 1000 K Trianon iiikre Még sincs hiába két farka" a cseh oroszlánnak ! A csehek büszkesége a tátottszáju, kétfarku oroszlán címerükben. A tátott száj találóan jellemzi a csehek mérhetetlen falánkságát és étvágyát, amellyel Felvidékünket és a Ruthénföldet bekapták. Hogy megemésztik-e és bele nem pusztulaak-e az óriási lakmározásban, az más kérdés. Az azonban nyilt kérdés volt ez ideig, hogy miért is csóvál egyszerre két farkot a büszke (!) oroszlán? Benes urék most ezt a kérdést is sikeresen megoldották. Tudvalevő és ismeretes Beneséknek belső politikája, mennyire farkat csóvált az ultranacionalista és soviniszta, diktatúrát követelő túlzok előtt, kiknek egyik szónoka viszont „nagy tapintatosan" oly durván megsértette az olasz fascistákat és azok bálványozott vezérét, Mussolinit, hogy Olaszország azóta teljesen félvállról veszi a cseheket és hirhedt szokolünnepségeiken nem is képviseltette magát és minden békitő kísérletet visszautasított. De hát nem hiába van a cseh oroszlánnak második farka. Ezzel most legújabban megkezdte viszont az olaszok előtti émelyítő farkcsóválást. Mussolini, Diaz tábornok és kívülük számos olasz kitűnőség mellét feldekorálták a cseh fehér oroszlánrend jelvényével, hogy ez szimbolizálja hálájukat a mai Csehország megteremtéséért. Dehát csóválhatja hirhedt oroszlánjuk váltig e második farkát, nem kétkedünk abban, hogy Mussolini egészen tisztában van a cseh hálával! A nők nemzetközi békeszövetsége vizsgálóbiztosokat küld ki a kisantant valamennyi államába. Dublinban a Szabadság és Béke Nemzetközi Női Ligája egyhetes kongresszust tartott, amelyen nem kevesebb, mint 26 nemzet asszonyai vettek részt. A liga igen behatóan foglalkozott a kisebbségi kérdéssel és az összes nemzetek kiküldöttei felháborodva keltek ki a kisebbségek elnyomása ellen. A kongresszus nagy szenzációja volt az erdélyi asszonyok memoranduma, amely részletesen ismerteti az erdélyi kisebbségek iskoláinak eltörlését, kulturális intézményének elkobzását és a kisebbségeknek politikai és gazdasági terén való teljes elnyomatását. E memorandum hatása alatt elhatározta a kongresszus, hogy többek között Csehországba, Romániába és Jugoszláviába vizsgálóbiztosokat küld és ezek jelentéseit (jobb hiányában) a Népszövetség plénuma elé fogja terjeszteni. Csak végre egyszer emberelje meg magát a Népszövetség, ami sajnos az eddigi tapasztalatok után vajmi kevéssé várható. Eladó az osztrák császári korona ? Bécs, augusztus 14. Az osztrák legitimisták hetek óta arról beszélnek, hogy az osztrák kormány el akarja adni az osztrák császári koronát, hogy pénzhez jusson. A volt császári kincstári kamara igazgatója megcáfolta ezt a hirt, ennek ellenére a legitimisták továbbra is fenntartják értesülésüket. Annyi bizonyos, hogy a császári korona értéke felbecsülhetetlen. 1602-ben II. Rudolfnak 700.000 birodalmi tallérjába került. A korona csúcsán nagyértékü zafirkő van. Csepelen megkezdték a romok eltakarítását Megnémult a gyár két őre. — A kormányzó meglátogatta a katasztrófa színhelyét Budapest, augusztus 14. Csepelen megindult a munka a romok eltakarítására. Kőművesek, asztalosok és ácsok már javítják a megrongált épületeket. A gyár gépeiben nem nagy a kár. A sebesültek közül ma már csak negyvenen jelentkeztek az orvosnál. Legsúlyosabb annak a két embernek az állapota, akik a robbanáskor a lőportorony mellett teljesítettek szolgálatot. Ezék még nem nyerték vissza beszélőképességüket. A rendőri és katonai vizsgálóbizottság ma ismét kiszállt Csepelre, hogy megállapítsa a robbanás okát. Ma délelőtt negyed 10 órakor Horthy Miklós kormányzó Magasházi szárnysegéd kíséretében autón Csepelre érkezett. A kormányzót a rendőrség és a községi elöljáróság vezetői fogadták és megmutatták neki a gyártelepnek ázt a részét, ahol a legnagyobb a pusztulás. A kormányzó behatóan érdeklődött a lakosságot ért károk felől is. A károsultak anyagi megsegélyezésének ügyét maga Vass József népjóléti miniszter intézi. Budapest, aug. 14. Gratzer Károly, a csepeli lőporgyár egyik osztályvezetője, aki a robbanás alatt nem tartózkodott a gyártelepen, pénteken délelőtt, amikor mindenki a csepeli katasztrófáról beszéli, az egyik villamoson hirtelen rosszul lett és mire a mentők megérkeztek, meghalt. Qratzert valószínűleg szívbaja ölte meg. Gyón, aug. 14. A csepeli robbanás itt, 42 kilométeres távolságban is erős morajjal és viharszerü szélörvényben éreztette hatását. A házak megremegtek, az ajtók és ablakok oly erővel rázkódtak meg, mintha kézzel erősen rázták volna. Fürdői levelek Egy haldokló kikötő Triest, 1926 augusztus 11. »Triest ist todt l< (Triest halott)... mondta a vén csolnakos, amikor motorosán röpítve bennünket a kikötőben, nagy szomorúan mutogatta a sokmilliárdos félbemaradt építkezéseket. Valóban szomorú látvány ezt a hatalmas fejlődésnek indult adriai kikötőt igy látni, a hanyatlás, a haldoklás eltitkolhatatlan dokumentumaival. Ha ott járkál az ember a tengerparton, akkor ebből a pusztulásból keveset lát, mert még mindig impozáns benyomást tesznek a gyönyörű mólók, a hatalmas raktárak (ki látja azt, hogy üresek ?) s a moló mellett pihenő nagy hajók. Az öreg csolnakos azonban elmondja, hogy a háború előtt másként volt. A sok nagy moló kevésnek bizonyult s minduntalan jöttek az uj óriási hajók, hozva egy 50 milliós állam számára a nyersanyagot s öntve magukból a legtarkább közönséget. Az volt az élet! A motorcsolnaknak mindig volt dolga, mert mindennap uj látnivalókat igért Ausztria-Magyarország legnagyobb, Ausztria egyetlen komoly kikötője. Látszik, hogy az öreg nemcsak a »régi jó idők* konvencionális panaszait sírja, hanem mélyen a szivéből, igazán beszél. Arcán ott ül a tehetetlenségnek melankóliája, amely csak akkor változik át valami utálatos, alázatos vigyorgássá, amikor egy olasz finánc-, vagy csendőrmotoros megy el mellettünk s a mi emberünk azt köszönti széles mosollyal Ugy látszik, maga is szégyenli ezt a folytonos képmutatást, mert minduntalan mentegetődzik: »Mit lehet csinálni ?!. . . Náluk van a sok fegyver.* Azután kézzelfogható bizonyságát mutatja a hanyatlásnak. Egymásután két hatalmas aráiyu moló mellett visz el, amelyeknek az építése félbemaradt. Az egyik már majdnem készen van. Jó darabon teljesen felépítették, de az olaszok nem fejezik be a munkát. Nincs rá szükség, Olaszországnak van sok kikötője. Triestre nem költ. A másik helyen sok esztendőnek sisiphusi munkája lett hiábavaló. Hatszáz méter hosszuságban, ötven méter szélességben már feltöltötték a sokhelyt 20 méter mély tengert. Nem folytatják tovább. Csak bolyákat raktak le a kőrakások határainál, amelyek jelzik, hogy ott nem lehet hajózni, mert mesterséges félsziget van épülőben közvetlen a tenger alatt. Igy maradt félben egy 4 kilométer hosszú hullámtörő építése is, amelyet 20 évig építettek, hogy a 25 méteres vizbe gátat húzzanak. Az olaszok lecsökkentették ennek a hatalmas kikötőnek a forgalmát s ma már Triest nagyon jelentéktelen lett világviszonylatban. A hajógyára működik. Sőt most itt gyártják a legmodernebb, motorerőre berendezett óceánjáró hajókat. Az egyik épp itt horgonyoz most a kikötőben, két 18000 tonnás pedig épülőben van. Üzemben van a vasgyár is, de ennek a működése is kisebb jelentőségű lett. Persze mindezt nem látja az, aki átadja magát a gondtalan gyönyörködésnek. Aki nem emlékszik s nem sokat ad a vén csolnakos sopánkodására, az nem tud eltelni a gyönyörűségtől. A szikrázó napfényben csodálatosan szép a tenger. Sötét azúrjából, mélyzöld színéből derülten emelkednek ki a hófehér, meg a sárga és piros vitorlák. És nagyon messziről lehet látni, ha közeledik egy egy nagy gőzös. Ugyanígy vagyunk a várossal is. Ha csak itt járunk a tenger partján, meg a nagy tereken, ahol a szebbnél-szebb paloták egész tömege ejti bámulatba a szemlélőt, ugy érezzük, hogy a világ egyik legboldogabb, legszebb városában vagyunk. Mesés kényelemmel berendezett szállodák, pompás éttermek, cifra kávéházak csalogatják a sokpénzü embereket. A rendkívül széles sétányon s a molókon elegáns hölgyek és urak tömege hullámzik. Nevetgélnek, bókolnak, kedvesen csevegnek. Sok a katonatiszt, a tengerész. Van idegen is elég, de azt mondják, hogy a régi világhoz képest elenyésző az idegenforgalom. Különösen sinylik a németek távolmaradását. De hát ez mind nem látszik. Itt a tengerparton mégis csak minden szép és kacagó. Ha azonban csak pár lépést is teszünk befelé, oda, ahol a régi Triest szük utcái vannak, szinte megdöbben az ember. Valami fojtó, facsaró bűz áramlik ki minden kapualjból, minden lakásból. Dohos, nyir-
