Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-04-04 / 76. szám

Békéscsaba, 1926 április 4. Körösvidék Piros Patina Irta Báné Lajosné A kanyargó Tisza partján, Szeged és Szentes között kedves kis falucs­kában, Mindszenten lakott a falu leggazdagabb embere, az öreg Ke­rekes András egyetlen fiával, az if­jabb Kerekes Andrással. A mindszenti nap aranyos suga­rai tán csak a falu mellett elterülő Pallavicsini őrgróf-féle többezer­holdas uradalomra sütött le ragyo­góbban, mert bizony utána sorrend­ben már a Kerekes András uramék diszes, ezerholdas portája követke­zett ; egyetlen fiu rája a katonasor­ban levő Andris, Kerekes Andris. A magas, vállas, erős, izmos, délceg Kerekes András, akinek fekete gön­dör a haja, fekete a szeme, csalo­gató a bajuszkája, feszes a ruhája, pörge a kalapja és fényes lakk a magasszáru csizmája. Hej! amikor vasárnapokon meg­szakadt a parancsosztogatás a sok­sok béres, számadó és fehércseléd között; ünneplőbe öltözött a két Ke­rekes András, apa és fia és az öreg szeme könnytől csillogott, amint szép szál legény deli fiára nézett I Ilyenkor nagyokat sóhajtott ugy magában be­felé, hej, hej, ha Anyjuk látná 1 De tán látja is ott fenn a csillagos ég­ből, hej, hogy a lelkemre kötötte az ő egyetlen magzatját: „vigyázz reá leiköm édös uram. sohase álld útját boldogságának". S reszkető ajakkal súgta az öreg Kerekes András maga elé : „ó, dehogy is állná, dehogy is állná" ... Messze járt már az Andris fiu arra beljebb a faluban, ahol bőráncu ro­kolyás, pruszlikos leányok szines szalagokkal hosszú szorosra font hajfonatukban, mind, mind a tem­plomba sietnek, hogy templom után a falu piacán összegyűlve, megbe­széljék a vasárnapi táncot. De szépek is a mindszenti lányok I Nem divatos szoknya, bőráncu ro­kolya kell nekik, de selyem a ma­tériája, selyem a pruszlikja, fehér finom csipkéből a kötője s lakkból van a topánja. Amolyan papucsszerü, saroknélkül való, amelybe csak ugy belecsúszik a fehérharisnyás lába a mindszenti lánynak. Mind-mind Kerekes Andrást várjál Szőke és barna, lány és menyecske, szorosabbra húzzák össze a prusz­likot derekukon, hogy karcsúbb, tet­szetősebb legyen Kerekes Andrásnak. De sokan is vetélkednek érte! De hej 1 a Kerekes András szeme mégis csak a falu legszebb lányán akad meg. Amott jön ni 1 Szégyen­lősen, pirulóan, de csak azért, hogy még jobban megvegye az Andris szivét. . . azért pirul ki két orcája „Piros Pannának", legalább is ezt gondolja Andris. Dehogy is tudja ő azt, hogy azért ég lángban a Piros Panna két orcája, mert biz az ő rokolyája nincs selyemből varrva, mert biz az ő kis topánja nincs „lakkból" készítve. Hej, de fáj a szive szegény Piros Pannának, hisz ő a falu legszegényebb lánya. De elmúlik a pir, a szégyenlősség pirja két gömbölyű arcáról, mihelyt Kere­kes Andrást meglátja ... Ni hogy siet Hozzá, ó milyen szeretettel mondja: Adjon Isten Panni lelkem, hogy mint szógál drága egészséged ? Hogy vált javadra az éccakai nyu godalmad ? Nem törte fel egész hé­ten kezedet a sarló ? Liljom derekad nem fáradt-e el a nehéz munka alatt ? Hej Pannikám lelkem, más­ként lesz ezután! Eltelik az a há­rom esztendő s mire visszajövök, fogadom az egy Istenre, Te leszel a feleségem 1 Nó, nó, hogy Te szegény volnál ? Hogy nem illünk mi össze ? Nap a felhős éggel ? Szegény leány gazdag legénnyel? Ha Te nem akarnád, akkor nem ugy volna, de el is bujdosnék én e tájékról, sohse látnál többet 1 Óh istenem, Istenem, örveod az én szivem nagyon, de látja Andris az egész falu irigyel engem. Nézzen csak széjjel, most jönnek a templom­ból s a sok selyem, bársony, szalag és csipke mind-mind a Maga ked­véért került elő, a Kerekes András kedvéért! Az én kedvemért-e Pannikám ? Mit nekem a világ minden kincse, cifrasága, ha Te vagy a leggyönyö­rűbb virágszálom nékem! És mikor kezét is megfogta s ugy mentek végig a széles mindszenti utcán, utánuk néztek a lányok,irigy­kedő pillantással, de legjobban mégis csak a Balogh Böske szive fájhatott, mert sürü, nehéz könnycseppek bugy­gyantak elő szeméből s alig tudott édes szüleihez hazavánszorogni. Faggatták is otthon : „édös lelköm Böském, szomorú virágom, mi epeszti búbánatos szived, miért hervad ifjú szép orcád el, hát kinek nem kellene Balog Böske? — ötszáz hold a földje, magas az ablaka, virágos a kertje ?" „Hiába kell másnak, ha nem kell Kerekes Andrásnak" — zokogta Balog Böske édes jó anyjának . . . De a vasárnapi táncra mégis csak felöltözködött, még szebben, még tetszetősebben, hátha Andris is meg­látja, hátha elfelejti a Piros Panna ragyogó szép szemét ? Táncolt is velők Andris, sorban, illendően, leánnyal és ifjú menyecs­kével, ki is pirult mindnek az arca, ragyogóbb a kedve s ugy fordult­perdült a táncban a sok ringó derék, pihegő szerelmes galamb, feslő ró­zsabimbó ... De most aztán Andris eleget is tett. Ezután már csak Piros REJTVÉNYEK Rejtvényeink helyes megfejtői között értékes könyvet sorsolunk ki. Megfejtési határidő: április hó 7., szerda. Megfejtések és rejtvények a „Körösvidék" szerkesztőségének, Békéscsaba, Szent István-tér 18. küldendők. Keresztrejtvény Beküldte: Rayka Mária t • • 2 2a 3 fl fl 4 5 • • 6 B 7 8 fl fl 9 10 • B fl 11 12 • 12 13 B 14 15 fl B 16 • 15 B 19 fl 17 fl 18 19 • 19 B 20 fl 21 • 22 • 23 • 24 fl 25 fl 26 • • • • • fl fl 28 • 29 |30 , B • B fl fl 31 fl 32 • • I 3 3 34 • 34 fl 35 fl fl 36 • • I 3 7 • 38 fl 39 fl fl 40 • 41 41 • fl B 42 • 43 • • 44 45 fl fl B 46 fl Vízszintes sorok: 1. Nincsnek az ellenkezője. 2. Egy magyar folyó. 3. Helyhatározó szó. 6. Női becéző név. 7. Takarmánynövény. 9. Ártatlan más szóval. 11. A kutya .... 12. A jósziv is ilyen. 14. Megszólítás. 15. Egy betű hijján: nála. 16. Időjelző. 18. A hegy leve. 19. Hidegben mondjuk. 20. Nélkülözhetetlen fűszer. 21. A lovag kedveséért . . . 22. Kedvelt moziszinész. 25. Városnév. 26. Kötőszó. 28. Űrmérték egyik része. 29. Bort mérnek vele. 31. Egy szótaggal kitoldva tenger neve. 33. Vallás rövidítése. 34. Hüvelyes növény. 35. Rag. 37. Két egyforma magánhangzó. 38. Menyasszony. 39. Mindennek indítója. 40. Visszafelé megy. 41. Személynévmás. 42. A „Körösvidék" szerkesztője is ezt teszi. 43. Kérdő szócska. Függőleges sorok: 1. Népfaj. 2. Nemzet. 2.a Ilyen a róka. 3. Egyik elvett folyónk. 5. Gyermekek hivják igy apjukat. 6. Férfinév. 8. Ilyenforma virágzat és ilyen nevü ku­ruc vitéz is van. 10. Olasz névelő. 12. Egy szótag hijján ugyanaz, mint a 12. vízszintes. 13. Férfinév. 15. Iz. 16. Szép virág. 17. Szép virág ez is. 19, A 22. vízszintes egyik szótagja. 21. Egyik minisztérium nevében használt rövidítés. 23. Kitűnő eledel — ha nem mérges. 24. Robban. 30. Ugyanaz, mint a 16. vízszintes. 31. A madár fészket . . . 32. Női név. 34. Női név. 35. Fűszer. 36. A magyar a legelső a világon. 41. . . - magam. 42. Latin személynévmás. 44. Egy betű hijján robbanó lövedék. 45. Határozószó, 44. Ilyen csárda is van. 46. Az „Uj földesúr" egyik alakja. Mult vasárnapi keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes sorok: 1. Guba, 2. erdő, 3. dá, 4. Jókai, 5. ti 6. réz, 7. dob, 8. nem, 9. hab, 10. fon, 11. láb, 12. éti, 13. fér, 14. uj, 15. kuruc, 16#ég, 17. arany, 18. agár. Függőleges sorok: l.Gida,8. Noé, 13. fur, 19. ra, 20. be, 21. Miz, 22. kór, 23. gaz, 24. kép, 25. Mohács, 26. mente, 27. bab, 28. Huba, 29. fa, 30. «r, 31. rug, 32. ág, 33. ugor. Helyesen fejtették meg: Pallai Ilonka, Melczer Sándor, Kraszkó Pál, Csjernyik Lajos, Csjernyiá Bözsike és Irénke, Oszterland Lajos, Gyebnár Pál és Mária, Szlepkó György, Popovits Sanyika és Döfi. Csicsely András, Popovits Miklós, Kocziha Cili, Ko­vács Z. Pál. Boskó Laci, Drienyovszky Mihály, Baráth Irén és László, Tomka Pál, Ada­mik Jolán, Végh Pista, Gécs Ilonka és Jucika, ifj. Malatyinszky András, „Turul", Hankó testvérek, Szabó Bözsike, Gábor és Rózsika, Fercsik János, Budai Lajos, Áchim György, Popovits László, Fabulya Mátyás, Wertheim Margit és Géza, Kolarovszky Mihály, Parti Manya, Miklya Manci és Bandi, Herke László (Szeged), Kállai Ferenc, Darányi Sándor. A helyes megfejtők között Lőrinczy Györgynek ,„A birófalvi harang szava" cirnü értékes müvét sorsoltuk ki, amelyet Leuthe Pál nyert meg. A könyv szerkesztőségünk­ben átvehető. Pannát hivta táncra. Elragadva a szerelemtől és a tánctól, olykor-oly­kor magasra emelte Pannikáját, ha­miskásan leejti a földre .. . hogy újra édesen elfoghassa, karcsú de­rekát megforgassa ötször-hats2or maga körül, eleressze . . . magához rántsa . . . amolyan igazi ősi ma­gyar táncot járva. És a Piros Panna atlaszrokojája mennyi vágyról beszélt Kerekes An­drásnak, ó hogy súgta „tied leszek lelkem, ha a világ irigyel is." Amott meg szegény Balog Böske az ,.egy" tánccal, amit Andris eljárt vele, tövissel a szivében . . , a töb­bit már csak immel-ámmal, alig-alig ropta , . . haza is ment édes szülő­jével, hogy a muskátlis nagy házban vörösre sirja ki két bánatos szemét. És mikor egy szép októberi reg­gelen megszólalt a mindszenti fuvó­banda ... óh hogy szaladtak össze lányok és menyecskék ... ma ruk­kolnak a legények, ma viszik Kere­kes Andrást is, a falu legszebb le­gényét katonának! Minden leány ünneplőbe öltözött, hogy kikísérje párját a vasútállo­másra. Itt is, ott is párok, szerelmes pá­rok . . . hangos, szilaj a jókedv, amolyan sirva-vigadó ! De legjobban mégis csak Kerekes Andrást siratják. Dalolják is a lányok a nótát: „Nincsen párja a faluban Kerekes Andrásnak, Sirtak is a lányok Mikor vitték katonának, Hej, de legjobban siratta, Szeretője Piros Panna, Szeretője Piros Panna". S a pikolás busán, szomorúan fújta bele „szeretője Piros Panna". Piros Panna nem dalolt. Ő csak sirni tudott, fehér keszkenője már egészen elázott. De most abbahagyja! Fölveszi bánatos orcáját, ringó dereka kie­gyenesedik, szerelmes két szeméből kitörli a könnyet, szívesen nyújtja oda Andrisnak a „hazait". „Fogadja el tőle, jó szívvel adja, ő maga sü­tötte . . . lágy fehér cipó . . . borsos kolbász . . . paprikás szalonna . . . „Áldjon Isten Pannikám, visszajövök még . . . enyém leszel a harmadik szüreten, várjál reám addig. Felragyog újra a Piros Panna szeme s ugy mondja : „hogyne várnék Ke­rekes Andrásra, az én szerelmetes Andrisomra", S ott mindenki szemeláttára tüzes, forró csókot adnak egymásnak legény és leány, szerelmük forró zálogát... Látja ezt Balog Böske ... hej de elszorul a szive szegénynek 1 Lassan megindul... Haza se viszi már utja! Kimegy a tiszaparti kis füzeserdőbe... ott a falu alatt... Ott kanyarog mel­lette az ármányos Tisza... És az erdőben hallja a páros madarak csi­csergését . . . látja a fényestollu fá­cánokat, az uraság vadaskertjéből most röppennek elő .. . és azok is mind párosan . . . lehetnek vagy hú­szan, de csak kettő-kettő egy-egy bokron, vagy füzfaágon ! Ó, Istenem, szivére szoritja kezét, ... jaj de sze­rencsétlen ... jaj de boldogtalan .. . mit is ér a sok pénz, a föld ... a magas ház ... a muskátlis nagy ud­var ... ha Andris sohase lesz övé... Még elsirdogál . . . még elbolyong ott a füzeserdő szélén ... s óh Iste­nem oly közel a Tiszához . . . csak egy lépés . . . csak egy csuszamlás ... s a Tisza veszélyes . , . gödrös . . . iramodó . . . kanyargós . .. meg se találnák soha ... óh, hogy vinné az meggyötört, búbánatos szivét tova... tova .. . messze a falutól .. . És vitte . .. vitte . . . messze a falutól, A kis füzeserdőn tul, más­nap a falubeliek találtak rá a homokra kisodort szegény Balog Böskére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom