Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-05-05 / 101. szám

2 Hőrőmvltáék Békéscsaba, 1026 mdjus 5 Riportok a Körösök vidékéről (Ezzel a olmmel rovatot nyitunk, amelybon a Körösök vidéke minden közaógének ögyeit, Hatót ám ór tákolt Ismertetjük.) Bihari falu, amelytől sah város is tanulhatna Égisz Bibar lelliss szeretettel ünnepelte meg Hagy Imre ugrál lelkész félszázados mükidéséneh jibileumát — Mihoi Sándor egyszerű foldmiuesneli, néhai Tisza IstDín gróf meghitt emberének szónoklata — Baltazár püspök is résztvett az Inneplésen Blharugra, május 4. Bizony, ide nagyon kanyargós az ut és nem csodálom, ha sokan van­nak olvasóink között, akik azt sem tudják, hogy hol épült Biharugra. Hiszen szerényen húzódik meg a bihari pusztán, niacs benne gimná­zium, nincs vasútállomása, söt még csak delejesasszonya sincs és mégis méltó arra, hogy nevezetessé, vagy legalább is ismertté váljék, mert derék polgárai amilyen kevesen van­nak, olyan egyetértő, okos észjárású, hazafias lelkületű, nemesen érző, minden jóra, szépre őszinte lelkese­déssel vállalkozó magyarok. Az ugrai határ is Tisza birtok volt. Nem is olyan nagyon régen tagosi­tották. A szomszédos Geszt a hal­hatatlan emlékű Tisza István gróf­nak kedvenc tartózkodási helye volt s a derék ugraiak ma is büszkén őrzik annak a szoros kapcsolatnak a régi jobb időkből megmaradt bol­dog emlékeit, amely őket ezernyi szállal fűzte Nagymagyarország már­tírhalált halt bölcs vezéréhez. Lehet, hogy a geszti nagy halott szelleme jár az ugraiak előtt minden nemes, hazafias, derék munkájukban, amely Ugra nevét messzi környéken foga­lommá, magát Ugrát pedig a leg­nemesebb magyar községek mintá­jává teszi. Ez az Ugra ünnepelte vasárnap méltó lelkesedéssel, bensőséges sze­retettel öreg papját, Nagy Imre re­formátus lelkészt, aki egy félszázad óta pásztorkodik apostoli buzgóság­gal hívei között. A „Kftrösvidék" újság, a Körösök egész vidékének a lapja, osztozik a Körösök vidéke minden községének gondjában, örömében, munkálkodá­sában és ünnepében s ennek a hi­vatásának tett eleget akkor, amikor elfogadta az ugraiak szives meg­hívását, hogy résztvegyen Ugra köz­ség örömünnepében is. Csabáról Vésztón keresztül Kö­rösszakáliig vonaton döcög az em­ber, itt azonban kocsira pattan s a még hátralevő hatkilométeres utat ugy teszi meg Ugráig. Délután 4 órakor indultam el s amig Szakállra értem, sötét este lett. A lovek megfontolt lékésekkel kocogtak a kacskaringós ugrai uton, bele a bihari puszta szivébe. Nap­pal idelátszanak a kéklő váradi he­gyek, sőt tiszta időben maga Vá­rad is. Most csak a szellő fújdogált onnan hidegebben s hunyorogtak arra a csillagok, mint az elrabbloti bércek szomorúan virrasztó pász­tortűzei. A hűvös éjszakából igazi ma­gyaros vendégszeretet melegébe ke­rültem. Törzsöki Vad Lijos cipész­mester uram, a „Körösvidék" lel­kes hive és jóbaratja, majd a Pol­gári Olvasókör, a fél Ugrat kitevő Makai család s az egész község­nek minden érdemes vezetője, akik­nek rövid ottani időzésem alatt szine elé kerülhettem, a legnagyobb szeretettel fogadta a .Körösvidék" közkatonáját. Barátságos hajlékban pihentem ki a közel hétórás döcögés fáradal­mait s amire jó házigazdámmal va­sárnap reggel az ünnepelt lakásá­hoz értem, ott már ax utca földjét is virággal szórták tele hivei s a falu ifjúsága csengő versikékkel kö­szöntötte a 75 éves agg pásztort. A főutca fordulójánál hatalmas dia­dalkapu ékeskedett az érkező püs­pök tiszteletére „Isten hozott' fel­írással, előtte pedig deli leventék álltak sorfalat. Jöttek harsogó zene­szóval a tüzoltok is, majd a vám­őrök, csendőrök, egyesületek, a di­szes vendigsereg, magyarrahás lá­nyok s a község apraja-nagyja. A vendégek sorában Csonkabi­har kiválóságai nagy siámmal gyűl­tek össze. Dr. Kovács Nagy Sán­dor, a kerület nemzetgyűlési kép­viselője, Zih Károly fószolgabiró, Hollósi István és Tatár Géza szolga­birák, Tatár Balázs főigazgató (Sar­kad), Szabó István esperes (Gjszt) Képíró Imre (Sarkad) Fényes Ferenc jegyző (Kötegyán), Bojtor Imre vár­megyei tűzrendészed felügyelő (Oaáni;), Leel Össy Árpád ref. lel­kész (Beregbósíförmény), Csák fő­jegyző és Varga Sándor íanitó (Be­regböszőrméntf), Baji József ref. leikész (Zsadány), Pilisy-Ney Lajos MÁV. főintéző (Budapest), Tóth Irén tanítónő (Sarkad), Juhász Ger­gely s. lelkész (Sarkad) ést ínég számosan (akiknek nevét nem is sikerült egytől-egyig feljegyeznünk), vettek részt Nagy Imre ünneplésé­ben, akik mellett természetesen ott volt Ugra község minden vezetője s számottevő polgára, Leel- össy Já­nos érdemes főjegyzővel együtt. Az ünnepélyt a község egész in­telligenciája rendezte élén egy 14 tagu bizottsággal, melyben dr. Reln~ bach József kőrorvos, Hrabovszky Dániel adóügyi jegyző, id. Rózsa Dániel bíró, Biró István községi gazda, Rózsa Ferenc igasgató, Vö­rösmarty Dániel postamester, tüz­oltófőparancsnok, Geesey Kálmán tanitó, Relchsialer József őrnagy, Makay Sándor, Makay Lajos, a Polgári Olvasókör elnöke, G. Tornyi Sándor, B. Nagy Sándor községi esküdt, Tolvaj Ferenc stb. szorgos­kodtak. Külön említést érdemel Ugra tűz­oltósága, amely Vörösmarty főpa­rancsnok és Rózsa Imre alparancs­nok kiváló vezetésével alig második éve működik, de van már egyen­ruhája, rezesbandája, söt a mult évi vármegyei tüzoltóversenyen első dijat is nyert. Ugyanigy külön dicséretet érdemelnek Makai Jinos levente­egyesflleti elnök ügyes, bátornézésü leventéi, akik B. Nagy Sándor oktató (községi esküdt) vezetésével vonul­tak ki s mindannyian fegyelmezett, lelkes, igazán mintaszerű leventés magatartásukkal tettek tanúbizony­ságot arról a kiváló szellemről, amelyben Mak i János elnök neveli, irányítja őket. Baltazár püspök érkezése Kiss Ferenc szép szál, csinos, délceg magyar, a Polgári Olvasókör alelnöke ugy 8 óra táján sarkantyúba kapta táncoló lovát s a festőien szép, patyolatruhás lovasbandérium­mal elvágtatott Lakatospeterdig az érkező Baltazár Dezső püspök elé, akiért dr. Rózsa Dániel községi biró i és Tóth Sándor kurátor a határban levő szőlőskertig ment el kocsival. Kilenc felé járt, amikor porfel­hőcske kerekedett a falu szélén, amelyből a daliás bandérium vág­1 tátott elő. A tüzoltóbanda rázendített j a Rákóczi-indulóra és berobogott a | püspök is. Hintója már tele volt \ gyöngyvirággal. Zugó éljenzés kö­szöntötte a magas vendéget, id. Rózsa Dániel biró a község nevé­ben üdvözölte, egy szötzke kis ma­gyar leányka (Rózsa Ilona) pedig nagyon ügyesen, bátran elmondott szép üdvözlő szavak kíséretében csokrot adott át a püspöknek, aki szeretetteljes szavakkal köszönte meg az üdvözléseket. Hálaadó istentisztelet A fehérremeszelt egyszerű temp­lomba besütött a mindent beara­nyozó májusi nap, az ablakokon pompázó vadgesztenyék és orgonák virága mosolygott be, a padsorok pedig zsúfolásig megteltek áhítatos hívekkel, akik hálaadó istentiszteletre gyűltek össze. Felcsendült buzgón, szivbölfakadón a diciéret, majd Nagy Imre, az öreg lelkipásztor a szószékre ment, reszkető kézzel la­pozta fel imádságos könyvét, meg­hatóan szép imát mondott, amely­nek hallgatása közben egymásután nedvesedtek meg a szemek és köny­nyeztek férfiak és nők egyformán. A lelkeket Istenhez emelő áhítat csendjébe megragadó erővel búgott bele Leel-Össy Árpádnak, a bereg­böszörményiek gyönyörühangu lelké­szének Istent dicsérő éneke. Baltazár püspök lépett ezután a szószékre és nagy lelki gyönyörű­séggel hallgatott szép prédikációban mutatta be a magyar Bálámokat, a Nagy Imréket, akik az élet minden megejtő kísértésének ellenállnak, a földnek minden kincsét megvetik, hogy életük végéig megmaradjanak az Ur egyszerű szolgáinak. A híveket megáldotta a püspök í s az istentisztelet után a presbitérium díszközgyűlését nyitotta meg Isten nevében ugyanott, a templom falai között. A kormányzó kitüntetése, a község és a hivek hálája Baltazár püspök a magyar egye­temes református egyház nevében üdvözölte Nagy Imrét, a presbitériu­mot és az egész gyülekezetet, akik­nek mindnyájára Isten áldását kérte. Dr. Kovács Nagy Sándor nemzet­gyűlési képviselő az ünnepelt kiváló érdemeit méltató szép szavakkal nyúj­totta át, illetőleg tűzte fel az öreg lelkész mellére nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó legmaga­sabb kitüntetését s tolmácsolta a kormány üdvözlését is. Szabó István esperes a csonka nagyszalontai re­formátus egyházmegye, Zih Károly főszolgabíró járása, Domokos Gyula gyógyszerész a község közönsége nevében üdvözölte szép beszédben. Id. Rózsa Dániel biró a község képviselőtestületének azt a határoza­tát közölte, amely szerint a község legelső díszpolgárává választotta ün­nepelt, érdemes lelkészét s az erről szóló díszoklevelet nyújtotta át. A következő percekben csendes álmélkodás futott végig a padsoro­kon. Őszhaju, hatelemis egyszerű földmives ember állott elő, Makay Sándor bátyánk, aki az egész Ugra és környéke népének lelkébe fénye­sen bevilágító alábbi beszédet mondta el tökéletes szónoki készséggel: „Igen tisztelt Dirzgyülésl E mai napi diszgyülés tárgyához tartozó beszedem bevezetőrészéűl vá­lasztottam Pál apostolnak Tksssaló­nikabeliekhez irt első levele 5. r. 12. és 13. verseiből a következőket: „Akik munkálkodnak köztetek és néktek elöttetekjárók az Úrban és intenek titeket, azokat felette igen sxerelme­teseknek tartsátok az ő munkájukért." íme t. diszgyülés I Az apostol ezen szavaiból világosan megállapítható, hogy a lelkipásztorokat, különösen pedig a maga lelkipásztorát minden jó keresztyénnek szeretni kell. Hogy mi,. Biharugra közsség pol­gárai az apóitól ezen intését ugy a mullban, valamint a jelenben is tel­jesítettük, annak fényes bizonyítéka az, hogy mi szellemi munkásaink, tisztviselőink előtt ez alkalommal harmadízben hajtjuk meg a tisztelet, szeretet és megbecsülés zászlaját; igen, harmadízben s ez alkalommai a mi ünnepelt nagytiszteletü urunk kiváló érdemei előtt. Hiszen ha csak futólagosan is visszatekintünk 50 éves lelkészi mű­ködésére, bizonyára megállapíthatjuk, hogy az nemcsak hosszú, de súlyos is volt. Súlyos volt azért, mert tör­hetetlen akarattal, a szenvedések kö­zepette — melyben családi gyásza miatt bö része volt — csüggedést nem ösmerő lelki munkássággal hi­vei megelégedésére töltötte be lel­készi hivatását. Meg kell említenem, hogy ezen hosszú 50 évből két évet a sarkadi református egyháznál mint segéd­lelkész töltött el, 48 évet pedig a mi református egyházunknál. Ezen idő alatt nemcsak a mi egyházunkat, de egyházmegyénket is mint tisztviselő híven szolgálta, ahol 38 évig mint tanácsbiró, 15 évig mint egyházme­gyei pénztárnok működött. Tiszteletünk, szereretetünk fényes bizonyítéka e mai, az ö tiszteletére rendezett jubileumi ünnepély, vala­mint a községi elöljáróság és köz­ségi képviselőtestület által egyhan­gúlag kimondott díszpolgárrá való megválasztás. Ugyancsak fényes bi­zonyítéka tiszteletinknek és szerete­tünknek a község és az egyház által emlékérdemül készíttetett ezen ezüst­serleg, melyet ezen ünnepélyes alka­lommal ugy a mag'.m, valamint polgártársaim nevében rövid, de szív­ből fakadó üdvözletem mellett nyúj­tok át a mi ünnepelt nagytiszteletü urunknak, hogy ezen serleget mint kiveinek s„ polgártársainak szeretete zálogát fogadja tőlünk méltóan. És mi tovabbra is változatlanul megmaradó szeretetünkről biztosítva, kívánjuk, hogy ezen hosszú 50 éves lelkészi pálya megfutása után a hiven teljesített kötelesség tudatától kisérve, jutalmazza meg az Ég hosszú élettel s boldog megelégedéssel 1" Ezekkel a szavakkal átnyújtotta a díszes müvü ezüstserleget, amelyet az ünnepelt a többi kitüntetésekkel és üdvözlésekkel együtt megille­tődve fogadolt és köszönt meg. A püspök indítványára a dísz­közgyűlés egész lefolyását s különö­sen is azt, hogy az ország Kor­mányzó ura is magas kitüntetéssel gondolt a község érdemes lelkészére, jegyzőkönyvbe iktatták. A Himnusz együttes eléneklése volt méltó befejezése a gyűlésnek. Tisza István gróf ugrai barátja Az ünnepség után érdeklődtem Makay Sándor iránt, aki mellén Fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom