Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám
1926-06-06 / 126. szám
Békéscsaba, 1926 junius 6. Körösvidélc 5 Két galamb Két galamb játszott, búgott fenn nyárfa dus, zöld lombja között, mi sétáltunk az uton lenn s szivünkbe öröm költözött. Nap a fényét vigan szórta, hívott az árnyék, a pázsit. Lég a földet csókkal fonta és te szóltál: „de csodás itt." Lomb altató nótát zsongott .Boldog vagyok" — súgta ajkad, én feledtem minden gondot, forró szájjal csüngtem rajtad. A nyár tüze égett bennünk, — faluba lenn szólt a harang — s a boldogságtól felettünk kacagott a két vadgalamb. OROSZ IVÁN Vadászat a Hora-Abjata tónál — Afrikai levél — A legtöbb utazó, vadász, ki pár hónapra jön Abessziniába, könyvet ir a csodás és rejtelmes országról s többek között kijelenti, hogy Abessziniába nem érdemes jönni, mert itt egyáltalán nincsen vad. Pedig csak venne magának az illető több időt és fáradságot, akkor csakhamar meggyőződhetne az ellenkezőjéről. Hivatalos kimutatás szerint a legutóbbi másfél esztendő alatt egy itteni cég több mint 10.000 (tizezer) leopárdbőrt szállított Amerikába. De azért — hál 1 Istennek — mégsem bírta kiirtani a vérszomjas, kegyetlen és kapzsi ember e jámbor fenevadakat. Mert rendesen olyan helyen húzódnak meg, hol napi járásokra nincsen viz és nagyon lázas a vidék. Ilyen hely többek között Hora-Abjata tó környéke, mely vagy 60 kmnyire van W. Z. farmjától, ahová a kirándulást terveztük. E tó vize keserü-sós, ember nem birja inni, de az állatok igen. Megérkezésünk utáni napon rendbe hoztuk az autót és felpakoltuk a legszükségesebb dolgokat: Benzint, vizet, sátrat, konzerveket és néhány üveg italt. Másnap aztán a szolgám, meg egy bennszülött kíséretében, ki ismeri a környéket, neki vágtunk az ismeretlen útnak. Korán reggel, még sötétben indultunk. Alighogy világosodni kezdett, szolgám máris észrevett valamit és súgja, hogy álljunk meg. Mi? Hol? — kérdem tőle. Mire ő a tőlünk alig 20 méternyire levő nagy fatörzsre mutat és mondja: Medafiel (őznél valamivel kisebb antilop). Hiába erőltettem szemem, mégsem bírtam kivenni semmit. Azt hittem tévedett a szolgám, mikor hirtelen kiugrik a két antilop. Az egyiket leszedtem, a másikat azonban szépen eltoltam. Erős kis bakkocska volt, fejét levágtam, aztán tovább mentünk. Nemsokára, pár száz lépésnyire tőlünk, észreveszek egy csapat gazellát. Miután távcsövemmel kikerestem a legjobb, bakot, igyekeztem őt belopni. Ép egy termitadomb mögött állt s igy nem volt nehéz megközelíteni, de annál nehezebb volt a lövés. Ha alacsonyan lövök, akkor a termita-dombot találom, ha pedig magasan, akkor valószínűleg elviszi a lövést. Vagy 150 lépésnyiről állva, szabad kézből lövök. A bak sebzés nélkül elgaloppozik, utána az egész csapat. Követni nem akartam, nehogy sok időt veszítsek, azért bosszúsan visszafordultam. Előbb azonban megnéztem a dombot, vagy 3 centivel mélyebb volt a lövés a domb tetejénél, de ez ép elég volt ahhoz, hogy a golyót eltérítse irányából. E balsiker után elhatároztam, hogy amig nem jövünk valami jó helyre, addig nem lövök. Egyenesen a víznek tartottunk, hátha még egyeikésett vízilovat találunk a parton. De bizony a vizilovak már régen bent lubickoltak a tó közepe táján. Ahogy a part mentén mentünk, minduntalan délibáb kacérkodott velünk. Sokszor láttam már a megszokott tóparli képet, de mindig ujabb és ujabb örömet szerez az ezernyi pelikán meg flamingó látása. Néhány száz méternyire e madaraktól állt néhány marabu, meszsziről is könnyű volt őket megismerni a tipikus és komikus alakjukról. Egész nyugodtan fogadtak, de mikor 80 méternyire lehettünk, elkezdtek mozgolódni. Hamar kiválasztottam és kilőttem a legszebbiket. De csak szárnyát törtem, mire szegény madár menekülni próbált, hanem az autóval nem birta a versenyt. Teste ott vonaglott, mialatt mi a levágott gyönyörű farktollát csodáltuk. Körülbelül egy óra hosszat mentünk még a part mentén, aztán bekanyarodtunk egy sürü bozótos, akácos helyre, hol néhány antilopot láttunk legelészni. Feléjük menve ujabb és ujabb antilop meg gazellacsapatokat fedeztünk fel. Rövid tanácskozás után elhatároztuk, hogy itt megállapodunk. Kikerestük a légnagyobb fát, mely majd tájékozódásul szolgáljon nekünk s felütöttük a sátrat alatta. Magamhoz véve 8'2 kaliberű MannlicherSchönauer-emet, elindultam vadászatra szolgám kíséretében, ki a serétes fegyveremet, fényképező gépet, patronokat meg a késeket hozta utánam. Pár perc múlva már válogattam a Hartebust-ekben (szarvas nagyságú antilop) s kiválasztottam egy szép sötét öregbikát. Kissé nagynak találtam a távolságot, azért egy kis bokrot használva fedezetül, igyekeztem megközelíteni, ami nagyszerűen sikerült is. Remekül állt, egész oldalát mutatta felém. Amint célba veszem, szivem kezd hevesen dobogni... Egy pillanatig vártam, amig leküzdöm a kis izgatottságot, aztán újból célba veszem a még mindig nyugodtan álló állatot s megnyomom a ravaszt. Tisztán hallom a golyó becsapódását, de a bika még állt, majd pár lépés után megtántorodott s összerogyott. Azonnal lefotografáltam, hogy szolgám hozzákezdhessen a nyuzáshoz. Nagy örömmel nézegettem, nézegettem szarvainak hosszúságát, vastagságát stb. Talán egy óráig is elgyönyörködtem volna e szép látványban, ha a szolgám nem figyelmeztet a minket bámuló két Hartebeestre. Az egyik bika, hogy jobban lásson, (megjegyzem, roppant kíváncsiak ezek az antilopok, sokszor, ha az ember négykézláb mászik, egész közel jönnek bámulni a csodát — vesztükre), két első lábát kis fermita dombra téve, teljesen szembe fordulva velünk, figyelt minket. Hamar lekaptafri fegyverem s az előbb lelőtt bikát támasztékul használva, szügyön lőttem a kíváncsiskodót. A lövés után pár lépést tett meg, aztán térdre rogyott, kis idő múlva feltápászkodott, de látszott rajta, hogy ereje kezdi elhagyni. Nyugodtan, de azért óvatosan, készen tartott fegyverrel követtem, nehogy véletlenül megugorjon. Vagy 20—25 méternyire az első összeeséstől újból térdre rogyik, hiába erőlködött, többé nem birt lábra állni. Mire hozzáértem, utolsókat hörgött. A lövésekre előkerült néhány benszülött, akik, miután jóllaktak a gőzölgő hússal, a sátorba vitték a trófeákat. Magam még széjjelnéztem a környéken és lőttem még egy Hartebust tehenet meg egy gazellát. Mikor már közel jártam a nagy fához, mely alatt táboroztunk, lihegve jön egy galla és újságolja, hogy az egyik Hartebust maradványa mellett látott egy nagy leopárdot. Sietve mentünk a jelzett helyre, meg is találtuk a nyomokat, de e leopárdot nem bírtuk utóiérni s mivel közben besötétedett, siettünk vissa a fáborka. Barátaim nagy örömmel és vacsorával fogadtak. Sokáig elbeszélgettünk a tüz mellett, aztán nyugovóra tértünk. Másnap reggel lőttem még egy antilopot meg egy gazellát, aztán felszedve a sátorfánkat, továbbálltunk. Útközben még egy gyönyörű, a legszebb gazellát lőttem az autóról, ezt egészben felpakoltuk s vittük a farmra. Nagyon szerettem volna még egy-két napot a Hora-Abjátánál tölteni meg egy más helyre menni, hová a gallák hívtak, hol — szerintük — annyi a leopárd, mint a fűszál. De legnagyobb sajnálatomra, félbe kellett szakitanom kirándulásomat, mert mindenfelé nagyon erősen esett s mivel attól lehelett tartani, hogy nem tudunk átkelni a folyókon, kénytelen voltam visszatérn) Addis-Abebába. Gajdács Mátyás. Apolló Mozgó Vasárnap 7 és 9 órakor S. CHAPLIN főszereplésével Charley nénje a bohózatok királya 8 felv. (a budapesti Ufa-szinház megnyitó műsora). SZAKADATLAN KACAGÁS! SZAL ON-HUM OR 1 ÓRIÁSI PUBLIKUM-SIKER! Kedden-szerdán HARRY LIEDTKE főszereplésével Főhadnagy Úr a feleségem... a legmulatságosabb kaszárnya-história (Az idei évad egyik legnagyobb slágere). Csak 16 éven felülieknek! Eredeti STEYER kerékpárok, valódi német és francia karikahajós-centralbobbin családi és ipari varrógépek, kenőanyagok és műszaki eikkek, eredeti „PIRELLI" autógumik, legelőnyösebb beszerzési forrása a MOTOR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Békéscsaba. Szent Istuán tér 20.
