Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-04-21 / 90. szám

Békéscsaba, 1926 április 21. WOO ti Szerda VII. évfolyam 90. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 6a fű&U&tlan kmraanttény z ctttlkml mapMsp . Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerfeesztő MIQEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes;szám ár»;i000 K földet a népnek! (¥. Gy dr.) Mintha eit a jelszót már hallottuk volna valamikor. A temetővirágos forradalom után, ama bizonyos szomorúan emlékezetes és még ma is sírjától való visszakisér­téssel fenyegető október után eresz­tette világgá ezt a jelszót az a Buza Barna, aki sakktáblákra akarta fel­osztani az országot a keleti Svájc rögeszméjétől fertőzött Jászi Oszkár és ennek hü fegyvertársa, Szende Pál segítségével. „Földet a népnek I" Plakátokon hirdették, plakátokon ígérgették, hogy mindenki kap földet, aki elmegy vasutat őrizni, segit a rendet fenn­tartani stb. Láttuk, hogy mi lett ezekből az Ígéretekből. Kun Béláék örült rémuralma és a nép nagy tö­megeinek siralmas, még ma is tartó nyomorúsága 1 A föld a földmivesnek való. Éppen ugy, mint ahogyan a beretva a bor­bély, a kalapács pedig a kovács kezébe illik. Megköszönné az em­beriség, ha a kovácsok kezdenének beretválni, a lótársadalom pedig ré­mülten menekülne, ha a borbélyok kezdenének patkolni. Szerencsére idővel elnémult ez a jelszó. Azok a nem földmivelők és nem szakemberek, akiket a kon­junktúra földhöz juttatott, ennek le­tűntével egymásután buktak meg és szomorú példájukkal pecsételték meg azt az igazságot, hogy a földmive­léshez nem elég a föld, ahoz szak­értelem is kell, a föld tehát csak a földmivesek kezébe való. Azt hittük, hogy a kijózanodás végleges. Azonban azt kell tapasz­talnunk, hogy még mindig akadnak egyes emberek, akik a tisztviselő­kérdést is földek adományozásával vélik megoldani. Emberek, akik az íróasztal mellett szülik az ideákat, ismét olyan tervekkel lépnek fel, hogy alakítson az állam B) listás tisztviselőkből termelőszövetkezete­ket, helyezzen ezek élére szakértő vezetőket és ezek akkor szépen fog­nak boldogulni, a tisztviselőkérdes pedig megoldást nyer. Arra volnánk kíváncsiak, hogy ki fog ezekben a termelőszövetkezetek­ben dolgozni? Bérmunkásra, cse­lédre nincs pénze a B) listás tiszt­viselőnek, ő maga pedig sem nem érti, sem fizikailag nem bírja a mező­gazdasági munkát, mert erre gyerek­kortól kezdve kell edződni. A legszerencsétlenebb gondolat tehát visszatérni Buza Barna elcsé­pelt jelszavához, mert az semmi mást nem eredményezne, mint jobb sorsra érdemes emberek tömeges csődjét aláírtál! a lengpl-oláh Katonai szerződést Varsó, április 20. A lengyel-román szerződést tegnap Varsóban hivatalosan közzétet­ték. A szerződést hamarosan ratifikálják. A ratifikációs okmányokat Var­sóban fogják kicserélni. Pallavicini őrgróf ujabb vádakat zudit a Kormány fejére Míg mindig a franUiomisitás! ­Budapest, április 20. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A költségvetés vitájában az első szónok Schandl Károly, aki be­szédében kijelenti, hogy Csongrádon elmondott szavaiért vállalja a fele­lősséget. A demokratikus blokk már­cius 2-án felolvasott deklarációja til­takozik az ellen, hogy Bethlen István gróf kormánya képviselje az országot Genfben és a miniszterelnököt sem bent, sem kint bizalomra méltónak nem tartja. Ezt a deklarációt nem lehet másképpen magyarázni, mint felhívásnak a Genfben összeülő kül­földi kormányokhoz arra, hogy von­ják meg bizalmukat Magyarország mi­niszterelnökétől. Hangsúlyozza, hogy a magyar kormánytól a bizalom meg­vonása tisztán az ország alkotmányos tényezőire tartozik, tehát a kormány­zóra és a nemzetgyűlésre. Minden olyan felhívás tehát, amely külföldre irányul, nem egyéb, mint felhívás az ország belügyeibe való beavatkozásra. Az ország pártatlan közvélemé­nyére bízza azt, hogy ilyen felhívás magyar képviselővel összeegyeztet­hető- e. Kijelenti még, hogy szavait csak a demokrata blokkra értette és a költségvetést elfogadja. Ezután Pallavicini György őrgróf szólalt fel. Kijelentette, hogy csupán a frankügyrői fog beszélni. Ez kö­telessége, mert a kormány megta­gadta tőle azt a módot, amelyet ö a legigazságosabbnak tartott arra nézve, hogy a kormány elltn emelt vádjai tisztázódjanak. Kényszeritet­ték arra, hogy mint tanú jelenjék meg a vizsgálóbíró előtt és igy kénytelen volt hivatkozni sok olyan személyre, akikre egyébként nem hivatkozott volna. Ezt sajnálja, de kényszerhelyzetben volt. A kormány ellen emelt vádjait részint logikai következtetésekre, részint vallomá­sokra alapítja. Már 1921-ben mon­dotta, hogy a kormány részes a szokolhamisitásban. A kormánynak tudnia kellett arról, hogy a cseh hatóságok Nádosyt már a szokol­vihur i neizctgyilis keddi ülésú hamisításban gyanúsították, mégis a miniszterelnök Nádosyt bizta meg a frankügy kivizsgálásával. Rába szerint a miniszterelnök szintén tu­dott a dologról, ugyancsak Rába vallotta, hogy az ö jelenlétében Ná­dosy azt mondotta Jankovichnak, hogy Kánya előtt mindent őszintén elbeszélhet. Ezekből szerinte olyan logikai közétkeztetések vonhatók le, ame­lyek elegendők erra, hogy a mi­niszterelnök szerepét alapos gya­núba burkolják. Ő érintkezést ke­resett Vass József helyettes minisz­terelnökkel és találkozott is vele Jankovich Bésán Endre társaságá­ban. Vass előtt ezt a meggyőző­dését fejezte ki, hogy a többségnek uj kormányt kell alakítania és töb­bek között megkérdezte Vasst, hogy mit tud a frankügyről. Vass azt fe­lelte, hogy őt esek január elsején informálták. Ez a körülmény szin­tén megerősítette benne azt a gya­nút, hogy a kormány kompromit­tálva van a frankügyben. Ez sze­rinte azt bizonyítja, hogy a minisz­terelnök nem merte megbízni Vasst, hogy helyette ebben az ügyben in­tézkedjék. Pallavicini folytatja: Áttérve a szokolhamisitásra azt állítja, hogy Rakovszky Ivánt, aki akkor sem miniszter, sem képviselő nem volt, bízták meg azzal, hogy a hamis 500 szokolosokat a Felvidéken érté­kesítse. Pallavicininek erre a kijelenté­sére óriási vihar keletkezett, Pfuj 1 pfuj 1 hagyja el a helyét 1 — kiáltják az ellenzéki padsorok­ból a belügyminiszter felé. Rakovszky Iván magából kikel­ten kiáltja Pallavicini felé: Közön­séges hazugsági Nagy zaj. Pallavicini: Rakovszky ezen ha­tározatnak nem tett eleget. Rakovszky: Mert nem is kaptam ilyen megbízást. Hoyos Miksa: Csupán mese az egész 1 Pallavicini: Kásöbb Rakovszky Iván azt az ajánlatot tette, hogy mi­vel az 500 szokolosok nem helyez­hetők el, 50 szokolosokat kellene hamisítani. Rakovszky Iván: Tisztára rága­lom I Hajós Kálmán : Beszélni könnyű. Jöjjön elő a bizonyítékokkal 1 Pallavicini: Később, mikor Ra­kovszky belügyminiszter lett, telje­sen visszavonult a szokolhamisitás­tól. Állításaimat tanukkal fogom bi­zonyítani, amennyiben megindítják ellenem a rágalmazási pert. Hajós: Tényállításokkal jöjjön I Pallavicini: Tényállításokkal és tanubizonyitékokkal nem lehet itt a házban előállani. Rakovszky Iván: Közönséges rabu­lisztika! (Folyton fokozódó nagy zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy súlyos vádjait bizonyítsa itt a Ház nyílt színén, amennyiben ezt nem tenné, kénytelen lennék a képviselő ur ellen a házszabályok értelmében eljárni. Az elnöki enunciációt a baloldal nagy zajjal fogadja. Huszár Károly a padot verve kiáltja Pallavicini felé: Tessék itt a Házban bizonyítani I Szucsányi Ferenc: Rágalmazásból él már évek ótal Esztergályos János: Álljon fel a belügyminiszter ur és kérje maga ellen vád alá helyezést! Hajós: Halljuk a bizonyítékokat I Percekig tarló nagy zaj, elnök Esztergályost és Horváth Zoltánt két izben rendreutasítja. Pallavicini: Március másodiki be­szédemben ugyanilyen súlyos vádat emeltem a miniszterelnök ellen. Szabóky Jenő: Akkor sem bizo­nyított 1 Poámaniczky Endre: Mindig igy csinál: Pallavicini: Kértem a rágalmazási per megindítását. Urbanich: Ez nem elég 1 Pallavicini: Állításaimat tanukkal fogom bizonyítani. Nekem azonban nincs módomban a nemzetgyűlés plénuma elé hozni a tanukat. Hajós: Tessék megnevezni őketl Neubauer: Éppen igy kijelenthetem én is, hogy az őrgróf ur kanalat lopott! Elnök újból figyelmezteti Pallavi­cinit, hogy álljon elő bizonyítékaival, amennyiben ezt nem tenné, a ház­szabályok értelmében fog ellene el­járni. (Lapunk zártakor a nemzetgyűlés még folyik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom