Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-04-04 / 76. szám

2 Körö9Vitlél£ Békéscsaba, 1926. április 4. ügyünknek ? Ki az, aki tudná hir­detni fanatikus hittel a magyar fel­támadást még akkor is, ha kine­vetnék, kigúnyolnák, bebörtönöz­nék azért? Bizony ma a magyar feltámadás gondolata csak az aj­kakon él, de nincs belegyökerezve az emberek lelkébe és semmíesetre sem olyan erő, amely igazság ma­radna a szenvedések poklában is. Ez a mi legnagyobb bajunk. Kis­hitűek, önzők, anyagiasak lettünk. Ezért késik a feltámadás. De len­nének csak magyar Péterek, len­nének csak magyar Pálok és Já­nosok, tudnánk csak hirdetni fa­natikus hittel a mi igazságunkat; lassanként ténnyé érlelődne a ma­gyar feltámadás. Amit ma még csak óhajtunk, az egész világ előtt egyszerre megdönthetetlen bizo­nyosság lenne, hogy a magyar nemzet nem maradt benn a jól megásott sirban, hanem kilépett abból diadalmasan, soha el nem homályosuló dicsőségben. Az egész világ ámulva látná, hogy a régi Magyarország feltámadott. De ehez a szent húsvéthoz a mi örök igazságunk mellett kellene a magyar hit, a szenvedni és dol­gozni tudó hit, mely hirdeti, sőt éli a magyar feltámadást! Feltámadásunk utja Irta KOCSÁN KÁROLY a ker. szocialista párt országos főtitkára. Most még a kálvária vérrel verej­tékes, sziveket sebző, lábakat vérző tövises útjait járjuk. Járjuk egyénileg. Járjuk az erkölcsi világrendben. Járjuk Nagymagyarországért. És mi járjuk ezt az utat felemelt fejjel és végtelen nagy alázatosság­gal. Ha ránkmérte az Ur, akkor amint kezéből elvesszük a jót, most a rosszban sem szorul ökölbe ke­zünk ellene, hanem imára kulcsolva, megtört lélekkel mondjuk Jób sza­A követségi palota O. A. Gross nevű bukaresti műépítész műtermében dolgoztam akkor. A gazdám : vérbeli francia, a műterem megbízásai: kizárólag luxusmunkák. Az anyag, amivel dol­gozom, minden anyagi áldozat árán beszerzett, importált drágaság: hó­fehér karrarai márványtömb, — az egyik legnagyobb petroleumvállalat vezérigazgatója villát rendez be a barátnőjének — ebből készül a pa­zar fürdőmedence. Selyembrokát ér­kezik két vagonnal Párisból, ezek — egy bojár leánya ment férjhez — az uj pár kis fészkének nyolc rep­rezentációs helyiségét lesznek hivatva barátságosabbá tenni. A német ötvös munkához lát, hogy a ,,Román hitel­bank" nagy tanácskozótermének ne­héz ezüstkilincseit elkészítse. Érezzük, hogy könnyen szerzett pénz táplálja a munkát. Örülök, mert erdélyi magyar fafaragókat vehetek fel; ezek kétszerte drágábbak, de ötszörte jobbak, mint a többiek. Sokat dolgozunk. Mindnyájan. A munkák annyira lekötik az ember minden figyelmét, minden percét, hogy szinte bennük él. Égy délelőtt uj megbízás programm­ját kapjuk kézhez. Kifogástalan fran­ciát ropogtat az állandóan mosolygó öreg ur, aki bőbeszédű magyarázat­vait: „Az Ur adta, az Ur elvette, azért legyen áldott az Ur szent neve." Csak ez lehet az igazi, Istenben hivő, Ót szerető szenvedő keresz­tény lélek megnyilatkozása. Most sokat szenvedünk egyenkint és összesen. A magyar nemzet szé­les rétegei, a legalsóbb fundamen­tális dolgozó osztály rettenetes szo­ciális nyomorral küzd. A haza el­veszett, a kenyere is elveszett száz­ezreknek. Magyarország egykori te­ritett, dus asztalánál ellenségeink lakmároznak. A belső, külső éhes ellenség izes falatokhoz jut és a hazáért vértáldozók tömege, nyomo­rékjai, könnyét elsirt özvegyei és ártatlan árváinak ajkáról kórusként hangzanak fel Jeremiás (nem Smith Jeremiás) próféta siralmai. Az apák izmai elsorvadnak, mert nincs munka, nincs kenyér, az éhség és nélkülözés szívja ki életerejét és teszi szédültté fejét és lázadóvá szivét. Az anyák rossz táplálkozása miatt a gyermekek csenevészen penészvirágokká fejlőd­nek, vagy mondjuk inkább korcsul­nak. A halál széles és vastag rendet kaszál közöttünk, a statisztika halál­rubrikáit ki kell szélesíteni, mert dagadtak benne a számok. Azt mondják talán egyesek, hol, hol, merre van ez a rembrandti kép, ez a gorkiji nyomor ? 1 Nincs. Talán az iró felajzott fantáziája teremtette meg. Igen, a levegőt nézők, a felszínen futkosok, az élet szép és boldog oldalát élvezők ezt nem látják. — Miért? Mert az éhhalálra kárhoz­tatott szenvedő, az események tehe­tetlen vergődője, a nyomor eljegye­zettje, elbújik szenvedésével. Ereje már nincs a kiáltásra, hanem mint a halálraítélt, néma megadással várja, jön, ami jön. Sokszor a gyenge lélek a sötét halálnak ad találkozót. Ez az egyén kálváriautja ma. Az erkölcsi világrend óceánján kalózhajók támadnak a kincseket szállítókra. Ha Krisztus országa utjá­nak mondjuk, ott pedig rablók lesel­kednek a jámbor utasra, hogy kira­bolják lelke kincsesházát. A családi életben nincs boldogság, mert legye­nek ott bármily sokan, de nincs itt a Krisztus. A társadalmi, gazdasági életben a tal látja el az átnyújtott tennivalókat. Ugy tűnik fel, mintha beszédében az „ő" hangot sehogysem tudná töké­letesen visszaadni s mintha a szo­kásos francia udvariassági frázisokat nem találná elég finomaknak, túl­hajtott keresettsége mézes-mázos izt ad beszédének, kelleténél gyakoribb, csaknem alázatos kézfogásai pedig parvenüt sejtetnek benne. Nekem a programm a fontos : Kö­vetségi palota! Adminisztrációs és reprezentációs rész. Mindkettő tágas, gazdag kialakítást kiván, a reprezen­tációs helyiségek meg ugyancsak magas igényeket támasztanak ; XV. Lajos stílusának minden bujasága, a legszeszélyesebb menetű vonalakban szalad a pompa, a legdrágább anya­gok versengnek egymással elnyerni egy-egy interiur ragyogásának delelő­pontját. Gyorsan futja át szemem a sok megtervezni valót. Dél felé is jár az idő. Már a vége felé tartok ; szeret­ném, ha már tul lennék a félórát igénybevevő kis ebédem elköltésén. Akkor már részleteiben hozzáfoghat­nék. Még valami a szemembe ötlik az írásban. A titkári dolgozó szobába „magyar vörös márvány"-t ir elő. Honnan tudja a programm összeál­lítója, hogy nekünk szép vörös már­ványunk van? Mammon ül kevélyen a trónján és kajánul vigyorog le az erkölcsre és becsületre. A becsület tógáját sárral dobálja, az erények fátyolát részeg fejjel, durva kézzel tépi szét. A mez­telenség divat, a disznóság szalon­képes, a pocsolya, az erkölcsi fertő pedig a sodomai romlottak lelki strandfürdője. Ezen az uton halad a tömeg, mely magával sodorja a keveseket, akik már valósággal itt kénytelenek meg­járni Dante poklának egyes rész­leteit. De járjuk Nagymagyarországért is a szenvedések kálváriautját. Mene­kültek, kivert kutyák módjára hazát­lanok a hazában. A ,,B" listára tettek szomorú csoportja, fekete se­rege megette, vagy most eszi a vég­kielégítés utolsó falatját. Holnap már kezét nyújtja és uj megmentést kér. Ezek a szerencsétlenek a Nagyma­gyarország lázárjai, akik hosszú éveken át már fenékig kiitták a szen­vedések poharát. Sötét nagypénteki kép ez. Olyan, mint a tízezer éves nagy tragédiának az ideje, amikor a föld megrendült és az ég kárpitja meghasadt. Azonban földresujtott, hazátlanná Ha ránézünk Békésvármegye tér­képére, méltán foghat el az álmél­kodás afelett, hogy ennek a kiterí­tett birkabőrhöz hasonló területnek a fővárosát milyen nagy gonddal tudhatták legtávolabb elhelyezni a középpontjától. De jó, hogy efelett kicsodálkozzuk magunkat, mert igy azután már nincs mit csodálkoznunk afelett, hogy a vármegye székhelyét alig-alig lehet megközelíteni a vár­megye legtöbb községéből. Ezen az állapoton persze ma már csak a jó utak és bőséges, modern, a mai igényeknek megfelelő forgalmi eszközök segíthetnek, hiszen Gyulát a megyeházával, a törvényszékkel, a pénzügyigazgatósággal stb. nem lehet felemelni és könnyedén elrepí­teni valahova Mezőberény tájékára. Felnézek, egyedül találom maga­mat a nagyablakos munkateremben. A többiek már elszéledtek ebédelni, nekem is mennem kell; eddig még nem főzött le sem a német vasbe­tonos, sem az olasz főkönyvelő, sem a többi, a sok teddide-teddoda raj­zoló azzal, hogy korábban érkezett volna be a műterembe, mint én. Az utcán szinte szaladok. Egy mellékutcában, kis földszintes ház falára függesztett tábla felírása mégis megállásra késztet. A táblán egy­szerű, jól olvasható felírás angolul: „Nagy-Britannia konzulátusa. Hiva­talos óra 8—2-ig, 4—8 ig." Ehelyett a kis ház helyett építjük hát az uj követségi palotát ? Ezeknek telik minden drágaságra ; kinek is másnák! Angol lett volna hát a dél­előtti öreg ur ? . . . Nem ilyennek is­merem az angolokat. Bevisz a kíváncsiság. Egy váró­terem, kényelmes fauteuil-ök, a meg­szokott külső balkáni zsibvásár zaja után különösen jóleső csend fogad. Egy öreg szolga fordul felém; ki kell hamar gondolnom valamit: út­levelet kérek Angliába Csakhamar reám kerül a sor. A közönség gyorsan változik. Alig vá­jakozik valaki öt percet. Belépek a hivatalos helyiségbe. Két ur ül egymással szemben egy-egy hatalmas íróasztal mellett. A szobá­vált, munka nélkül tengődő, a nyo­mor és kétségbeesés osztályosaivá lett magyarok, keresztény testvérek I Ez az ut, amelyen mi most meg­alázva, meggyalázva, a krisztus­feszitők röhejétől kisérve haladunk, — ez az üldözött igazság utja. Hiába, ha kősziklát helyeznek rá, elhengergeti, ha földbetapossák, az igazság napja kipattantja onnan, ha üldözik, menedéket talál és ha száz­szor felfeszitik, akkor is feltámad a keresztény krisztusi igazság. Feltá­mad, mert halhatatlan. Pillanatnyi­lag győzhet felette a gonosz, de megölni nem tudja. Mi ebben az igazságban hiszünk. Az élet szennyes áradata között is ehez ragaszkodunk, mint a hajótörött az utolsó mentődeszkához. Megváltjuk az egyént a nyomoru­ságtól. A szegények hajlékába örö­met és boldogságot varázsolunk, a társadalmi züllöttség rothadását a tavaszi szántással leforgatjuk. Nagy­magyarországot a keresztrereszitésé­ből fel fogjuk támasztani, csak jár­juk meg krisztusi módon a mi kál­váriánkat, amelynek hegyén ott ra­gyog diadalmasan a kereszt, a feltá­madásnak örökké fénylő szimbóluma! Békéscsaba, 1926. április 3. ahova a vármegye területének föld­rajzi krzéppontja esik. Felesleges ünnepi hangulatrontás volna afelett siránkozni, hogy még a legtöbb járási székhelyről is csak megőszitó bumlizás árán lehet el­jutni Gyulára a mostani forgalmi viszonyok között, — hiszen ez mil­liószor elsirt panasza a vármegye lakosainak és vezetőinek egyaránt. Inkább vigasztalni szeretnők t. Ol­vasóinkat annak megírása által, hogy miféle gyökeres javulást várhatunk a közeli jövőben Békésvármegye szo­morú forgalmi viszonyaiban. Erre vonatkozóan kérdést intéz­tünk dr. Daimel Sándorhoz, Békés­vármegye alispánjához, aki köztudo­más szerint a legnagyobb gonddal állítja élükre a vármegye garasait nak egyetlen ajtaja van. Ez a két ur meg az öreg szolga lennének a kon­zulátus egész személyzete ? Ugy lát­szik. Az egyik úrhoz fordulok. Már tudja, mit kívánok ; az asztala mö­götti könyvszekrényből nyomtatványt vesz elő s átnyújtja az én ügyemre vonatkozó összes tudnivalókat egy csinos kiállítású, németnyelvű füzet­kében. Már mondja is: a viszont­látásra délután 5 órakor. Bámulatba ejt a kis könyvecske tartalma. Minden tájékoztatás benne, fedelén a kelte : kiadták a könyvecs­két ezelőtt hat héttel Londonban. Távozom. Gyorsan megebédelek. Szinte futok vissza. Alig várom, hogy délután kettőkor megálljon az asztalom mellett Monsieur Gross. Ahogy hozzám lép, az első kér­désem : Az angoloknak épitjük ae uj követségi palotát ? Reám néz, válaszol: Hogy gon­dolja azt ? Az angolok okosak, há­rom geotleman-nel adminisztrálják Bukarestet 1 Nekik nem kell repre­zentálni 1 Alig akarok hinni a fülemnek, ahogy mondja : Az uj kis „barát"­unknak épitünk. Ezek most lettek valakik Tetszik nekik az uraság. Ügyeljen, hogy minden sarokban ott legyen a „Cseho-Szlovák" cimer 1 Hegedős Károly. Uj utakat Békésvármegyének! A forgalmi akadályok kiküszöbölése adhat uj lendületet gazdasági életünknek. — Dr. Daimel Sándor alispán nyilatkozata a „Körösvidék" számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom