Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-04-04 / 76. szám

2 Körö9Vitlél£ Békéscsaba, 1926. április 4. ügyünknek ? Ki az, aki tudná hirdetni fanatikus hittel a magyar feltámadást még akkor is, ha kinevetnék, kigúnyolnák, bebörtönöznék azért? Bizony ma a magyar feltámadás gondolata csak az ajkakon él, de nincs belegyökerezve az emberek lelkébe és semmíesetre sem olyan erő, amely igazság maradna a szenvedések poklában is. Ez a mi legnagyobb bajunk. Kishitűek, önzők, anyagiasak lettünk. Ezért késik a feltámadás. De lennének csak magyar Péterek, lennének csak magyar Pálok és Jánosok, tudnánk csak hirdetni fanatikus hittel a mi igazságunkat; lassanként ténnyé érlelődne a magyar feltámadás. Amit ma még csak óhajtunk, az egész világ előtt egyszerre megdönthetetlen bizonyosság lenne, hogy a magyar nemzet nem maradt benn a jól megásott sirban, hanem kilépett abból diadalmasan, soha el nem homályosuló dicsőségben. Az egész világ ámulva látná, hogy a régi Magyarország feltámadott. De ehez a szent húsvéthoz a mi örök igazságunk mellett kellene a magyar hit, a szenvedni és dolgozni tudó hit, mely hirdeti, sőt éli a magyar feltámadást! Feltámadásunk utja Irta KOCSÁN KÁROLY a ker. szocialista párt országos főtitkára. Most még a kálvária vérrel verejtékes, sziveket sebző, lábakat vérző tövises útjait járjuk. Járjuk egyénileg. Járjuk az erkölcsi világrendben. Járjuk Nagymagyarországért. És mi járjuk ezt az utat felemelt fejjel és végtelen nagy alázatossággal. Ha ránkmérte az Ur, akkor amint kezéből elvesszük a jót, most a rosszban sem szorul ökölbe kezünk ellene, hanem imára kulcsolva, megtört lélekkel mondjuk Jób szaA követségi palota O. A. Gross nevű bukaresti műépítész műtermében dolgoztam akkor. A gazdám : vérbeli francia, a műterem megbízásai: kizárólag luxusmunkák. Az anyag, amivel dolgozom, minden anyagi áldozat árán beszerzett, importált drágaság: hófehér karrarai márványtömb, — az egyik legnagyobb petroleumvállalat vezérigazgatója villát rendez be a barátnőjének — ebből készül a pazar fürdőmedence. Selyembrokát érkezik két vagonnal Párisból, ezek — egy bojár leánya ment férjhez — az uj pár kis fészkének nyolc reprezentációs helyiségét lesznek hivatva barátságosabbá tenni. A német ötvös munkához lát, hogy a ,,Román hitelbank" nagy tanácskozótermének nehéz ezüstkilincseit elkészítse. Érezzük, hogy könnyen szerzett pénz táplálja a munkát. Örülök, mert erdélyi magyar fafaragókat vehetek fel; ezek kétszerte drágábbak, de ötszörte jobbak, mint a többiek. Sokat dolgozunk. Mindnyájan. A munkák annyira lekötik az ember minden figyelmét, minden percét, hogy szinte bennük él. Égy délelőtt uj megbízás programmját kapjuk kézhez. Kifogástalan franciát ropogtat az állandóan mosolygó öreg ur, aki bőbeszédű magyarázatvait: „Az Ur adta, az Ur elvette, azért legyen áldott az Ur szent neve." Csak ez lehet az igazi, Istenben hivő, Ót szerető szenvedő keresztény lélek megnyilatkozása. Most sokat szenvedünk egyenkint és összesen. A magyar nemzet széles rétegei, a legalsóbb fundamentális dolgozó osztály rettenetes szociális nyomorral küzd. A haza elveszett, a kenyere is elveszett százezreknek. Magyarország egykori teritett, dus asztalánál ellenségeink lakmároznak. A belső, külső éhes ellenség izes falatokhoz jut és a hazáért vértáldozók tömege, nyomorékjai, könnyét elsirt özvegyei és ártatlan árváinak ajkáról kórusként hangzanak fel Jeremiás (nem Smith Jeremiás) próféta siralmai. Az apák izmai elsorvadnak, mert nincs munka, nincs kenyér, az éhség és nélkülözés szívja ki életerejét és teszi szédültté fejét és lázadóvá szivét. Az anyák rossz táplálkozása miatt a gyermekek csenevészen penészvirágokká fejlődnek, vagy mondjuk inkább korcsulnak. A halál széles és vastag rendet kaszál közöttünk, a statisztika halálrubrikáit ki kell szélesíteni, mert dagadtak benne a számok. Azt mondják talán egyesek, hol, hol, merre van ez a rembrandti kép, ez a gorkiji nyomor ? 1 Nincs. Talán az iró felajzott fantáziája teremtette meg. Igen, a levegőt nézők, a felszínen futkosok, az élet szép és boldog oldalát élvezők ezt nem látják. — Miért? Mert az éhhalálra kárhoztatott szenvedő, az események tehetetlen vergődője, a nyomor eljegyezettje, elbújik szenvedésével. Ereje már nincs a kiáltásra, hanem mint a halálraítélt, néma megadással várja, jön, ami jön. Sokszor a gyenge lélek a sötét halálnak ad találkozót. Ez az egyén kálváriautja ma. Az erkölcsi világrend óceánján kalózhajók támadnak a kincseket szállítókra. Ha Krisztus országa utjának mondjuk, ott pedig rablók leselkednek a jámbor utasra, hogy kirabolják lelke kincsesházát. A családi életben nincs boldogság, mert legyenek ott bármily sokan, de nincs itt a Krisztus. A társadalmi, gazdasági életben a tal látja el az átnyújtott tennivalókat. Ugy tűnik fel, mintha beszédében az „ő" hangot sehogysem tudná tökéletesen visszaadni s mintha a szokásos francia udvariassági frázisokat nem találná elég finomaknak, túlhajtott keresettsége mézes-mázos izt ad beszédének, kelleténél gyakoribb, csaknem alázatos kézfogásai pedig parvenüt sejtetnek benne. Nekem a programm a fontos : Követségi palota! Adminisztrációs és reprezentációs rész. Mindkettő tágas, gazdag kialakítást kiván, a reprezentációs helyiségek meg ugyancsak magas igényeket támasztanak ; XV. Lajos stílusának minden bujasága, a legszeszélyesebb menetű vonalakban szalad a pompa, a legdrágább anyagok versengnek egymással elnyerni egy-egy interiur ragyogásának delelőpontját. Gyorsan futja át szemem a sok megtervezni valót. Dél felé is jár az idő. Már a vége felé tartok ; szeretném, ha már tul lennék a félórát igénybevevő kis ebédem elköltésén. Akkor már részleteiben hozzáfoghatnék. Még valami a szemembe ötlik az írásban. A titkári dolgozó szobába „magyar vörös márvány"-t ir elő. Honnan tudja a programm összeállítója, hogy nekünk szép vörös márványunk van? Mammon ül kevélyen a trónján és kajánul vigyorog le az erkölcsre és becsületre. A becsület tógáját sárral dobálja, az erények fátyolát részeg fejjel, durva kézzel tépi szét. A meztelenség divat, a disznóság szalonképes, a pocsolya, az erkölcsi fertő pedig a sodomai romlottak lelki strandfürdője. Ezen az uton halad a tömeg, mely magával sodorja a keveseket, akik már valósággal itt kénytelenek megjárni Dante poklának egyes részleteit. De járjuk Nagymagyarországért is a szenvedések kálváriautját. Menekültek, kivert kutyák módjára hazátlanok a hazában. A ,,B" listára tettek szomorú csoportja, fekete serege megette, vagy most eszi a végkielégítés utolsó falatját. Holnap már kezét nyújtja és uj megmentést kér. Ezek a szerencsétlenek a Nagymagyarország lázárjai, akik hosszú éveken át már fenékig kiitták a szenvedések poharát. Sötét nagypénteki kép ez. Olyan, mint a tízezer éves nagy tragédiának az ideje, amikor a föld megrendült és az ég kárpitja meghasadt. Azonban földresujtott, hazátlanná Ha ránézünk Békésvármegye térképére, méltán foghat el az álmélkodás afelett, hogy ennek a kiterített birkabőrhöz hasonló területnek a fővárosát milyen nagy gonddal tudhatták legtávolabb elhelyezni a középpontjától. De jó, hogy efelett kicsodálkozzuk magunkat, mert igy azután már nincs mit csodálkoznunk afelett, hogy a vármegye székhelyét alig-alig lehet megközelíteni a vármegye legtöbb községéből. Ezen az állapoton persze ma már csak a jó utak és bőséges, modern, a mai igényeknek megfelelő forgalmi eszközök segíthetnek, hiszen Gyulát a megyeházával, a törvényszékkel, a pénzügyigazgatósággal stb. nem lehet felemelni és könnyedén elrepíteni valahova Mezőberény tájékára. Felnézek, egyedül találom magamat a nagyablakos munkateremben. A többiek már elszéledtek ebédelni, nekem is mennem kell; eddig még nem főzött le sem a német vasbetonos, sem az olasz főkönyvelő, sem a többi, a sok teddide-teddoda rajzoló azzal, hogy korábban érkezett volna be a műterembe, mint én. Az utcán szinte szaladok. Egy mellékutcában, kis földszintes ház falára függesztett tábla felírása mégis megállásra késztet. A táblán egyszerű, jól olvasható felírás angolul: „Nagy-Britannia konzulátusa. Hivatalos óra 8—2-ig, 4—8 ig." Ehelyett a kis ház helyett építjük hát az uj követségi palotát ? Ezeknek telik minden drágaságra ; kinek is másnák! Angol lett volna hát a délelőtti öreg ur ? . . . Nem ilyennek ismerem az angolokat. Bevisz a kíváncsiság. Egy váróterem, kényelmes fauteuil-ök, a megszokott külső balkáni zsibvásár zaja után különösen jóleső csend fogad. Egy öreg szolga fordul felém; ki kell hamar gondolnom valamit: útlevelet kérek Angliába Csakhamar reám kerül a sor. A közönség gyorsan változik. Alig vájakozik valaki öt percet. Belépek a hivatalos helyiségbe. Két ur ül egymással szemben egy-egy hatalmas íróasztal mellett. A szobávált, munka nélkül tengődő, a nyomor és kétségbeesés osztályosaivá lett magyarok, keresztény testvérek I Ez az ut, amelyen mi most megalázva, meggyalázva, a krisztusfeszitők röhejétől kisérve haladunk, — ez az üldözött igazság utja. Hiába, ha kősziklát helyeznek rá, elhengergeti, ha földbetapossák, az igazság napja kipattantja onnan, ha üldözik, menedéket talál és ha százszor felfeszitik, akkor is feltámad a keresztény krisztusi igazság. Feltámad, mert halhatatlan. Pillanatnyilag győzhet felette a gonosz, de megölni nem tudja. Mi ebben az igazságban hiszünk. Az élet szennyes áradata között is ehez ragaszkodunk, mint a hajótörött az utolsó mentődeszkához. Megváltjuk az egyént a nyomoruságtól. A szegények hajlékába örömet és boldogságot varázsolunk, a társadalmi züllöttség rothadását a tavaszi szántással leforgatjuk. Nagymagyarországot a keresztrereszitéséből fel fogjuk támasztani, csak járjuk meg krisztusi módon a mi kálváriánkat, amelynek hegyén ott ragyog diadalmasan a kereszt, a feltámadásnak örökké fénylő szimbóluma! Békéscsaba, 1926. április 3. ahova a vármegye területének földrajzi krzéppontja esik. Felesleges ünnepi hangulatrontás volna afelett siránkozni, hogy még a legtöbb járási székhelyről is csak megőszitó bumlizás árán lehet eljutni Gyulára a mostani forgalmi viszonyok között, — hiszen ez milliószor elsirt panasza a vármegye lakosainak és vezetőinek egyaránt. Inkább vigasztalni szeretnők t. Olvasóinkat annak megírása által, hogy miféle gyökeres javulást várhatunk a közeli jövőben Békésvármegye szomorú forgalmi viszonyaiban. Erre vonatkozóan kérdést intéztünk dr. Daimel Sándorhoz, Békésvármegye alispánjához, aki köztudomás szerint a legnagyobb gonddal állítja élükre a vármegye garasait nak egyetlen ajtaja van. Ez a két ur meg az öreg szolga lennének a konzulátus egész személyzete ? Ugy látszik. Az egyik úrhoz fordulok. Már tudja, mit kívánok ; az asztala mögötti könyvszekrényből nyomtatványt vesz elő s átnyújtja az én ügyemre vonatkozó összes tudnivalókat egy csinos kiállítású, németnyelvű füzetkében. Már mondja is: a viszontlátásra délután 5 órakor. Bámulatba ejt a kis könyvecske tartalma. Minden tájékoztatás benne, fedelén a kelte : kiadták a könyvecskét ezelőtt hat héttel Londonban. Távozom. Gyorsan megebédelek. Szinte futok vissza. Alig várom, hogy délután kettőkor megálljon az asztalom mellett Monsieur Gross. Ahogy hozzám lép, az első kérdésem : Az angoloknak épitjük ae uj követségi palotát ? Reám néz, válaszol: Hogy gondolja azt ? Az angolok okosak, három geotleman-nel adminisztrálják Bukarestet 1 Nekik nem kell reprezentálni 1 Alig akarok hinni a fülemnek, ahogy mondja : Az uj kis „barát"unknak épitünk. Ezek most lettek valakik Tetszik nekik az uraság. Ügyeljen, hogy minden sarokban ott legyen a „Cseho-Szlovák" cimer 1 Hegedős Károly. Uj utakat Békésvármegyének! A forgalmi akadályok kiküszöbölése adhat uj lendületet gazdasági életünknek. — Dr. Daimel Sándor alispán nyilatkozata a „Körösvidék" számára