Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám
1926-06-27 / 144. szám
Ara ÍOOO Korona Békéscsaba, 1926. junius 27 . Vasárna p VII. évfolyam 144 . szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független A Keresztény p o 1 i í i Ica i napilap Fal u" Szöveiség hivatalos lapja Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000IK Az ifjusás eszményképe Irta Dr. DEÁK JÁNOS, az Erzsébet tudományegyetem ny. r. tanára. Évente kétszer szokott bennünket közelebbről foglalkoztatni az ifjúság ügye, jelene és jövője: a tanév elején és a tanév végén. S bizonyos, hogy sok áldás fakad a nemzetre s a családokra egyaránt minden tanévmegnyitásbói és tanévzárásbői, mely oda szokta irányítani figyelmünket az ifjúság eszményképére. Az azonban már kevésbbé mondható örvendetesnek, hogy ezen a két alkalmon kivül úgyszólván soha sem szoktunk foglalkozni ezzel az égető kérdéssel. Legalább is a nagyközönség nem A szülők és családok is ugy szokták venni a dolgot, hogy megtették kötelességüket, ha gyermekeiket beadták az iskolába, s nagyon ritka az oly szülő, illetve család, mely állandóan „napirenden tartja" ezt a kérdést s amennyire csak módjában áll, segítségére is siet az iskolának, nagy feladata teljesítésében. Bizony, sokkal többet kellene törődnünk az ifjúsággal, mint ahogy törődünk, de sokkal többet kellene törődnie az. ifjúságnak is önmagával. Ha igy lenne, akkor a magyar ifjúság eszményképe határozottabb körvonalban bontakoznék ki előttünk s ami fontosabb: többet tennénk ennek az eszményképnek megvalósulása érdekében. De hát milyen is az ifjúság eszményképe ma ? — : Lényegileg véve külön kellene szólnunk arról, hogy milyen eszményképet hord szivében önmagáról az ifjúság, s hogy milyen eszményképet ápolgatnak szivükben erről az ifjúságról, saját gyermekeikről, maguk a szülők ? Nem tartozunk azok közé, akik a múltban mindig a „régi jó időket" látják, a jelent pedig folytonosan csak ócsárolják, azt azonban lehetetlen észre nem vennünk, hogy sok oly vonás hiányzik a mai magyar ifjúság vagy legalább is annak egy részének életéből, amelyet ott szeretnénk látni minden ifjúnak az életében. Szerénység s az idősebbek iránti tisztelet, lemondani tudás és kitartó munka, erkölcsi tisztaság és a rossz megvetése, mély vallásosság és elszánt akarat, a hazának sirig tartó szerelme s a szeretetben eggyé forrasztó testvéries érzület oly vonások, melyek egyike nélkül is nem lehet teljes a magyar ifjú eszményképe ! S hány mai magyar ifjúból hiányzik több is a föntebb emiitett tulajdonságok közül! ? S hány magyar ifjú vallja ma nyíltan is, hogy a mai világban nem lehet ily ideális életet megvalósítani s épen azért nem is kell ilyenre törekedni ! ? Aki szerény, az lemarad mindenütt, szokták mondani; az idősebbekről ugy vélekednek nagyon sokan, hogy akkor cselekszenek legjobban, ha mielőbb átadják helyüket a fiataloknak; nem kevesen vannak olyanok is, akik azt vallják, hogy nem a lemondás, de másoknak könyörtelen ítetiprása az egyetlen célravezető ut; erkölcsi tisztaság, hazaszeretet, mély vallásosság, elavult fogalmak csupán, melyek nem illenek a mai ifiu szótárába, még kevésbbé életébe, — hirdetik sokfelé. S közben nem veszik észre, hogy ahol az ifjúság életéből kipusztul egy-egy ilyen értékes, eszményi vonás, nemcsak az ifjúság lesz ezáltal szegényebb, de szegényebb lesz maga a nemzet is. De — mondja azután a maga védelmére ez az ifjúság — hol vannak azok az idősebbek, akik az ifjúságnak ezt a csak futólag érintett eszményképét hordják szivükben ?! Nem ugy áll-e a dolog, hogy a szülők is rendszerint csak az idegenekre alkalmazzák ezeket az elveket, a saját maguk gyermekeit azonban kivételeknek tekintik az általános szabály alól ? ... S ami a legfőbb: ezeknek az ifjúságtól elvárt s megkövetelt erényeknek a gyakorlati bemutatásában nem járnak mindig elől. De ne legyünk igazságtalanok! Vannak hál' Istennek szülők, akik gyermekeik fogyatkozásait szintén észre veszik. Vannak felnőttek, idősek, öregek, akik ugy igyekeznek élni, ahogy a fiatalokat is szeretnék látni. Vannak, akik deres fővel is példát mutatnak az ifjúságnak. Csak az kell azért, hogy az idősebbeknek ez a csoportja, mely szivében hordja az ifjúság igazi eszményképét s az ifjúságnak az a része, mely lelkesedik az igazi eszményekért, egymásra találjon. S Istennek legyen hála, vannak jelek, melyek azt mutatják, hogy ez a két csapat egymásra is talál s csendben, kitartással végzi a maga munkáját az egyes és a nemzet szebb jövője érdekében. Most, hogy bezárultak az iskolák falai, nem minden magyar ifjú tölti otthon, unalmas semmittevésben napjait; nem vakációznak az »öreg ifjak* sem, de találkozót adnak egymásnak egy-egy nyári konferencián, egy-egy cserkésztáborban, ahol ifjú diák, öreg diák őszintén kitárja lelkét s megmutatja azt az eszményképet, melyet abban őriz. Mily boldog órák azok, melyekben örvendezve állapítják meg, hogy ez az eszménykép ugyanazt a magyar ifjút ábrázolja: azt a magyar ifjút, aki munkájával, áldozatos életével, szeplőtlen jellemével megszerzi ennek a szegény nemzetnek az egész világ elismerését s visszaszerzi, visszaveszi Nagymagyarországot,.. Te, ki e sorokat olvasod, szivedben hordod-e a magyar ifjúságnak ezt az eszményképét ? . .. Franciaországban is megkezdődik a szanálás Elviselhetetlenül magas már az adó Páris, jun. 26. Havas. Caillaux pénzügyminiszter a végleges szanálási tervezet szövegét a szakértő bizottság határozatának meghozatala után julius 6-án terjeszti be a kamarába. Caillaux pénzügyminiszter nézete szerint az államkincstár abban a helyzetben van, hogy kötelezettségeit teljesíteni tudja. A miniszter a túlságosan magas adókat, amelyek alkalmasak arra, hogy ezek következtében a tőkeeltitkoiás lábrakapjon, csökkenteni akarja. A gaszdák maguk értékesítik terményeiket Országos akció a termelő gazdák érdekeinek megvédésére — Békéscsabán és környékén a Kisgazdabank bonyolítja le a termények közvetlen értékesítését Még csak néhány rövidke nap s újból hangos lesz a vidék, vig dalokat hoz a szellő az aranykalászos rónák felől, hová az aratók sokasága vonul ki, hogy összegyűjtse, amit Isten adott, a jövő évi kenyeret. Ha körülnézünk ilyenkor a pusztákon, sokszor gondokba merülten, majd boldog mosollyal látjuk ott a magyar gazdát csaknem minden búzatábla mellett. Gondokba merül, mert ez az az idő, amikor rövid pár perc alatt szertefoszlik egész évi reménysége, ha a Sors keze méglátogatja és boldogan mosolyog, mert hiszen reánézve az egész gazdasági évnek ez a legfontosabb, legértékesebb ideje s ebben van minden reménysége. Ettől az időtől reméli az egész évi kiadások megtérülését. A gazda ilyenkor veszi fel egy hosszú esztendő nehéz munkája után járó fizetésének nagyobbik részét. Szóval az aratástól remél mindent. Az idei aratás vidékünkön elég jónak mutatkozik, hacsak a Sors keze az utolsó napokban nem mér valami csapást a vetésekre. Bár a tul sok eső nem szolgál előnyére a gabonaféléknek, mégis szép reményekkel készülődik gazdatársadalmunk az aratáshoz. Rövid idő múlva már megjelenik a messze földön ismert uj magyar buza a piacon s ez ujabb gondot okoz a gazdaközönségnek, ekkor jelennek meg az értékesítési gondok s ezek fognak a gazda vállaira nehezedni. Sokan azt fogják erre mondani, hogy hiszen az nem is gond, csak legyen mit értékesíteni. Tényleg igy tűnik fel a dolog hirtelenében és mégsem lehet közömbös egy gazda szempontjából sem, hogy ha már vet, következésképp arat, ugy önmagának arasson. Ezt pedig csak helyes értékesítés mellett érheti el! A múltban mindig azt láttuk, hogy az értékesítés hasznát nem a gazda, de a közvetítő kereskedelem élvezte. Kézenfekvő tehát a magyar gazdatársadalom olyirányu megmozdulása, amely a gabonaértékesítés helyes irányba való terelését tűzte ki célul. A gazdatársadalom hivatott vezetői már hosszabb ideje tanulmányozzák és tartják napirenden ezt a fontos kérdést s ma már — hála a magyar földmivelésügyi kormányzat megértő magatartásának — ez a gazdaközönség jövőjére messze kiható probléma a megvalósulás stádiumába jutott. A földmivelésügyi miniszter nemrég megjelent 2055— 926. számú rendelete alapján a kormány a gabona helyes értékesítésének megszervezésére jelentős anyagi támogatást bocsájtott az Országos Központi Hitelszövevetkezet utján rendelkezésre, mely külföldi szervek bekapcsolásával a gabonát a termelőtől egyenesen a fogyasztóhoz igyekszik juttatni s igy a gabonából származó hasznot a termelő gazdának biztosítani. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy csaknem minden gabona eddig majdnem kivétel nélkül több, néha 8—10 kézen ment keresztül, mig a termelőtől a fogyasztóhoz eljutott s abból természetesen minden egyes közbeeső kéz leszedte a maga nem egyszer busás hasznát, amelynek jelentékeny részét a magyar gazda élvezhette volna akkor, ha gabonája értékesítésére már a múltban több gondot fordított volna a gazdatársadalom s akkor nemcsak termelt, de munkájának hasznát is maga élvezhette volna. Nem csoda tehát, ha a gazdatársadalom széles rétegei között nagy érdeklődés előzi meg ezt az országos szervezés alatt álló akciót, mert hiszen ennek során oly nagy jelentőségű gazdasági kérdés nyer megoldást, melynek mélyreható következményei éppen a gazdaközönség szempontjából ma még felbecsülhetetlenek. Ezen akció során megoldást fog nyerni a gabonának értékesítése, valamint oly esetben, ha a gazda jobb ár elérése reményében gabonáját későbbi időpontban óhajtja értékesíteni, de arra pénzt akar igénybevenni,
