Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-06-13 / 132. szám

Békéscsaba, 1926 iunius 13. Körösvitféle 7 Rbe55ziniai szokások és törvények Abesszínia újból az érdeklődés középpontjába esett. Pár pillanat alatt rádió utján elterjedt a hir : Abesszíníát felosztják Anglia és Olaszország között. Olyan simán talán mégsem fog menni a dolog, mert egyszer már 1896-ban Adná­nál ugyancsak megverték az ola­szokat az abesszák. De remélem, hogy ez a hir is a Menelik császár haláláéhoz lesz hasonló. Bizonyára sok fejtörést okozna bármelyik német professzornak, aki ki akarná számítani, hogy hányszor is halt meg Menelik és hányszor támadt fel újból az újságok szerint. Igazán sajnálnám s velem együtt az itt lakó európai kolónia nagyrészt, ha Abesszínia idegen uralom alá jutna. Hiszen boldogabb ország (értve ez alatt a feketéket) talán nincs a földkerekségen, elvétve ugyan akad itt is elégedetlen, de hát ez az ember alaptermészete, legyen az fehér, sárga, vagy fekete. Tout ank Amen korabeli törvényeik európai szempontból nézve kissé különö­sek, de nekik a legmegfelelőbbek. Különben a bírálatot az igen tisz­telt olvasóközönségre bizom. A leggyakrabban előforduló esetek a következők: Lopás. Az ország belsejében rendőrség egyáltalán nincs, de azért ritkán lopnak meg valakit, mert az elveszett dolgokért az egész környék, hol a lopás történt, felelős. Ha az elveszett holmi meg nem kerül, más szóval ha el nem árulják a tolvajt, akkor kivétel nélkül mindenki hozzá kell járul­jon a kár megtérítésének a dup­lájához. A tolvaj addig ül vasra verve, amig a kárt kétszeresen meg nem térití, ha vagyontalan, akkor a rokonok fizetnek helyette. Ha a tolvaj javíthatatlan s több­ször lop, akkor az egyik kezét csuklóban és az egyik lábát bo­kában levágják. Az operációt a legforgalmasabb piaci napon, szom­baton hajtják végre és itt hagyják szégyenszemre kitéve a bámulók­nak a piac közepén. A levágott testrészeket rendesen a kóborló kutyák viszik el. Sértés. A lovagias ügyeket ugy intézik el, hogy a sértő fél a leg­szebb marháját köteles odaadni a sértettnek, melyet az választ ma­gának. Ha tettleg bántalmazza ugy, hogy az illető ágyban fekvő beteg lesz, akkor addig kell etetnie hús­sal, vajjal, mig a beteg teljesen meg nem gyógyul. Természetesen az ilyen kura nagyon lassú, néha hónapokig is eltart. Aki pedig va­lakit koldussá tesz, az köteles a lányát hozzáadni feleségül, aki őt egész életében ápolja. Gyilkosság. A gyilkosságra ér­vényben van a szemet-szemért elvű törvény, vagyis aki mint öl, ugyanugy végzik ki a halott hozzá­tartozói. Ha véletlenül történt az eset, akkor a gyilkos, ha a roko­nok beleegyeznek, 80 tallérért megválthatja magát. De ha a ro­konok ragaszkodnak a kivégzés­hez, akkor nincs semmi fellebbe­zés, menekvés a rémes haláltól. Sokszor e törvény alapján nagyon mulatságosan fejeződik be a tör­vény végrehajtása. Még Menelik idejében történt a következő eset: Egy szerecsen favágás közben le­esik a fáról s agyonüti a fa alatt véletlenül arra haladó embertársát, A dolog mint ritka eset, mivel a kerületi biró nem vállalta, Menelik elé került. Világos volt a véletlen­a cime annak az érdekfeszítő részletekben gazdag útleírásnak, amelyet a „Körösvidék" legközelebb (már keddi számában) folytatólagosan közölni kezd. A szenzációsan érdekes és rendkívül tanulságos útleírást, amely nem száraz adatok gyűjteménye, hanem élvezetes, szórakoztató olvasmány, könyvoldalak formájában csatoljak hetenként 2-szer 3-szor lapunk különböző számaihoz, ugy hogy a megjelent közleményeket mindenki meggyüjtheti és a közlés bevégeztével beköttetheti. Mindenkinek, aki a meggyüjtött teljes könyvet a „Körösvidék" könyvkötészetébe hozza beköttetni, ingyen adunk Ízléses bekötési táblát, tehát minden olvasónkat ingyen juttatjuk egy igen értékes könyvhöz, amely Délamerika életét tárja elénk élvezetes olvasmány formájában. Ma, amikor megszámlálhatatlan tömegek tekintenek sóvár sze­mekkel Délamerika és különösen az aranyhegyeket igérő Brazília felé, még az ország határain tul is rendkívül nagy érdeklődéssel fogadták Migend Dezsőnek, a „Körösvidék" Délamerikában járt felelősszerkesz­tőjének brazíliai Írásait. Szines, kalandos útleírását, amely az egzotikus tájak legszebbikét, Brazília ősrengetegeinek és buja ültetvényeinek vi­lágát veti elénk regényes, érdekfeszítő elvasmány keretében, Magyar­országon elsőnek a „Körösvidék" adja ki és minthogy eziránt is rend­kívüli érdeklődés nyilvánul meg, ajánlatos, hogy minden olvasónk le­hetőleg előfizetés utján igyekezzék biztosítani magának az összes meg­jelenő folytatások, illetőleg fejezetek megszerzését, hogy könyve, ame­lyet a „Körösvidék" áldozatot nem kiméivé ajándékoz olvasóínak, teljes legyen. ség, de a törvény szerint bűnhőd­nie kell a gyilkosnak. Igy hát a bűnöst kiadták a rokonoknak, akik azonnal átvitték a vesztőhelyre. Nagy volt a meglepetésük, mikor senki sem akadt közülök, aki fel­mászott volna a fára, hogy onnan a nyakába ugorjon az elítéltnek. Igy menekült meg a gyilkos a bölcs törvények alapján. Egy másik hasonló eset szintén régebben történt, de azért még élénk emlékezetében él mindenki­nek. Egy ünnep alkalmával harci tánc közben az egyik harcos vészt­jóslóan forgatva lándzsáját, réme­sen üvöltve : „megöllek!" kiáltás­sal a mellette levő társa felé szúr, ki félelmében ugy megijed, hogy szörnyethal. Az itélet kihirdetése után bosszútól hevítve hurcolták a gyilkost a város végére, hogy kivégezzék. A legharciasabb ro­kon „megöllek!" kiáltással ugrált a szepegő elitélt előtt s élesrefent lándzsájával bökdösött feléje, de az bizony csak nem akart a szép szóra megválni az élettől s talán még ma is él, ha azóta meg nem halt már. A karmadik érdekes eset mostanában történt és minthogy „araki" (snapsz) is szerepel benne, egészen modern eset. Egy szép vasárnap délután, talán éppen el­seje lehetett, egy európainak a szolgája többet ívott a kelleténél (ezt talán a gazdájától tanulta) s széles jó kedvében garázdálkodni kezdett az utcán. Véletlenül talál­kozik vetélytársával, akit üdvöz­lés helyett szitkokkal fogad. Mikor kifogytak a sértegetésekből — mint ilyenkor szokás — előkerül­tek a sétapálcák, melyek egész nyugodtan buzogánynak is beílle­nek s azokkal folytatták érvelései­ket. A kemény koponyákra hulló ütésektől csak ugy visszhangzott a környék s már ugy látszott, vég­kimerülés lesz a párbaj vége, ami­kor a részeg alak ugy találta kú­pán hajítani ellenfelét, hogy az hol­tan terült el az ut közepén. Alig józanodott ki a dúhaj legény, máris a birák elé került, akik — mivel beismerő vallomást tett — halálra ítélték. A legerősebb rokon vál­lalta az itélet végrehajtását. Előbb, hogy erejét fokozza, bekebelezett pár kiló nyers hust, majd megivott rá egy üveg snapszot, ugyanattól a görög kereskedőtől vette, akinél azelőtt az elitélt szokta erejét gya­rapítani. Igy biztos kézzel s óriási fütykössel felszerelve állott ki a gyilkos lebunkózására. Szaporán és keményen járt a keze, az el­itélt csak ugy szédült, de azért állta az ütéseket. Egyszer csak — mit tesz Allah? — darabokra tö­rik a bot és Allah, kinek nevét az elitélt minden ütés után elrebegte, tényleg megmentette szolgáját. Európában gyakran kérdezték tőlem: Igaz-e, hogy Afrikában agyonütik és megeszik az öreg embereket ? Erre csak azt mond­hatom, hogy nagyon is tisztelik szüleiket és általában az öreg em­bereket a szerecsenek. Ha egy gyermek megüti az anyját, azt az egész falu, minden birói itélet nél­kül, megveri. Ha máskor is több­ször arra vetemedik a rossz gye­rek, hogy anyját megüsse, akkor egyszerűen agyonverik. E harcias nép jellemére vonatkozólag még a következőket jegyzem meg : mikor az arussiak legyőzték az uralkodó Amharákat és betörtek azok föld­jére, az anyák, hogy a győzők el ne vigyék gyermekeiket az itteni szokás szerint rabszolgának, gyer­mekeikkel együtt ledobták magu­kat egy hegyről a mélységekbe. De nemcsak a nép, hanem ural­kodójuk is feláldozza magát, ha a haza meg a becsület ugy kivánja. Erre a legszebb példa Theodoros király esete, aki, midőn legyőzték az angolok, kardjába dőlt. És most e népet akarják leigázni, ami tán sikerülni is fog, mert amint a tör­ténelem mutatja, nem mindig a bátraké, hanem a gyáva árulóké az ideiglenes győzelem. Gajdács Mátyás. A kondorosi iparosifjak zászlószentelése A „Körösvidék" kondorosi mun­katársa irja: A Kondorosi Iparos J Ifjúsági Egyesület f. hó 27.-én zászlószen­telési ünnepélyt tart a községi li­getben. Az ünnepély műsora: 1. Délután 1 órakor kivonulása csárda helyiségéből a községi li­getbe. 2. Zászlószentelési megnyitó be­szédet mond Kovácsik István disz­elnök. 3. Himnusz. Énekli a kondorosi dalárda. 4. A róm. kath. egyház részéről Bedák Mátyás szentszéki ülnök, plébános, az ág. h. ev. egyház részéről Keviczky László esperes­lelkész a zászlót megszentelik. 5. Dr. Zeöke Antal nemzetgyű­lési képviselő, diszelnök beszéde. 6. Zászlószegek beverése. 8. Bevonulás a megszentelt dísz­zászlóval a csárda helyiségébe. 10, Este a zászlóanya, csákói dr. Geist Gyuláné átadja a zászlót az egyesületnek. Este 9 órai kezdettel a csárda összes termeiben táncmulatság lesz. \SÍMCZA KRÉMPOR KÖPHJRTÓ MINDEN JOBB FÜSZERÜZA.ETBEN, KÓSTOLJA MEG! cigarettapapír jutalom­akciója I. kiosztásának eredménye : 10 millió korona Pocsai János, Békés 5 millió korona Kun János, Gyula 5 á 1 millió korona, 10 á 5 százezer, 50 á 1 százezer, valamint 7934 vigaszdíjé

Next

/
Oldalképek
Tartalom