Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-06-03 / 124. szám

2 Körösvidélc Békéscsaba. 1926 junius 3. csomagjukért keresztül kell menniök a vashídon, be az állomási postára. 2. Eddig napjában egyszer hordták ki Erzsébethelyen a levélpostást, igy a fővárosi lapokat mindig csak más­nap kapták meg az erzsébethelyi ol­vasók. Most kétszer van kihordás, de vasárnap nincs s igy vasárnapon­ként még az erzsébethelyi postán sem kaphatják meg ujságjukat az olvasók. 3. Telefonszolgálat délelőtt csak 8-tól 12-ig óráig, délután csak 2-től 6-ig van. Különösen az orvosi szol­gálat ellátására nagyon hátrányos ez a beosztás, de minden más szem­pont is kívánatossá teszi a perma­nens telefonszolgálat bevezetését. Ezekre a sérelmekre, illetőleg hiá­nyosságokra sürgős orvoslást kérnek az erzsébethelyiek, ami természetes is, hiszen nem szabad külön falut csinálni Békéscsaba legnagyobb ki­terjedésű és legnépesebb városi ke­rületéből. Inkább arra kellene töre­kedni, hogy a rohamosan fejlődő Békéscsaba minél közvetlenebb ut­vonalakkal és közlekedési lehetősé­gekkel fűzze magához Erzsébethelyt, hogy annak fejlődése is követhesse biztos lépésekkel a többi kerületek előhaladását. A díszszázad elma­radásának oka a Hősök ünnepélyéről A f. évi elsejei számunkban „Hő­sök ünnepe Békéscsabán" cimmel megemlékeztünk a Hősök temetőjé­ben lefolyt ünnepről és abban szóvá tettük a díszszázad és katonazene­kar elmaradását. Utólag jutott tudomásunkra, hogy ugy a 10, honvédgyalogezred dísz­százada, mint az ezred zenekara, a programmban megállapított időben, a Hősök temetőjébe a legnagyobb szakadó esőben kivonult és ugy a díszszázad, mint az ezred zenekara a vásártértől bőrig ázva, ember és anyag kímélése miait csak akkor tért vissza a laktanyába, amikor végleg kétségessé vált, hogy az igen erős és tartósnak mutatkozó eső miatt az ünnepség egyáltalán meg­tartható lesz-e. Megállapítjuk tehát, hogy a dísz­század és a zenekar elmaradásának az oka kizárólag csakis az eső volt, annál is inkább mert a szóbanforgó cikkünkben meg is emlékeztünk ar­ról, hogy vitéz Szobotich ezredes a m. kir. 10. honvéd gyalogezred pa­rancsnoka, tisztikarával, dacára az esőnek, az ünnepélyen megjelent és a Hősők emlékoszlopát megkoszo­rúzta, A fenti kijelentést készséggel tesz­szük közzé, annyival is inkább, mert az általunk szóvá tett elmaradás ügyét teljesen megvilágítja. Egyúttal ki kell jelentenünk azt is, hogy távol állott tőlünk akár a Honvédség, akár annak bérmely alakulata vagy tagja iránti animo­zitás. Mélyen sajnálnók tehát, ha aszó­banforgó cikkünket bárki is félreér­tette volna. Védekezés a Körösök áradása ellen Irta: ONDRUS CYRILL ny. jószágfelügyelő, kir. gazdasági tanácsos II. E mostani katasztrófa ujabb szo­morú bizonysága ama modern fel­fogásnak, hogy ne gátemeléssel vé­dekezzünk csupán, hanem egészítsük ki eddigi védekezési műveleteinket akként, miként gátátvágás vagy sza­kadás veszélye már eleve lehetetle­nittessék. El sem képzelhető azonban, hogy a román hatóságok, melyek olyan szigorúan őrködnek a ^trianoni határ felett, hogy egy véletlenül átszaladt csikó vagy borjú visszahozatala he­tekig tartó eljárásba kapcsolódik, megengedjék nekünk a gátak több­száz kilométeres vonalának állandó szemmeltartását, bejárását, őrizetét. Ránknézve ezen őrizés, felügyelésnek csak akkor van jelentősége, ha köz­vetlenül magunk végezhetjük, akiket létérdekünk füz a munka fontossá­gához. Román hatóság, vagy vala­mely nemzetközi érdektelen alakulat nem ér itt semmit. Csak az vigyáz igazán, akit a mulasztás vagy hiba elönt, tönkretesz. Nem is szólva a szakavatottságról, amely kizárólag csak magyar kincs. Sem a határkitolás, sem a gát­építés s védelem nem lévén ezek szerint mint javunkra szóló intézke­dés komolyan számításba vehető, elő kell állanunk azon harmadik s az adott körülmények között talán egyet­len, mert legkönnyebben megvalósít­ható móddal, mely vizrakiározás s hegyekbeni völgyelzárás néven isme­retes szakköreink előtt. A háború előtti időkben foglalkoz­tak már a különböző Körös ármen­tesitő társulatok azon gondolattal, hogy egyesült erővel tanulmányoz­zák e kérdést. Alkalmasnak is nyi­latkoztatták ki e tanulmányaik nyo­mán a Körösöket fakasztó hegyvidé­ket völgyelzárás létesítésére. Sőt egyik társulatnak erre is, de különö­sen a vizraktározásra kész tervei voltak, felülbírálta ezeket földmivelés­ügyi minisztériumunk illetékes osz­tálya. A nagyváradi püspökség egy négyezer holdas birtokát meg is sze­rezte ezen társulat acélból, hogy azon a két rajta keresztülszáguldó folyónak, mint a Fekete Körös ere­detének, a Tót és Szartosnak vizét raktározza. Ezzel a Fekete Körös­áradás méregfogát örök időkre ki­húzta volna. A vizraktározás költségeit az elő­számitások szerint a vele kapcsolatos halgazdaság, rizstermelés s egyéb vízi gazdálkodás s vizierőkihaszná­íás jövedelmei törlesztették volna. Vizeizáró gátak, vizraktárak lehe­tővé tennék, hogy a tömeges hólé, avagy felhőszakadások vize az úgyis kopár, terméketlen hegyvidéknek e célra berendezett medencéiben vissza­tartassék és zsilipek kapuin egész éven át lehetőleg egyenletesen bo­csájtatnék a Körösök medrébe. Nem lenne többé gátveszedelem télen s tavasszal és nem lenne aszálypusz­tulás nyáron, ősszel, midőn a Körö­sök átgázolható kis vizekké szoktak apadni. Megoldást nyerne az öntö­zés és hajózás kérdése is. E mostani katasztrófából folyólag tehát a román hatóságoktól követel­nünk kellene, hogy a vizépitészet terén páratlanul s utolérhetetlen ma­gasságban álló magyar folyammér­nöki kar tervei szerint, annak ve­zetésével, de román költségen a Kö­rösöket fakasztó hegyek völgyei el­zárassanak még ez évben, úgyszintén ezzel kapcsolatban megépíttessenek a vizraktárak is. Román megszállott területek ér­deke épp oly sürgetőleg parancsolja ezt, mint a mienk, mert nagy hatá­rokat borit a viz magyar hazánknak megszállt részén is, tetemes pusztu­lást okozva. Az egész mü feletti őr­ködés ebből folyólag egy az ottani érdekeltség köréből alkotandó ma­gyar-román bizottság kezébe tétet­nék a nemzetközi vízügyi (Duna) bi­zottság utján, azon kikötéssel, hogy a völgyelzáró s raktármedencék zsi­lipéinek kapusai magyar szót fogad­janak, a kapuk kulcsai magyar ura­lom alatt álló szakközegek kezében legyenek. Ezt indokolja a magyar uralmu területek alulfekvése s a ma­gyar hozzáértés. A vizszabályozás terén korszakot alkotó eme müvek létesítésével nem­csak hogy egyszersmindenkorra eleje vétetnék a mostanihoz hasonló ször­nyűséges katasztrófáknak, hanem a befektetés tetemes költsége a bel­vizek levezetésénél, a vízhasznosítás, hajózhatásnál előálló bevételekkel némikép törlesztődnék is. A Körösök mélyfekvésü meden­céjében az okszerű mezőgazdálko­dás egyik réme a belviz. Ennek le­vezetői a Körösök. Találkozunk is e célra szolgáló szivattyútelepekkel elég nagy, de a román uralom alatti részen még mindig nem elegendő számban. Sajnos, hogy nincsenek magas körgátakkal körülövezve az egyes telepek. Igy eshetett meg most is, hogy a szivattyú telepek is viz alá kerülve, tetéződött a csapás: csak elkésve működhettek, midőn már az őket elárasztó viz lefolyt. A román uralom gazdálkodása s rövidlátása kőszén raktáraikat is üresen tartotta. 1919 s 1924 árvizek­kor is akkor kapkodtak szén után, mikor már javában kellett volna szivattyúzni. Hibájuk e telepeknek egyoldalú­ságuk. Csak a Körösbe szivattyúz­nak, onnan be nem, vízhasznosítás szemponljából tehát meddők, drága átalakítással állíthatók öntözés stb. szolgálatába. Völgyetzáró gátak, vizraktárak lé­tesítése mellőzhetővé teszi ezen egyébként nélkülözhetetlen szivattyú­telepi költségeket. A völgyekben s vizraktárakban felfogott vizet mód­jukban lesz az érdekelteknek akként ereszteni le, hogy a szivattyú tele­pek csővezetékének szájazata szaba­don álljon ki a vizből s azon át szivattyúzás nélkül, magától folyja­nak a belvizek Köröseikbe. Midőn pedig akár öntözési célra, akár a Körösmenti városok s azok ipar­telepeinek )vizre van szükségük s midőn a mai rendszer mellett a Kö­rösök csak gázló patakocskák a felső vizraktárak kapuinak megnyi­tásával kiapadhatatlan s akkor ál­dásos hatású viz beszivattyuzás nél­kül, saját ereje nyomásával hatol be a szivattyúk csővén át. A belvízcsa­tornákból táplálnatókká válnak eként az esőztető berendezések is, Ez most csak a jövő zenéje, me­lyet azonban ha nincs Trianon, a mostani rémes jajveszéklés helyett már bizonyára élvezhetnénk áldást­hozó hatásában gyönyörködve a ma­gyar kulturát dicsőítő ezen ujabb alkotásuknak. Reménylem azonban, hogy a ka­rácsonyi árvízkatasztrófát nyomon követi azon célkitűzés, mely a Kö­rösök áradása elleni védekezésnek ezen általam itt körvonalozott, egye­dül helyes és ésszerű módját meg­alkottatja. Euzorú uizsjákés üeiratásoR A Szent László utcai állami elemi iskola 1925—26. tanévi vizsgáinak sorrendje: jun. 5-én d. e. 8 órakor a VI. vegyes n „ fél 10 H V. leány f> „ d.u. 2 ff IV. leány n „ fél 4 n V. fiu 11 7-én d. e. 8 » I. leány n „ fél 10 m II, vegyes fi * d.u. 2 H I. fiu 11 8-án d. e. 8 ff III. vegyes ft „ fél 10 ff IV. fiu o. vizsgája ; d. u, 3 órakor záróünnepély, A Révai-utcai iskolában: jun. 7-én d. e. 8 órakor az I. vegyes „ „ fél 10 „ II. vegyes „ „ d. u. 2 „ III. leány „ . fél 4 „ IV, leány „ 8-án d. e. 8 „ III. fiu „ „ fél 10 „ IV. fiu „ d. u. 2 V. vegyes ,. „ fél 4 „ VI. vegyes osztály vizsgája, jun. 9-én d. u. 3 órakor záróünnepély. Beiratások a Szent László-utcai áll. el. iskolában. Az 1926—27. tan­évi beiratások junius 9, 10, 11. és 12-én tartatnak meg délelőtt 8 órá­tól 12-ig és délután 3-tól 5 óráig. A beiratás dija 8500 papírkorona. Az I. osztátyu tanulók születési ta­núsítványukat, a felsőbb osztálybeliek értesitőkönyvecskéjüket hozzák ma­gukkal. Felülfizetéseket a szegény tanulók tankönyvszükségletére kö­szönettel veszünk. Mészáros Gyula igazgató. Beiratások a Révay-utcai áll. el. iskolában. Az 1926—27. tanévi be­iratások junius hó 10, 11. és 12-én tartatnak meg délelőtt 8—12-ig és délután 3—5 óráig. A beiratás dija 8500 papírkorona. Az I. osztályú ta­nulók születési tanúsítványukat, a felsőbb osztálybeliek értesitőköny­vecskéjüket hozzák magukkal. Felül­fizetéseket a szegény tanulók tan­könyvszükségletére köszönettel ve­szünk. Petz József igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom