Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám
1926-05-23 / 116. szám
258 Körömvidék Békéscsaba, 1926. május 23. Ágota kisasszony. (Romantikus történet a békevilágból.) Irta: mezőmadarasi Madarassy Pálng répceszemerei Miskey Erzsike. Ágota kisasszonynak naponta meg kellett tennie ugyanazt az utat, hat-hét óra között, a város legnépesebb utcáján, amely az esti órákban korzóhelyül szolgált. Ebben az időtájban szállingóztak ki a bankokból, üzletekből a hivatalnokok, alkalmazottak,akiknek nagy csoportjába tartozott Ágota kisaszszony is, az egyik kisebb hitelszövetkezet könyvelőnője. Havi nyolcvan koronáért robotolt a fülledt, dohos szagú helyiségben. Egy havas téli este kissé későbben ment el az irodából. Dideregve húzta összébb nyakán avult boáját és szaporán lépegetett, hogy minél előbb otthon legyen anyjánál, aki már biztosan türelmetlenül várja a jó, párolgó kávéval. Amint a „majomsziget" előtt elhaladt, a nagy igyekezetben leejtette ridiküljét. Ijedten, zavartan fordult érte vissza, de e pillanatban már át is nyújtotta a havas táskát egy délceg, markáns vonású kapitány e szóval: — Parancsoljon! - Óh! Köszönöm! rebegte elfulladva Ágota kisasszony elvörösödve. A tiszt szalutált és visszalépett társaihoz. A lány pedig ment előre, szinte futólépésben. Egészen felhevült, mire befordult a kapujokon. De sohasem látta oly szépnek a zöldkeritést, a szalmával bebugyolált kutat, a lecsüngő jégcsapokat, a szállingózó hópihéket, mint ebben az órában... II. Másnap frissen kiugrott az ágyból, kettőzött gonddal öltözködött, nyári kalapjáról lefejtette a rózsát és» a sapkára tűzte. A cipőjét vagy félóráig fényesitgette, Még magának sem vallotta be, hogy e nagy buzgalom hová vezethető vissza, de estefelé alig tudta bevárni a hét órai harangszót. Már jóval előbb lezárta a számadást. az iroda ablakához állította a lámpát s ugy hozta rendbe magát. Ekkor már tudta, érezte, hogy az az egy szó űzi, hajtja, az a simogató, meleg tekintet hozta lüktetésbe a vérét. Izgatottan nézett a kávéház, irányába, hogy vajon ott van-e „O" ? Ott volt. Egykedvűen támaszkodott a falhoz. Unatkozott. Mikor Ágota odaért, véletlenül senki nem ment arra. Igy önkéntelenül rátévedt a kapitány tekintete a lányra, akinek vadul kalapált a szive. Istenem! mi lesz most! . . . S ahogy belekapcsolódott rajongástól izzó szeme a férfi közönyös szempárjába, annak hirtelen ugy rémlett, mintha már látta volna ezt a fáradt, de kellemes arcot, sőt nen) lehetetlen, hogy valahol be is mutatták neki . . . Elég az hozzá, hogy szokásból-e, vagy öntudatlanul, de sipkájához emelje kezét s ajkai a szokásos üdvözlést mormolták el. Ágota kisasszony meg sem lepődött. Az ő felcsigázott, nőies képzelme igy rajzolta le már már előre ezt a találkozást. És látszólag nyugodtan viszonozta a köszöntést. A következő napon minden ugy történt, mint az előző este. A kapitány, akiről már tudta, hogy Gyertyánffy Rudinak hivják s a város legfiatalabb századosa, — megint ott topogott a fagyos kövön. Mikor ő odaért, szerényen, de biztos pillantással felnézett s a tiszt újra köszöntette egész szolidan, mint gy futólagos ismerősét. És igy ment ez nap-nap után. Ágotának ez a pár perc aranyozta be sivár életét. Ezért fáradt, dolgozott öltözködött. E röpke idő, amelyet ugy várt, mint a szerelmes asszony hazatérő urát, vagy a menyasszony jövendőbelijét, — kárpótolta sok csalódásért, örömtelen évekért. Tavasz felé megtörtént többször az is, hogy egy-két sablónos szót váltottak. — Megfázik igy kabát nélkül. — Szép este van! . . , s más efféle hétköznapias dolgokat, Ágota kisasszony megelégedett ennyivel és hálás volt ezért is a Sorsnak, hogy ezekkel a kedves percekkel megajándékozta. Lelkivilágának legjobban megfelelt a tiszta kis regény ilyen stádiumában. III. A forró napok megváltoztatták az utca képét is. A korzó kivonult a zöldbe. Ágota kisasszony is kiment barátnőjével együtt minden ünnepnapon. Szombaton kora reggel kimosta egyetlen csipkebluzát és keztyüjét és estére már kivasalva pompáztak azok a szekrényben. Hajtincsét hullámositó tűkbe ^göngyölte fel. Egészen csinos" volt adélutáni kirándulásokon. Rendszerint utjukba ejtették a teniszpályát is, ahol lesült ábrázatú társaság űzte a testedző kedvelt sportot. Ott volt közöttük Gyertyánffy is, teniszdresszben. Partnere, a gőgiéről és gazdagságáról hires Landovics Maca, őrnagyának leánya, anyai részről nem tulfinom családból származott. A kapitánynak az volt a szándéka, hogy megszeliditi, átformálja a leány lelkét és ha ez a terve sikerül, elveszi feleségül. De hát nehezen ment a dolog. Egy ünnepnapon nagyon rossz hangulatban volt Landnvics Maca. Fitymálólag beszélt Gyertyánffyval, aki szintén röviden felelgetett vissza. A lapda sem elég szép ivben repült, végre is a leány félre dobta rakettjét és otthagyta a játszókat. Partnere követte. Leültek egye padra, ahonnan az útra lehetett látni. Éppen akkor haladtak el előttük Ágotáék. A tiszt felemelkedett a padról és kedvesen szalutált ismerősének. Ez olaj volt a tűzre. Landovics Maca gúnyosa, vérigsértően felkacagott és párszor végigmustrálva a köszöntöttet, tele szájjal, hangosan odaszólt a férfinek: — Ugyan Rudi, hol ismerkedett meg ezzel a kopott, csúf verébbel ?!... Gratulálok kedves barátom az Ízléséhez 1 . . . A férfi vérvörösen, haragtól reszkető hangon, szinte durván vágott vissza : — Az ilyen megjegyzés csak egy rakoncátlan gyermek szájából nem lenne meglevő ! Igazán restelem magamat viselkedéséért. A lány csak bámult erre a nem leckéztetésre, de annyira frappirozta ez a szokatlan hang, hogy felelet nélkül, méltóságteljes léptekkel tovalebbenve, otthagyta partnerét. Társaságához érve, csak annyit mondott messze hallhatóan : — Képzeljétek, szegény Gyertyánffy megőrült! . . . A tenniszparti befejeződött! . .. IV. Csinos bottány fejlődött a dologból. Az őrnagy éktelen haragra gyúlt. Hogy az ő drága kis Macáját igy meg merte sérteni az a rebellis ember. Két hét múlva már egy csúnya poros galíciai városka tégláján csörtette kardját Gyertyánffy, aki hamar beletörődött sorsába. Egészséges, életvidám kedélya elfeledtette vele a „száműzetés" keserveit. Igyekezett megalkudni a körülményekkel. Mi kell egyéb ? Kedvenc lova, kutyája, hűséges szolgája egész hazai „miijent" teremtettek köréje! Meg aztán semmi rossz sem tart örökké! Majd csak jóra fordul minden ! Csak türelem, türelem 1 . . . Juliusban egy ismeretlen kézirásu levele jött. Kíváncsian, sietve bontotta föl. Ez volt benne : — Kedves kapitány ! Nem hiszem, hogy emlékszik még rám ? De meg kell, hogy köszönjem Önnek irántam rejtvémütesis: Rejtvényeink helyes megfejtői között értékes könyvet sorsolunk ki. Megfejtési határ'dö: május hó 26., szerda. Megfejtések és rejtvények a „Körösvidék" szerkesztőségének, Békéscsaba, Szent István-tér 18. küldendők. Keresztrejtvény Beküldte: N. N. n 1 2 3 4 m 5 m m 6 ti 7 ü 8 9 • 10 H • 12 \m mi l i • SB 14 18 m 15 j 16 • 17 19 m m 20 ü 21 B Vízszintes sorok: 1. Város Magyarországon. 5. A feltételes mód jele. 6. Minden faluban van. 7. Mutató névmás. 8. Vizben él. 10. Szttiélynévmás. 12. Földmives eszköze. 13. Főnévi képző. 14. Kötőszó. 15. Egyesült Államok rövidítve. 17. Ige. 19. Tiltó szó. 20. Névmás. 21. Sziget. Mult vasárnapi számunkban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Vízszintes sorok: hintó, ur, őr, kéz, arc, óv, iá, köröm, ón, hó, röp, fél, ól, fő, kőfal. Függőleges sorok: huz, kóbor, hé, föl, fa, ír, tő, óra, év, rí, cáfol, tök, pör, nő, pók, lő. Helyesen fejtették meg 236-an. A helyes megfejtők között Tábori Piroska: Uj utak cimü regényét sorsoltuk ki, melyet Farkas Dusy nyert meg. Függőleges sorok: 1. Édes mint a . . . 2. Ajtón is van. 3. Növény. 4. Csúnya máskép. 5. Sors más neve. 9. Fűszer. 11. Kukorica más neve. 15. Régi magyar vezér. 16. Férfi becézőnév. 17. Fohász máskép. 18. Tagadó szó. tanúsított végtelen nemes jóindulatát, Bocsásson meg nekem, hogy — akaratomon kivül bár, — de olyan nagy bajt okoztam Önnek. Örökre hálás hive : Komoröyik Ágota. A tiszt csodálkozva és meghatottan nézegette a levelet. Lelkiszemei előtt megjelent a lány alakja, látta hűséges szürke szemeit, amelyek olvan sokat tudtak kifejezni. . . V. Leperegtek a fák levelei. Hosszú, unalmas kis estéket hozott az ősz. Gyertyánffynak főszórakozása a hazulról érkezett levelek olvasgatása lett. Két borítékot adott át harmadnaponként a hü Miska az újságok között. Anyjáét és Ágota kisasszonyét. Mert fennállott köztük a levelezés. Eleinte bátortalan volt a hangja, de aztán, — látva, hogy szives fogadtatásra talál, — lassanként közvetlenebb, közlékenyebb lett leveiben a leány. És a kapitány egy különös felfedezésre jutott: Hogy meg lehet valakit szeretni a lelkén keresztül. Születésnapjára — hogy honnan szerzrtt róla tudomást, azt sohasem árulta el a lány, — gyönyörű levelet kapott tőle. A sorokból felsirt eltitkolt mélységes szerelme, szomorú élete ... Hü képe volt lelkiállapotának. A férfi megindultan, gyöngéden rejtette el a levelet tárcájába. És ettől fogva egyre beszélt neki egy láthatatlan szellem : — Nézd! Miért ne tennéd boldoggá azt a lányt, akinél nem fog jobban szeretni senki az egész világon ... És egy novemberi csúf, esős napon, rideg, garzon szobájában, magányosan üldögélve, ujult erővel meglepték a jóra, tettre buzditó szellemek. Negyednapracimeres monogrammu ajánlott levelet hozott a postás özv. Komornyik Alajosnénak messze idegenből, Galíciából . . . És egy hét múlva — az eljegyzési kártyákat is szétküldötték. Ctyemekeknek 1. Beküldte: Boross Jucika. PPPPPP as PPPPPP i PPPPPP i 2. Beküldte : Nyitray Elemér. Mu tvasárnapi rejtvényeink helyes megfejtése : 1. Párkány. 2. Felség. Helyesen fejtették meg 607-én. A helyes megfejtők között kis festékkészletet sorsoltunk ki, melyet Szaszák Mária nyert meg.
